Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
108 Az országgyűlés képviselőházának 301 Gömbös Gyula boldogult volt miniszterelnökünk kormányralépése óta. (Surgóth Gyula: Ügy van!) Arra, amit Friedrich István igen t. képviselőtársam a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban mondott, csak az a megjegyzésem, hogy nincs igaza. Mi ezért a javaslatért, a vulgo zsidó javaslatnak nevezett törvényjavaslatért vállaljuk a felelősséget, vállaljuk azért, — és ezt Friedrich István igen t. képviselőtársamnak is tudomásul kell vennie — mert ez a javaslat minimumát foglalja magában azoknak a követeléseknek, amelyekkel a magyar nép széles rétegei a zsidósággal szemben fellépnek, és vállaljuk a felelősséget a magyar nemzet, a magyar nép összeségével szemben, de vállaljuk a zsidóság .érdekében is. T. Ház! Azt mindnyájan tudjuk, hogy sok a megoldatlan problémánk. Az állami életben éppen úgy, mint az egyén életében a régi problémákhoz nap-nap után új problémák lépnek és a feltoluló problémákat a maguk teljességében megoldani sohasem lehet. Mégis, ha a kormánynak legújabb ismert három törvényjavaslatát tekintjük, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy ezek a javaslatok közéletünk igen jelentős és fontos problémáit vannak hivatva megoldani. Különösen az előttünk fekvő javaslat és a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló javaslat azok, amelyek olyan problémákat ölelnek fel, még pedig nagyszámban, megvalósítás esetén olyan kihatásúakat, hogy azt mondhatjuk, hogy ezek a javaslatok valósággal korszaknyitók lehetnek, helyes gyakorlati végrehajtásuk a világháború utáni magyar életnek erőteljesebb reneszánszát jelentheti. A szőnyegen lévő kérdések legnagyobb részében és megoldási módjában is olyan egyöntetűség nyilatkozik meg a parlamentben, más csekélyebb részekben pedig ennek a parlamentnek olyan óriási többsége helyesli azoknak tervbevett megoldását, hogy ebben én bizonyítékát látom annak, hogy bármelyik javaslatot nézem a három közül, a parlament érzi az e javaslatokban foglalt problémák megoldásának szükségességét. Ha a sajtórendészetről szóló javaslatot nézem, akkor azt találom, hogy a parlament óriási többsége azon a nézeten van, hogy a sajtórendészet hatályosításával maradéktalanul kulturáltabb mederbe kell terelni a sajtótermékek minden faját és azoknak kulturáltabb színt kell adni. Lehetetlenné kell tenni a sajtószabadsággal való visszaélést, amely aljas indítékokból minden civilizált gondolkodás csúfjára nem kímél egyént, nem kímél családot és nem retten vissza az állami érdekek és a közjó veszélyeztetése elől sem. A parlament erős többségének állásfoglalása bizonyítéka annak is, hogy érezzük azt, hogy a kirobbanásig nyugtalansággal telített társadalom kiált a társadalmi és gazdasági életnek egyensúlyba hozásáért és hogy gazdasági és szociális politikánknak valóságos átállítására van szükség. Osztatlan örömünkre kell, hogy szolgáljon az a tény, hogy most a világháború befejezése után két évtizeddel politikai és gazdasági elesettségünk érzetéből kiemelkedtünk, hogy szívóságunkkal, a nemzet jövőjében és küldetésében való hittel kiemelkedtünk odáig, hogy most már, amint a javaslat is mondja, erőtel. ülése 1938 április 28-án f csütörtökön. jesebb honvédelmi, szociális és gazdasági politikát folytathatunk. A javaslat célkitűzései között egy sincs, amelyet hiánytalanul el nem fogadhatunk, azt azonban fenntartás nélkül mindnyájan valljuk és e mellett szól a vitának eddigi része, hogy^ első helyre mindnyájan a honvédelem kérdését tesszük, amint az a javaslatban is első helyen áll. A nemzet életerejében való minden bizodalmunk mellett a magyar fegyverek dicsőségével, de végeredményben szerencsétlenül befejeződött világháború után eleddig a magyar lelkekre lidércnyomásként nehezedett az a tudat, hogy a körülöttünk léyő népek, egész Európának óriási fegyverkezése közepette mi védtelenek vagyunk. A javaslat az első bátor kiállás, amely hivatva van kiszolgáltatottságunknak véget vetni. Ez a javaslat magában foglalja annak felismerését, hogy csak önmagunkban bízhatunk, hogy végro félretéve minden illuzórikus és fantasztikus elképzelést, csak a végsőkig vitt erőfeszítésünkre van szükség, ha helyünket, mint nemzet meg akarjuk állani és adott esetben, adott alkalommal igazunkat ki akarjuk vívni, mert tudnunk kell, hogy a nemzet barátai előtt is csak annyit ér, amilyen értékű a nemzet fegyveres ereje. Most, hogy ez a javaslat előttünk fekszik, senki se akarja magának kisajátítani azt, hogy csak ő, vagy az ő pártja látta azt be már korábban és régebben is, hogy a fegyverkezésre, a honvédelem erőteljes kiépítésére szükség van, mert ez nem egy pártnak, nem egy embernek ügye. hanem a nemzetnek, mindnyájunknak szívügye kell, hogy legyen. Szívügye is volt és szívügyünk is lesz. Ha valamely oldalról, úgy azt hiszem, minden hivalkodás nélkül erről az oldalról lehet mondani, hogy ez a párt volt az, illetőleg néhai Gömbös Gyula volt az, aki erre a pártra támaszkodva a fegyverkezési szabadságot és egyenjogúságunkat, a megszállott területi magyarság, megszállott területi véreink jogainak elismerését és az ország területi revízióját kormányprogrammá tette. Ez a párt ezt a programmot állja és ennek a programmnak megvalósításán dolgozik Darányi Kálmán kormánya is, amelynek világos bizonyítéka az előttünk lévő javaslat. Mindenesetre elismerjük, hogy megkönnyíti a kormány munkáját, de a végső eredményben való bizodalmunkat is erősíti az a körülmény, hogy leszögezhetjük azt, hogy ebben a kérdésben es ezekben a kérdésekben nem pártprogrammot látunk, hanem 'mindnyájunk, a nemzet osztatlanul elfogadott és követett programmját nézzük. A javaslat a honvédelemmel kapcsolatban közvetve, de közvetlenül is olyan terveket foglal magában, amelyekkel gazdasági, szociális, népegészségügyi és kulturális problémáinknak egész seregét fogjuk megoldani. A javaslatnak éppen ezért főképpen honvédelmi részét különös örömmel fogadom, hiszen a honvédelem kiépítéséhez kapcsolódik sok /más probléma, gazdasági, kulturális, szociális probléma, amelyeknek külön megoldása is feladatunk. Ha vesszük a mi viszonyainkat, mondjuk egészen őszintén: a mi aránylag szegényes viszonyainkat és lehetőségeinket, akkor ez a javaslat valósággal grandiózus, a magyar történelemben páratlan erőkifejtést jelent, a nemzet páratlan erőkifejtésére számít. Ezzel az erőkifejtéssel szemben azonban, amellyel a kormány ebben