Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. valamilyen módon feltétlenül megállíttassák. (vitéz Balogh Gábor: De ezt tudja a gazdasági miniszter úr is! — Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyes! — vitéz Balogh Gábor: Nem könnyelműen tette a nyilatkozatot! Felelősségének tudatában tette! — Rajniss Ferenc közbeszál.) Nem tudom, a t. képviselő úr miért olyan barátságtalan. Én csak azzal a szerény tehetséggel beszélhetek, amivel az Úristen megáldott. Ha olyan zseni volnék, mint ön, valószínűleg mást beszélnék. (Rajniss Ferenc: Ez már személyeskedés! — Horváth Zoltán: Mennyibe került a dombóvári mandátum? Mennyi zsidópénzbe került? — Zaj. — Rajniss Ferenc: A képviselő úr pénzébe került?) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Rajniss Ferenc ismét közbeszól.) Rajniss képviselő urat rendreutasítom. Friedrich István: Az az atmoszféra, amelyben élünk, állandóan változóban van. Valóságos szellemi és eszmei káoszba kerültünk, bábeli nyelvzavarban élünk, ahol a szavak már nem azokat a fogalmakat jelzik, amelyeket mi valamikor azokhoz fűztünk, hanem a szavakban, fogalmakban, terminológiában óriási eltolódások történtek. Az a felesleges ember, akiről valamikor annyit beszéltünk, azóta agitációs nyersanyagává lett azoknak, akik ma az agitációt vezetik. A fixfizetést hajkurászó fáradt magyarból, akit egyszer Imrády Béla emlegetett, időközben agitátor lett, aki egy rendszerváltozástól már nem a protekciót várja, a fixfizetéses állást és a nyugdíjat. A kontempláló, nyugodtan ülő emberből, akit olyan jól ismertünk, ideges, rohanó ember lett; hiszen magunk sem érünk rá semmire, a nap rövid, ha mégegyszer olyan hosszú volna, akkor sem tudnánk már kötelességünket teljesíteni, annyi türelmünk sincs már, hogy egymást nyugodtan meghallgassuk. Rettenetesen rohan a világ és mi naponként százszor annyi hatás alá kerülünk, mint előbb egy-két évtized folyamán, (Zaj a jobboldalon.) Nincs itt a miniszter úr, majd tovább adja az elnök úr. A kormánynak is másnak kell lennie. (Mozgás.) Ne méltóztassanak megijedni, nem úgy gondolom, hogy ők mások legyenek, de a kormányra is más feladatok várnak. A kormányok azelőtt hatalmas állami közigazgatási apparátus élén állottak és egy államkincstár keretein belül dolgoztak és irányítottak. Ma a minisztereknek valósággal el kellene válniok az adminisztrációtól és csak irányítaniuk kellene. Mindig aggodalommal nézem, hogy a miniszter urak itt is örökké aktáznak, az autójukban is és mint hallom, az ágyukban is aktákat csinálnak. (Derültség.) Azt hiszem, hogy ez az adminisztrációnak volna a feladata, a minisztereknek kizárólag az irányítást kellene végezniök. Ennek a pszihikai komplexumnak, ennek a pszihikai atmoszférának ecseteléséhez feltétlenül hozzátartozik a történelmi mozgalom is, ami Lajtán túl lefolyt. Szerintem ezek az események négy-öt irányban gyakorolnak hatást a magyar politikai életre. Vannak, akik a nemzeti szocializmusból különösen az ideológiai részt karolták fel, nem azt keresték ki belőle, ami abszolút jó és máshova is transzferálható, hanem az általános ideológia vitorláiba kapaszkodtak. Ezek főleg csak a külsőségekhez jutottak el, ezekre megint legjellemzőbb egy német idézet, amit a Ház bölcs engedelmével elmondok. Schiller szavaival jellemezhetők: »Wie er sich räuspert und wie er spuckt, das habt ihr Ihm gecklich abgekuckt«. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. 107 j A második momientuim, ami kétségtelenül ha: tást gyakorol és amit a gazdasági miniszter úr 1 is kihangsúlyozott, az az úgynevezett fenomej nális szervezőképesség. ' El kell ismerni, hogy | odaát tényleg, a szervezésben fenomenális eredmenyeket értek el és abból nagyon sokat ne! künk is meg kell tanulnunk és a gyakorlati i életbe átvinnünk. Kihatnak ezek a változások egy harmadik irányban is. Az az aggodalom van, hogy a nagy német hatalom terjeszkedési vágyai talán Magyarország irányába fognak '• esni. Erre vonatkozólag a múlt héten a Reichspostban megjelent hivatalos oldalról inspirált cikk legalább ezidőszerint megnyugtatólag haj tott. (Ügy van! Ügy van!) A negyedik 'hutás taj Ián már egy kicsit kényies, de nem sziabad elhallgatni és ez az, hogy ezáltal a mi némtet kisebbségi problémánk is jobban kihangsúlyozott. Van azután még egy kisebb csökevény és az az, hogy most imár bizonyos oldalról a németvéirűek, svábok és egyéb árják ellen is hangok hallatszanak. Sőt kaptam egy nyilt levelet, amelyet egy füzet alakjában a miniszterelnök úrhoz intéztek. Ez azt veti a szemére Darányi miniszterelnök úrnak, hogy egy miniszter kivételével csupa germánvérű minisztert ültetett a bársonyszékbe. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!), Bátor vagyok konstatálni, hogy amikor imrédy^ miniszter úrnak igazat adok megállapításaiban és hangsúlyozom, hogy nem szállok vele vitába, mégis olyan kényes a feszültség, olyan ideológiai hullámizások és légköri zavarok idejét éljük, ami feltétlenül sok figyelmet és előrenézést igénj-el. (Rassay Károly: Veszedelmes ez a vérteória! — vitéz Balogh Gábor: Ezt ő is mondotta. Ennek dacára nyilvánította véleményét.) Jónapot kívánok! (Élénk derültség.) Arra kérem az igen tisztelt kormányt, hogy amennyi energiát készül fordítani a honvédelem, a gazdasági élet, a népnevelés és a szociális élet fejlesztésére, ugyanannyi gondot és energiát fordítson erre az eszmei és szellemi területre is. Ezen a téren is feltétlenül cselekedni kell, mert honvédelem csak megfelelő lélektani atmoszférában épülhet ki. A hadrakelt seregben nemcsak jó tábornokokra, kitűnő tisztekre, vitéz katonákra, hanem olyan hinterlandra is van szükség, amely szellemi es eszmei lendülettel tudja megtölteni mmden honvéd lelkét. Ezt kérem befejezésül a kormánytól. A javaslatot úgy, amint bevezetőben mondottam, elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Pinezich István képviselő úr következik S7 ÍM Pl QT*fî Pinezich István: T. Ház! Az előttem szólott Friedrich István igen t. képviselőtársam a javaslatot elfogadta. Azokat az indokokat, amelyekre támaszkodva fogadta el a javaslatot, a magam részéről is elfogadom, e tekintetben, a javaslat érdeme tekintetében tehát nincs okom Friedrich István igen t. képviselőtársammal szembehelyezkednem. Kénytelen vagyok azonban reflektálni beszédének arra a részére, amelyben a mi pártunk felé fordult. Tetemre hívott részben bennünket a múltért, ^ azért a múltért, amelyért felelősséget vállalni mi egyáltalában nem vagyunk kötelesek. Mi csak azért vállalunk felelősséget, amit ez a párt tett