Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

496 Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április 4-én, hét fon. összeállítását? Hiszen egyáltalában nem lehetünk bizalommal a többségi pártok iránt ezeknél a kérdéseknél, és nem lehet bizalommal az ország lakossága sem. Sokszor szomszédos községekben százszázalékos eltérések vannak, nem mondhatjuk tehát azt sem, hogy ©gyes vidékeken azért olyan alacsony a választók százalékos arányszáma, mert ott az iskolai végzettség körül valami nagy mulasztások vannak, hogy ott talán nem voltak iskolák, hogy az emberek iskolába járhattak volna. Szomszédos községekben Békésben, Csanádban és Csongrádban, ahol én a viszonyokat közelebbről ismerem, százszázalékos eltérések is vannak. Ami a választás tisztaságát illeti, ezen a téren nekem magamnak szomorú tapasztalataim vannak. A legutóbbi választáson — egyetlenegy alkalommal sem beszéltem róla a magyar parlamentben — olyan szégyen érte az én városomat, hogy elvitték a temető felé az urnákat, a bizalmiakat nem engedték fel az autóra, ahol az urniák voltak, nem engedték fel még a rendőröket sem, hogy legalább azok odaüljenek, csak a két választási elnök, az elnök és helyettese* ült az utóban, meg a kicserélt soffőr, aki mérnök volt, s amikor az urna megérkezett, meg volt sérülve. Ezt jegyzőkönyvben megállapították és kétségtelenül bebizonyították, hogy kicserélték a szavazatokat, mert kilenc szavazattal több volt az urnában, mint ahányan leszavaztak. A bizalmi férfiaknak tehát rendkívül nagy szerepük kell, hogy legyen a választási eljárás során. Elismerem, hogy a bizottsági tárgyalás folyamán lényeges módosítások történtek ezen a téren. Helyes az* hogy a helyszínen számlálják Össze a szavazatokat, helyes az, hogy nem adnak módot és lehetőséget ilyen urnasétákra, de ettől függetlenül is, ha a helyszínen számlálják össze a szavazatokat, a bizalmiaknak betekintést és ellenőrzési jogot kell biztosítani azért, hogy az ország lakossága, azok, akik a választójogukat gyakorolják, nyugodtak legyenek abban a tekintetben, hogy az eredményt nem változtatják meg semmiféle külső beavatkozás útján. T. Képviselőház! A választás tisztasága, a választási eljárás tisztasága rendkívül fontos körülmény. A javaslatnak a bizottsági szöveg szerinti rendelkezései bizonyos mértékben megnyugtatók. Csak az a kérdés, hogy a bizalmiakat egyáltalában odaengedik-e 'majd a küldőt tségi elnökhöz* mert hiszen arra is számtalan sok példa van már, hogy a bizalmiakat egészen egyszerűen nem fogadták el, különböző címeken visszautasították, vagy pedig olyan messze ültették őket, — magam is láttam, az egyik nyilt választásnál — hogy egyáltalában semmiféle betekintésük nem volt az egész eljárásba. Ismétlem és hangsúlyozom: mi nagyon fontosnak tartottuk volna, hogy ©zen a téren, a választójog terén végre mélyreható* nagy átalakulás legyen ebben az országban. A kormányzat azonban, nem tudom milyen szempontból, nem tudta magát elszánni erre a mélyreható lépésre, A következményekért a történelem és az ország színe előtt kétségtelenül a kormányzatot és a jelenlegi kormánypárti többséget terheli a felelősség. Mi ezt a felelősséget kény te lenek vagyunk a, magunk részéről elhárítani, nem vállalhatjuk ezt a felelősséget az ellenzék részéről. Én a magam részléről ilyen szempontból sem tudom ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Több szónok feliratkozva nem lé; vén, kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter urat

# illeti a szó. Széll József belügyminiszter: T. képviselőház! Amikor most az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának a végén reflektálni kívánok az egyes felszólalók által felvetett általános szempontokra és egyúttal újra reá kívánok mutatni azokra az intenciókra, amelyek a kormányt a törvényjavaslat elkészítéséinél és a bizottsági tárgyalás során tett módosításokkal kapcsolatban vezették, — nem mulaszthatom el annak megállapítását, hogy a lefolyt vita valóban magas színvonalú volt. Méltó volt ehhez a színvonalhoz a törvényjavaslat előadójának, Lányi Márton tisztelt barátomnak szakavatott és rendkívül alapos tanulmányra valló előadói beszéde is, amelyért neki meleg köszönetet mondok. (Éljenzés a jobbés a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat hosszú hónapokon keresztül állott a közérdeklődésnek középpontjában és úgyszólván mindem részletében a legszélesebb körű nyilvánosság előtt nyert megvitatást és elbírálást. És, habár a felszólalók nagyrésze olyan kérdéseket is vetett fel, amelyek — a kormány általános politikáját érintvén — voltaképpen a költségvetés vitájába tartoztak volna, ez a vita mégis új gondolatokkal új szempontokkal és meglátásokkal tudta gazdagítani a választójog kérdésének amúgyis bő és gazdag irodalmát,, mert az egyes felszólalók a történeti fejlődés szempontjából, tudományos szempontból és gyakorlati nézőpontból is nagy felkészültséggel, sőt tanulmányszámba menő fejtegetésekkel világították meg a kérdést. Sulyok Dezső képviselőtársam nagy felkészültséget tanúsító beszédében inkább belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Antal István képviselőtársam a közjogkülföldi és belföldi irodalmának alapos ismeretében tárgyalta a javaslatot; fejtegetései mindig előkelő helyet foglalnak majd el a választójog irodalmában. Mezey Lajos képviselőtársam bevezető beszédében felszólalását előre igénytelennek jelentette be, de ez csak az ő szerénységéből fakadt, meri beszéde a választójogot érintő részében a történeti alakulás ismertetésében igen figyelemreméltó volt. Gróf Bethlen István mélyenszántó, nagy távlatokat átfogó beszédében hazafias aggodalmait hangoztatta a javaslattal szemben. Itassay Károly képviselőtársam beszédét illetően — bár annak általános politikai vonatkozású részével egyetérteni nem tudok — meg kell állapítanom, hogy a törvényjavaslatot elismerésreméltó objektivitással tárgyalta. (Felkiáltások balfelól: Csillagos egyes! — Derültség.) Illés József képviselőtársamnak rendkívül érdekes és nagyvonalú elvi fejtegetései, párosulva a régi törvényhozó gyakorlatával, élénken megvilágították a választójog kérdésének nagy kihatású problémáit. Eckhardt Tábor képviseőtársam, — akit sorrendben előbb kellett volna említenem — beszédének általános politikai vonatkozású^ részére ezúttal nem kívánok kitérni; a törvényjavaslattal kapcsolatos szakszerű fejtegetéseire azonban meg kell jegyeznem, hogy elismeréssel adózam neki és pártjának azért a