Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1938. évi március hó 29-én, kedden, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. A lovasberényi választókerületben megválasztott Hubay Kálmán megbízólevelének bemutatása. — Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Mezey Lajos, Soltész János, Csilléry András, Peyer Károly. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpellációskönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Széll József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Esztergályos János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Szeder János jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak a lovasberényi választókerületben időközi választáson megválasztott Hubay Kálmán képviselő úr megbízólevelét. A ^megbízólevél megvizsgálás és jelentéstétel céljából a Ház kiadja az állandó igazolóbizottságnak. A t. Ház tudomására hozom, hogy legközelebbi ülésünkön a napirend .megállapítása után a belügyminiszter úr írásbeli választ fog adni Esztergályos János képviselő úrnak a hadikölesönjegyzők panasza tárgyában folyó évi február hó 16-án elmondott interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom.: 546.,, 590. Bz.) Szólásra következik Mezey Lajos képviselő úr. Mezey Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A különféle pártok vezető szónokainak nagyértékű fejtegetései után igénytelen felszólalásom nem kíván már egyéb lenni, mint egy törvényhozó egyszerű lelkiismereti megnyilatkofeleiősség posztján. Ez a törvényjavaslat, amely a magyar választójog kérdését in meritq. alkotmányos úton hosszú időre rendezni kívánja, szervesen illeszkedik bele a magyar alkotmányosság szellemébe azáltal, hogy a fokozatos fejlődés törvényeihez hűen alkalmazkodik. Már maga az a körülmény, hogy a ,mai válságokkal nehéz időkben a magyar közfelfogás — élén a magyar kormánnyal — ezt az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. egész közéletünket oly mélyen érintő kérdést alkotmányos úton rendezni kívánja, figyelemre méltó, mondhatnánk történeti jelenség. Figyelemre méltó és történeti jelenség, mert ezzel a ténnyel a kormányzat különféle fogalmilag körül sem határolt törekvésekkel szemben leszögezte magát az alkotmányosság mellett és ezáltal Szent István évében megjelölte a további alkotmányos és történeti fejlődés útjait is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Az egész javaslat a maga koncepciójában — miként előzőleg már bátor voltam érinteni, szervesen illeszkedik bele a magyar alkotmány töretlen fejlődésébe, annak egész szellemébe és konstrukciójába — a magyar választójogot nem a Bousseau-féle természeti iskola szerint egyéni jogként konstruálja meg, hanem az angol és a vele párhuzamosan magyar jogfejlődésnek megfelelően igenis közkötelességként fogja fel. A választójog gyakorlásának módja az aktív és passzív választójoé egymáshoz való viszonyának megállapítása szabja meg lényegileg az egész politikai konstrukció keretét, hatóerejét és terjedelmét. Megállapítja viszont ennek a két viszonylatnak egymáshoz való arányossága az elkövetkező politikai élet általános jellegiét is. (Helyes! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A nemzet és a polgár, az állam és az állampolgár között az állam főcéljait illetőleg alapvető kérdésekben lényeges eltérések nem merülhetnek fel. Ahol az állam főcélja és az állampolgárok magáncéljai között szakadékok jelentkeznek, ott a társadalom konstrukciójában rejlenek hibák és fogyatékosságok. Ez a körülmény előáll egyrészt a stagnáló vagy pedig gyors tempóban előrehaladó társadalmaknál, — a stagnáló vagy dekadens társadalmaknál — ahol a haladás tempója cninesen olyan mérvű, mint magában a társadalomban rejlő dinamikus erőknek ritmusa és intenzitása, másrészt pedig előáll nagy civilizációknál, ahol a társadalomban felgyülemlett erőknek előretörése olyan nagy, hogy a gyöngék — az 51