Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

516 Az országgyűlés képviselőházának amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Ol­vassa a 19. §-t): Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! A 19. §-nál javas­lom, hogy az első bekezdés 4. sorában a »26« szám helyett »24* szám iktattassék be. Ez a szakasz a korhatár felemelését szolgálja, amit nem találok összeegyeztethetőnek .azzal az ál­landóan hangoztatott elvvel, hogy: helyet az ifjúságnak. Olyan korszakban élünk, amikor az ifjúságnak nincs gazdasági elhelyezkedése; olyan korszakban élünk, amikor az ifjúság a legnagyobb elkeseredésben él, sajnos, jogosan s ugyanakkor ezt az elkeseredést még fokoz­zuk azzal, hogy még attól a jogtól is megfoszt­juk, amelyben eddig részesült, a kenyérben pedig, amelyben eddig nem részesült, ezután sem részesítjük. Teljes lehetetlenségnek tar­tom, hogy 26 évvel méltóztatnak csak valakit érettnek tartani a választójog gyakorlására, amikor pedig polgári jogaira már 24 éves korá­ban érettnek nyilvánítják a magyar törvények. Önjogú valaki 24 éves korában, választójoggal pedig mégis csak 26 éves korában akarják fel­ruházni. Az általános vitában is bátor voltam megállapítani, hogy a háború idejében sem kor, sem vagyoni, sem értelmiségi külön cen­zusok nem voltak szükségesek a hősi halálhoz vagy rokkantsághoz. Nem látom tehát értelmét annak, hogy amikor esetleg újra megszólal a trombita, — és akkor sem lesz ilyen korhatár­hoz kötve, hogy kinek lehet vérét ontania a hazájáért — abban az illúzióban, hogy egyszer ötévenkint mégis csak érvényesíthesse szava­zatát valaki, ne részesítsük azokat, akik ön­jogúak, váltóilag is kötelezhetők s akik terhes szerződést épúgy vállalhatnak, mint ahogy jogokat gyakorolhatnak a magánéletben. Tel­jesen lehetetlen, hogy a magánéletben meg­adjuk valakinek a jogokat, ugyanakkor pedig a közjogokból kiszorítjuk és éretlennek nyilvá­nítjuk, mert ezt jelenti a korhatár felemelése. Ez a sokszor hangoztatott és frázisként oda­dobott elvvel és jelszóval szemben, amely »he­lyet az ifjúságnak« hirdet, az ifjúság ellen irá­nyul, végeredményben tehát a megtestesített jövendőnek, a magyar ifjúságnak ellenségekép­pen tünteti fel ezt a törvényjavaslatot. Tiszte­lettel kérem, hogy ennek kiküszöbölésére a huszonhatos szám helyébe a huszonnégyes szá­mot méltóztassék iktatni. (Helyeslés a balolda­lon.) Elnök: Szólásra következik 1 Huszár Mihály jegyző: Meizler Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik! Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Ház! Mindenekelőtt kije­lentem, hogy Vázsonyi t. képviselőtársam indít­ványát, habár az évszám tekintetében módo­sító indítványt nem terjesztettem elő, elfoga­dom. Az a szempont vezetett bennünket, hogy lehetőleg szerény igényekkel, módosításokkal jöjjünk, amelyeket a t, kormány elfogadhat. En a szerénységben még tovább mentem, nem kívántam a 24. életévet dekretálni, de termé­szetesen ezt tartom helyesnek. Elvileg nagyon helytelennek, túlságosan megszorítónak tartom ennek a szakasznak a rendelkezéseit és csak gyakorlati okokból teszem azt, hogy megmara­dok azok mellett a módosítások mellett, ame­lyeket bátor voltam előterjeszteni. Indítványom ennél a szakasznál elsősor­ban azt célozza, hogy a kettős rendszer elej­tessék, hogy ne legyen az egyéni és a lajstro­mos kerületekben más a választójog; mert en­298. ülése 1938 április