Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
106 Az országgyűlés képviselőházának 301 Például ma is támadták!) Éppen a legutóbb azt vetette fel egy képviselőtársam egy értekezleten, hogy miért veszi fel a kormány azokat a kölcsönöket a bankok közvetítésével, valóságos bank diktatúrákat teremtve ezáltal, hiszen sokkal egyszerűbb volna, ha a Nemzeti Bank közvetlenül adná ezt a párszázmilliót és akkor nem vándorolna a bankok zsebébe a felesleges profit. Egyszerűen elfelejtették azt, hogy más a tőke és más a pénz s hogy a Jegyintézet gépeivel nem lehet tőkét pótolni, hanem legfeljebb fizetési eszközöket szaporítani. Tudni kell, hogy ezt a pszichológiai helyzetet, amely a magángazdaságot minden oldalról kikezdi, kik irányítják. Bocsássanak meg, uraim, de így van, többnyire olyanok, akik sehol az életben a produktív pályák semelyikén sem bizonyították be, hogy ők valamit tudnak; (Ügy van! Ügy vân! — Taps a baloldalon.) érdekes, hogy bátor emberek, akik maguknak még egy kis fűszerüzletet, vagy akármilyen kis vacak vállalatot, vagy kis exisztenciát sem tudtak kiharcolni, odaállanak, mint fulmináns szónokok; először lecsepülik a nagybirtokot, végeznek a büdös zsidó iparral, majd kioktatják Imrédyt, hogy hogyan kellene a pénzügyeket intézni. Sajnos, ez így van. Ezzel szemben pedig alig van célirányos és nagyvonalú ellenpropaganda. A gyáripar úgy van beállítva,, mintha az összes gyárakban vérszopó zsidók ülnének, akik nem csinálnak mást, mint a szegény fogyasztó zseibeiből kiveszik a pénzt. (Rassay Károly: Megrögzött gonosztevők!) Engedelmet kérek, a mezőgazdaságról tudjuk, hogy a nemzet gerince és a nemzet prosperitásának alapja. Viszont azt is tudjuk, hogy iparra, ipari exportra szükség van és ezt a honvédelemfejlesztési javaslatot elképzelni sem tudnám, ha Magyarországnak nem volna ez a minden tekintetben megfelelő ipara. (Bárezay János: Ezt egyikünk sem tagadja!) Nagyon örülök ! Hiszen cél, hogy kapacitáljuk egymást. (Bárezay János: Ezt nem tagadjuk! — Rassay Károly: De azokat, akik megteremtették, a vádlottak padjára ültetik! — Zaj. — Elnök csenget.) Emlékeznek az urak, hogy itt évekkel ezelőtt egy úgynevezett karteltörvényt szavaztunk meg. Akkor itt három hétig elintézték a karteleket, elintézték a gyárakat, végeztek minden kartelvezérrel, minden zsidó bankárral, mindenki ki lett végezve. Statuálták a kartelbizottságot is. Később jött az Árelemző Bizottság is. Engedelmet kérek, drága jó képviselő urak, ha annál a gonosz iparnál annyi mindenféle gonoszság történt, ha azok nyúzzák a népet, ha azok a bankok kirabolják a nénet, hát ennyi instrumentummal nem tudtak önök segíteni?! Ez elképzelhetetlen. Tovább megyek. Most árakat szabályozó és ellenőrző kormánybiztos is jött mindezeknek a tetejébe. Most azután vagy van árkormánybiztos és az állapítja meg az árakat, vagy mondjon le az egész apparátus (Farkas István: Ez volna a leghelyesebb!) és bízzunk meg egy bizottságot, amelyvégre rendet teremt. (Bródy Ernő: Analfabétákat. ,— Fábián Béla: Nem a zsidó bizottságot? — Bródy ErnŐ: Kvalifikált analfabétákat!) Hányszor hallottam itt a képviselő urak részéről, talán jogosan, én elismerem, kifakadásokat, például a bankok ellen. Szavahihető képviselőtársaim mondták, valószínűleg így van, borzalmas eseteket hoztak itt fel és sürgős kor^ mányintézkedéseket