Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. tot vagy nem. Azon az állásponton vagyok, hogy »debuisset pridem«, már régebben jöhetett volna ez a javaslat, mert különösen a mezőgazdaság és a honvédség fejlesztése érdekében rendkívül nagy szükség van rá, a javaslatot mégsem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni először azok miatt a hiányok miatt, amelyeket voltam bátor előterjeszteni és amelyekre indítványaim is vonatkoznak, másod*szor pedig azért, mert a kormányzat iránt a múlt tapasztalatai alapján feltétlenül bizalmatlansággal viseltetem. A kormányzatban csak akkor bízhatnánk, ha ezzel a javaslattal már régen jött volna. A kormány ezzel a_ javaslattal most sem a maga jószántából jött, hanem azért, mert voltak egyesek, akik az asztalra ütöttek és azt mondták, hogy ezzel a javaslattal kell jönnie s akkor hirtelen állott elő a kormány a javaslattal, egyáltalában ki nem dolgozott és elő nem készített terv alapján. JA győri beszédben jelentette be a miniszterelnök úr ezt a javaslatot, de meggyőződésem az, hogy két héttel ezelőtt a miniszterelnök úr sem tudta, hogy ezt a javaslatot be fogja terjeszteni, (vitéz Várady László: Tévedés, nem így volt. Régen készültek rá!) Ha ugyanis ezeket a dolgokat előkészítették és tervszerűen kidolgozták volna, akkor nem most tárgyalnák ezt a javaslatot, hanem a miniszterelnök úr győri beszédével egyidejűleg már hozták is volna és nem kellett volna reá hónapszámra várni. Most csak megtalálták a gombot, amelyhez hozzávarrják a kabátot, hogy meglegyen a formája. Éppen azért, mert ennek a javaslatnak az előterjesztése ennyire késett és mert az előterjesztés körülményei is rendkívül gyanúsak előttem, gyanúsnak kel tartanom az egész törvény végrehajtásának módját is.\ (vitéz Várady László: Mi ebben a gyanús?) Olyan értelemben gyanús, hogy ez az egész - dolog nem volt a kormányzat szándékában, (vitéz Várady László: Évek óta tartalékolták a valutát a Nemzeti Bankban!) Azért tartalékolták, hogy a külföldi fizetésekre valutákat tudjanak nyújtani és a részvényeseknek megfelelő jövedelmet tudjanak biztosítani. Most pedig utólag ráfogják azt, hogy ezekre a célokra tartalékolt a Nemzeti Bank. Tartalékoltak, de nem ebből a célból, hanem egészen más célból. Ha eredetileg is ezt akarták volna, akkor nem a most lefelé menő, depressziós konjunktúrában hozták volna ezt a javaslatot, hanem két esztendővel ezelőtt, akkor a végrehajtása is sokkal könnyebb lett volna és hatása már most érvényesülne, ebben a rossz gazdasági helyzetben. Miután bizalmatlan vagyok a törvényjavaslat végrehajtása iránt, azért a törvényjavaslatot legnagyobb sajnálatomra, elfogadni nem tudom. Elnök: Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr. Fábián Béla: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársammal szemben a törvényjavaslatot elfogadom. Ez az első eset 16 esztendei parlamenti működésem alatt, hogy egy törvényjavaslattal szemben nem az ellenzés álláspontjára helyezkedem, hanem elfogadom a törvényjavaslatot. Teszem ezt ellenzéki álláspontom ellenére, teszem annak ellenére, hogy ellenzéki álláspontomon megmaradok és annak ellenére, hogy továbbra is bizalmatlansággal viseltetem a kormánnyal szemben. De teszem ezt azért, mert a kormány olyan indoiilése 1988 április E8-án

} csütörtökön. 93 kolással kéri a nemzettől a pénzt, amely indokolás mellett tőle ezt az 1 milliárdot megtagadni nem lehet. A kormány ezt az 1. milliárdot a magyar nemzeti hadsereg felszerelésének céljaira kéri és tekintettel arra, hogy a magyar nemzeti hadsereg felszerelése egyaránt érdeke az ország minden egyes polgárának, én ezt a javaslatot megszavazom és nem kérdem ma azt, amit előttem szólott igen t. barátom felvetett, hogy miért terjesztette elő a kormány most a javaslatot s miért nem előbb; nem kérdem azt «sem, hogy milyen befolyásokra terjesztette elő a kormány ezt a törvényjavaslatot. A kormány előterjesztette ezt a törvényjavaslatot, a kormány a nemzet áldozatkészségéhez folyamodik és meggyőződésem az, hogy a mai világpolitikai helyzetben ezt az 1 milliárdot a kormánytól megtagadni nem lehet; de nem is a kormánytól, mert remélem, a kormány nem a maga számára, hanem a nemzet számára kéri ezt az 1 milliárdot és a jelen helyzetben, a képviselőháznak bármelyik oldalán üljünk is, ezt a kormánytól meg nem tagadhatjuk. Ez az én tiszteletteljes véleményem és ezért szavazom meg ezt a törvényjavaslatot. (Surgóth Gyula: Nagyon helyes!) De megszavazom ezt a törvényjavaslatot belső struktúrája következtében is. Helyeslem, okosnak tartom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amellyel mentesíti a vagyonadó alól mindazokat, akiknek a vagyona 50.000 pengőnél kisebb. Helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat progressziót létesít. A magam részéről csak egy irányban fogadnám el Csoór Lajos igen t. képviselőtársam indítványát, abban a vonatkozásban, hogy akinek 50 holdnál kisebb vagyona van, de más egyéb vagyona nincs, úgy tekintessék, mintha nem volna több vagyona 50.000 pengőnél. Véleményem szerint a magyar mezőgazdaság a következő időkben nem kerül rózsás helyzetbe. Ezért tehát nem akarnám, hogy a nemzet egy kiválóan hasznos és az elkövetkező nehéz időkben igazán a nemzeti társadalom gerincéhez tartozózandó rétege ok nélkül molesztáltassék Elfogadom a törvényjavaslatot azért, mert hiszen ezeknek a törvényjavaslat által beterjesztett és a nemzethez intézett kérelmeknek a tekintetében más országokban kiváló példák állanak rendelkezésűnkre. Előttünk áll az angol példa, — nem óhajtok más országok példájára hivatkozni — ahol az angol kormány nem egyszer, hanem az utóbbi időben több alkalommal is fordult az angol nép áldozatkészségéhez. De ugyanezt látom Franciaországban is. A francia parlamentben a pártok igazán nem szokták egymást valami nagy szeretettel kezelni és a kormányválságok Fran ciaországban az utóbbi időben szinte hétrőlhétre követték egymást. Ott a politikai elleniétek talán még élesebbek a parlament egyes pártjai között, mint nálunk, de mégis, mikor ott arról volt szó, hogy a kormány pénzügyi javaslatait szavazzák meg, úgy tudom, egyetlen egy szavazat állott a kormánnyal szemben, az összes többi szavazatok a kormány mellett álltak. De méltóztassék megengedni, hogy még egy indokát hozzam fel annak, hogy miért fogadom el a törvényjavaslatot. Helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy az adófizető polgárságnak 5—10 esztendő áll rendelkezésére a terhek megfizetésére. Ez tehát azt jelenti, hogy a kormányzat nem akarja, hogy akiktől ezeket az áldozatokat