Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Az országgyűlés képviselőházának sem kívánatos állapot. Nem azt mondom, hogy erre kell törekednünk, hanem igenis arra kell törekednünk, hogy bizonyos egyenlő lehetőséget biztosítsunk. Hiszen a nemzeti egységről komolyabb értelemben is hallottam már, nemcsak a nemzeti egység pártjának 'érdekei szempontjából. Hallottam már komoly férfiaktól. komoly értelemben beszélni arról, hogy itt ennek a kis nemzetnek, mondjuk helyesebben: ennek a kis népnek meg kell teremteni bizonyos nagy kérdésekben azt a nemzeti egységet, amelyre szüksége van. Ne méltóztassék tehát az igen t. miniszter úr mindenütt szálkát verni a sarkunkba és kiirtani a nemzet testéből bennünket, akik bizonyos napi politikai kérdésekben nem értünk egyet a miniszter úrral és igen t. pártjával. Mégsem a józanság szüleménye ez a szakasz, amelynek alapján meg lehet csinálni, hogy egyik oldalról hírmondó sem marad a központi választmányban. Elnök: Méltóztassék más kifejezést használni, mert ebből az következik, hogy nem a józanság hozta létre a szakaszt. Ez nem parlamentáris kifejezés. Reisinger Ferenc: Az elnök úr figyelmeztetése után most már nem tudom, hogy végeredményben mi hozta létre ezt a szakaszt, (Rupert Rezső: Hiába, a szillogisztika szerint sequi!) Csak állítom, hogy kétes értékű ez a szakasz. Elnök: Más a »kétes értékű« és más a »józanság hiánya«. Méltóztassék folytatni. Reisinger Ferenc: Ennek alapján kénytelen vagyok a közérdek szemponjából bírálva ezt a szakaszt, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a régi lajstromos alapú rendszer megtartása mellett szólni. Hogy a magyar nép, a magyar nemzet egységének veszekedési lehetősége minél inkább kiszoríttassék, hogy a nagy sérelmek elkerülhetők legyenek, a lajstromosan választott központi választmány mellett török lándzsát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt szólni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! Merőben igazságtalannak tartom azt a vádat, hogy a kormány ennek a szakasznak megszövegezésénél bárminemű hatalmi vagy pártérdeket kívánna szolgálni. (Rupert Rezső: Csak az lehet belőle! Az intenció tisztességét elfogadjuk! — Malasits Géza: Ez lesz a következménye! — Farkas István: Szerencsétlenül van megfogalmazva!) Nem hiszem, hogy a magyar törvényhozás tárgyalt volna olyan törvényjavaslatot, amelynél jobban érvényesült volna a kormány részéről a tárgyilagosságra és a lojális konszenzus biztosítására való törekvés. (Rupert Rezső: Csak azt mondjuk, hogy mi lehet belőle, nem azt mondjuk, hogy a kormány akarja!) Ennek folytán nem állhat meg az a feltevés, hogy itt a kormánynak akár nyilt, akár titkos hatalmi céljai volnának a szakasznak ezzel a szövegezésével. (Reisinger Ferenc: Miért nem maradhat meg a régi, amely bevált?) Ami az első módosító indítványt illeti, amely azt célozza, hogy a központi választmány tagjává választhatóság feltétele_ ne a törvényhatósági, hanem az országgyűlési képviselői választói jog legyen, (Farkas István: Ügy van! Miért ez a megkülönböztetés?) azt hiszem, helyesen indulok ki abból a feltevésből, hogy az indítványozók a lajstromos választókerületekben érvényesítendő úgynevezett KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. >é. ülése 19È8 április 4-én, hétfőn. 515 lágabb országgyűlési választói jogra gondolnak, (Farkas István: Természetes!) Méltóztassanak azonban megnézni a törvényjavaslat 209. §-át és meg méltóztatnak látni, hogy a törvényhatósági választói jog egyenlő a lajstromos kerületekben megállapított országgyűlési választójoggal. Ezek szerint tehát az indítvány lényegében azonos a javaslatban lefektetett megoldással. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezért ennek az indítványnak elfogadását nem ajánlom. Ami a második módosító indítványt illeti, ezt azért ellenzem, mert a törvényhatósági bizottságok a magyar törvényhatóságokban általában nem tagozódnak pártok szerint. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Milyen tájékozatlanság! — Rupert Rezső: Ez tévedés, miniszter úr!) Ezért nem helyeslem ennek a rendszernek alkalmazását. A kisebbség képviseletét egyébiránt biztosítja ez a törvényjavaslat egy más helyen, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holt) a 13. § 4. bekezdésében. Végül pedig utalok arra, hogy az országgyűlési képviselőválasztók összeírására nézve ezután egészen más rendszer lesz, mint amely eddig volt. Eddig laikus bizottságok végezték ezt a teendőt, ezután pedig közhatÓ3ági alkalmazottak fogják végezni. (Farkas István: Ezután rosszabb lesz, mert utasításra végzik!) Egyébiránt pedig ez a kérdés bírói védelem alatt áll. Mindezek okából ennek a második módosító indítványnak is az elutasítását kérem. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. (Malasits. Géza: Ujabb lehetőség a választók irtására!) Kérdem, méltóztatnak-e a 13. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Peyer Károly és társai indítványával. (Igen!) A Ház a 13. §-1 eredeti szövegében fogadta el. Következik a 14. <§>. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 14. §-t): Meizler Károly. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkas István! (Farkas István: Nem kívánok szólni!) Elnök: A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 15. §. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 15. és 16. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 17. §-t): Farkas István! Farkas István: T. Ház! Javaslom, hogy a 17. § (7) bekezdésének utolsó mondata helyett vétessék fel a következő szöveg: »Az elmaradás igazolása kérdésében a törvényhatóság igazoló bizottsága határoz«. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! Az indítvány elutasítását kérem. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, mélitóztatnak-e a 17. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Peyer Károly és társai indítványával. (Igen!) A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. Következik a 18. §. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 18. §-t, 71