kértek. Nem tudom, ki volt akkor éppen az aktuális miniszter, felállt, . ülése 1938 április 28-án s csütörtökön. mindenki tartott egy beszédet, szeretett képviselőtársaim megnyugodtak és úgylátszik, a dolgok megint így maradtak, mert a bankokat és a hitelszervezeteket még mindig támadják. I)e ugyanakkor mit látunk? Ezt én itt mindig ostoroztam és most éppen a zsidó-probléma felmerülésekor nagyon aktuális. Mindig azt mondtam: uraim, itt önök csepülik a karteleket, az ipart, a bankokat, rúgnak itt-ott egyet a szegény és kiszsidón, de a gazdag zsidóból, ha fizetett, egymásután csinálnak méltóságos urakat, kegyelmes urakat. Százezreket és milliókat hoztak össze. Hol van itt a morális alap? A zsidóktól elvették a pénzt, a zsidók a pártkasszába befizették a pénzt (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) es most ezeket a zsidókat legalábbis másoknak kellene kiebrudalni, nem azoknak, akik 'bármiképp, bármilyen állásban ott ültek a hatalom zsámolya körül és tűrték ezeket az állapotokat. Akkor letromfoltak és nem adtak nekem igazat. Az egész zsidó-probléma megoldásánál ez most a sötét folt, az a sárga folt, amely rajta végigvonul. Mit fognak most azzal a zsidóval csinálni, akit önök kitüntettek a gazdasági élet terén szerzett érdemeiért, kitüntettek, mert a magyar ipart fejlesztette, magasra emeltek, mert az exportot fejlesztette. (Felkiáltások a jobboldalon; Mi nem tüntettük ki! — Bródy Ernő: Az önök kormánya! — Fábián Béla: Gömbös Gyula adta a kegyelmes címeket!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Meizler Károly: Ebben igaza van Friedrichnek! — Fábián Béla: A kegyelmes urakat Gömbös Gyula nevezte ki. — Zaj. — Elnök csenget.) Friedrich István: Olyan szomorú fejezete a magyar keresztény nemzeti politikai vonalvezetésnek ennek az új arisztokráciának az ugye, hogy az nem temethető el felelősségrevonás nélkül. Hol vannak azok a pénzek? Tessék itt a Ház előtt elszámolni! Hova mentek azok a milliók! (Fábián Béla: Ki vette át!) Milyen szociális, gazdasági és nemzeti célokat szolgáltak? (Farkas István: Választásra költötték!) Nekem mindegy, hogy melyik kormány idején. (Felkiáltások a jobboldalon: Kérdezze meg Bethleni. — Farkas István: Közelebb kell keresni!) Pontosan meg lehet állapítani, hogy ki mennyit áldozott ezért az új arisztokrataságért a politikai áldozatok oltárán. (Horváth Zoltán: Egy mandátumért 18.000 pengő!) Nem arról van tehát szó, hogy egyesek rosszkedvűek, hanem arról, hogy a magángazdaság és az egyéni és tőkés gazdasági rend nálunk lassankint defenzívába szorul. Ezt meg kell állítani és ezeket a szavakat az igen t. többségi párt elnökéhez intézem, a kormányhoz és a párt vezetőségéhez, mert önöké minden felelősség. Szuggesztív irányítással, szuggesztív propagandával meg kell állítaniok ezt a folyamatot, mert az, hogy itt a magángazdaságnak prosperálnia kell, jól értsék meg, nem zsidóvédelem, ez a honvédelem érdeke, mert a magángazdaság prosperálása nélkül honvédelmet teremteni nem lehet. És ezt különösen várjuk a gazdasági miniszter úrtól. A gazdasági miniszter úr tegnapelőtti optimista beszéde megnyugtató, bíztató volt, de egészen új világban élünk. A beszédek hatása ma már csak napokig terjed, gondoskodnunk kell arról, hogy ez a láthatatlan folyamat, amelynek hullámai mindent csapkodnak, ami még áll és prosperál,