A-én, hétfőn. nek nincs semmi értelme. Ezért már ennél a szakasznál indítványozom, hogy a »Lajstromos választókerületben« szavak töröltessenek. Az általános vitában már többen rámutattunk arra, hogy a szerzett jogokat respektálni kel­lene. Ha pedig ez a törvényjavaslat a szerzett jogokat nem respektálja, annál méltányosab­ban kellene megszabni a választójogi feltétele­ket. Ez a szakasz azonban túlságosan szi­gorúan szabja meg a feltételeket. Ha már a régi törvény által megadott, vagyis a szerzett jogokat elejtik, igyekezni kell ebben a sza­kaszban mégis valahogy közeledni a felé, hogy ne maradjon ki olyan rengeteg választó a vá­lasztójogból. Igen sajnálom, hogy sokan, akik j azzal támadták a javaslatot, hogy az ifjúság kiirtására irányul, most sehol sem láthatók, pedig most itt volna az alkalom a komoly munkára. Frázisokat hangoztatni, szavalni el­jönnek, de a gyakorlati munkánál hiányoznak, pedig, ha objektív és a rendszert nem túlságo­san érintő módosításokkal jövünk, a t. kor­mány részéről is meghallgatásra találunk. Ha ők itt volnának, talán még okosabb, még meg­győzőbb érveket tudnának felhozni, de sehol sem látjuk őket. Mi is, akiket szeretnek úgy odaállítani, mint akik nem vagyunk az ifjúság barátai, azt tartják, hogy súlyos hiba, hogy e javaslatnak különösen 19—22. §-ai nagyon is az ifjúság ellen irányulnak. Ebből nagy baj lehet, mert nyugtalanságot hagy benne a köz­életben, pedig, ha valamely reform legalább bizonyos ideig tartó megnyugvást nem hoz, az tökéletesen elhibázott. Nézetem szerint nincs semmi ok félni a magyar ifjúságtól, mert ha akadnak is sorai között elégedetlenkedők, azok rendesen a tehetségtelenek, a nem szorgalma­sok sorából kerülnek ki, de az ifjúság túl­nyomó része,, legalább 90%-a komoly és igazán hazaszerető. Nagyon kérem, hogy ezeket a módosításo­kat, amelyek e tekintetben részben korrigálják a javaslat által elfoglalt eredeti álláspontot és amelyek valahogy a rostát egy kissé tágabb lyukúvá teszik,. méltóztassék elfogadni. Min­denekelőtt'méltóztassék elfogadni azt, hogy ne legyen külön lajstromos és külön egyéni vá­lasztójog. Felhozták itt az általános vitában, de a kormány részéről is elismerik, hogy túl­bonyolult ez a választási rendszer, már pe­dig, ha a választási rendszer túlbonyolult, ak­kor már rossz és akkor már ebből kifolyólag igen súlyos hibák, sérelmek következnek be. Ami a lajstromos választókerületeket illeti, a mélyen t. kormány a javaslatban már úgyis annyira összes'zűkítette a választójogot, hogy nem kell félnünk attól, hogy az egyéni kerüle­tekben ez meg ne feleljen. Teljes képtelenség, neim tudom, nem hiszem el, hogy a kormány ezt a szinte veszélyes intézkedését fenntartsa, amely továbbmenőleg ebben a szakaszban is van ós az egész rendszeren végigvonul, hogy hatévi helybenlakást követel. Kinek van a mai világban hat évi helyben ­lakása? A kedvezményezettektől, az akadémi­kus fokú értelmiségtől eltekintve, akiknél ezt nem kívánják meg, ez a falusi lakosság nagy részénél, a mezőgazdasági munkásnál és cse­lédnél sincs meg. Ha eddig elég volt az egyik törvény szerint fél esztendő, a másik szerint egy esztendő, olyan szerény vagyok, hogy el­megyek odáig, hogy csak két évi helybenla­kást kérek a mélyen t. kormánytól. Hiszen ma, ebben a nagyon is mozgó, nyugtalan világban két évi helybenlakás már konszolidált állapo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom