Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

352 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 19S8 március, 29-én, kedden. anyagilag, értelmileg és erkölcsileg gyöngék — a nagy léptekben előretörő civilizációval nem tudják tartani a versenyt és akkor előáll a társadalmi rétegek elmaradása, az elégületleneknek hadserege. Mind a két történeti szimptoma a végletek szimptomája, a végletek rendszere és mint minden végletekre berendezkedett intézmény, amelynek nincs meg az automatikus önfékje, önmagában hordja a pusztulásnak ismérveit is. Az elmaradottaknak seregét azután — legyen az a fejlődés, kultúra bármilyen magasfokú — minden szélsőségekre hajló irányzat megnyeri magának. Ezt látjuk a nagy francia forradalomban, ezt látjuk a háború utáni európai történelemben és ezt látjuk mindenütt, ahol az államot a szerves élet szempontjából tesszük vizsgálat tárgyává. Kiszolgálta az elégületlenek tömege ugyanúgy Dantont, mint Robespierret, kiszolgálta Napóleont, nálunk kiszolgálta a lánchídi csata hőseit és kiszolgálta Kun Bélát. A fejlődés szempontjai iés törvényéi, ahol emberek laknak, — fajokra, nemzetiségekre és vallásokra való tekintet nélkül — univerzális törvények. A szélesrétegű és általános választójog az európai fejlődés történetének bizonysága szerint mindenütt katasztrófákat idézett elő. A fejlődés hullámvonala kirajzolható a történelmi tények egymásra hatása által. Széles néprétegeknek választójogosultsággal való fémházasa tehát minden tekintetben és minden körülmények között minden kormányzatot meggondolásra kell, hogy késztessen. Meg kell tehát nálunk is szabni azt a határt, — azokat az adottságokat, azokat a kor- i Iátokat és feltételeket — ameddig el lehet jutni ' a jogosultságok megadása tekintetében, egyrészt az állami célok egyetemes szolgálata szempontjából, másrészt pedig a legalsó határt az egyéni igények, a társadalom megnyu tása tekintetében. Tisza István egyik fejtegetésében azt mondja, hogy a választójog mikénti mérlegelése szempontjából nem a választó jogi_ fikciók az irányadók, hanem minden választójognak elsősorban az illető állam gazdasági, kulturális és történelmi talajából kell kinőnie, hogy megrázkódtatásokat ne idézzen elő és viszont megszabja ennek keretében a külső és alsó határokat is, amikor azt mondja, hogy senki sem igényelhet az állammal szemben magának olyan jogokat, amelyeknek ellátására képtelen, mert ennek gyakorlása tekintetében, eme kötelezettségiek teljesítésére való képtelensége következtében eleget tenni nem tud és csak rontja a saját egyéni, a társadalom és az államlétfenntartás érdekeit és feltételeit. Amikor, tehát voltaképpen a szó szoros és átfogó értelmében általános választójog sehol sincs, s az általános választójog gyakorlása tekintetében minden választójogi rendszer korlátokat állít fel a kor, a nem, a családi állapot, a foglalkozás, a műveltség és a vagyoni cenzus tekintetében, akkori respektive a magyar választójog mikénti meghatározása tekintetében nekünk is szigorúan erre az álláspontra kellett helyezkednünk, pontosan levonva azokat a konzekvenciákat, amelyeket az utóbbi évtizedek történelme ebben a tekintetben szolgáltat és ezt a nagy kérdést egyesegyedül a nemzet egyetemes nagy szempontjai érdekében kell megoldanunk. Ebből a szempontból az egész javaslatot sikeresnek, egyensúlyozottnak, fejlődőképesnek és a társadalmi osztályok egyenértékű elvére helyezkedve, általánosnak kell tekintenünk. Minden választójog — ezt igazolja a választójogok története — minden országban mindenkor a politikai élet központi kérdése volt és minthogy a választójog az a jogintézmény, amely úgyszólván az állami élet minden rétegébe és minden atomjába bekapcsolódott, minden államilag szervezett társadalom szempontjából ez volt a legirritálóbb lázgóc. Emellett a , nagy alapvető igazság mellett fontos az, hogy a kormányzatnak e javaslatban és e jvaslat által történelmi időkben volt bátorsága a titkosság elvét az egész vonalon megvalósítani és a kérdést ez által alapvető szempontból egyszer s mindenkorra.megoldani. Ezzel az egyetlen ténnyel a választójog kérdése, a választójog nagy elvi küzdelme egyszer s mindenkorira megszűntnek tekinthető. (Farkas István: Nana!) Ami ezután jön, az az általános gazdasági, 'kulturális és értelmi haladás következtében már csak tized- és huszadrangú probléma lesz, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon), olyan probléma, amely a nemzet egyetemes fejlődését többé zavarni nem fogja. Most meg vannak állapítva az aktív és passzív választójogosultság mérve és arányossága, s meg vannak f állapítva azok a feltételek, amelyektől függővé van téve ennek a jognak gyakorlása vagy nemgyakorlása. A javaslat mindenesetre fejlődőképes, mert fejlődőképes minden olyan választási rendszer, amely mellett a viszonyok automatikus és altalános javulásával a választók száma fokozatosan emelkedik, anélkül, hogy magán a választójogi intézményen lényeges változtatást kellene végrehajtanunk. Ez a javaslat pedig egész konsrukciojában ilyen. Ez a választójog azonban megvalósítja az altalánosság nagy elvét is. Társadalmi, felekezeti és osztálykülönbség nélkül minden társadalmi réteg-bői kiemeli az arra értékes elemeket és felveszi őket az alkotmány sáncaiba. Minden társadalmi osztályból kiemeli azokat az értékes elemeket, akik az alkotmányosság nagy vasbetonszerkezetében a kötőanyag szerepének betöltésére képesek és alkalmasak, s ebben az általánosság elvét töretlenül és maradék nélkül valósítja meg. És egyenlő ez a választói jog, mert nem hozza be a szavazatok többségi értékelésének elvét, bár ez a kérdés több tekintetben megfontolás - tárgyát képezte. Az egész Drobléma azonban oly nagy, hogy ezekkel a részletkérdésekkel a rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel nem kívá nok foglalkozni ós előttem szólott kitűnő képviselőtársaim fejtegetéseinek hézagait nem kívánom pótolni. T. Ház! Ha a választójog kérdését a történeti fejlődés szempontjából nézzük, azt kell látnunk, hogy a titkosság bevezetése minden korban előretört magas gazdasági fejlődés eredménye ként jelentkezett. Ezt mutatja az angol választójog története', ahol a választójog 1429-től, tehát VI. Henrik óta, aki földhöz kötötte a választói jogosultságot, egészen az első Reform bill-ig, 1882-ig úgyszólván szabályozás alá sem került, A technika fejlődése következtében azonban újabb értékes társadalmi rétegek erősödtek meg és kívánták a dolog természeténél valamint gazdasági, kulturális és politika nyomatékuknál fogva a választójogon keresztül a politikai életbe leendő belekapcsolódásukat. Ekkor, 1832-ben, Angliában hozta létre lord Grey kormánya a Reform bill-t, amelyben egyrésztkiterjesztette a választójogosultságot, másrészt pedig megszüntette a történelmileg kiala' kult választókerületi aránytalanságokat es