Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-279
Àz országgyűlés képviselőházának 279. jutna neki. (Hertelendy Miklós: Nem lehet áthárítani senkire! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Méltóztassék folytatni. Malasits Géza: Nem akarok mellékvágányra térni, csak azt akarom mondani, hogy ezek az emberek fizetnek azért, hogy majdan valaha járadékot kapjanak, nem. kegyadományt adnak tehát nekik. A minisztérium, illetőleg a kormány nem az állam kasszájából ad ezeknek az embei'eknek íkonyöradományt, amelyet akkor szipkáz vissza, amikor akar, a legcsekélyebb gyanúra. Ezek azi emberek fizetnek és ha fizetnek, akkor jár nekik. Sem az Oti., sem a Mabi., sem egyetlenegy munkásbiztosító pénztár rendelkezései közt nem találjuk fel ezt a szakaszt. Tisztára azt mutatja ez a szakasz, hogy amit az egyik kezével ad a kormány, azt a másikkal visszaszlpkázza. Ugyanilyen elbírálás alá esik a (2) bekezdés, amely ugyancsak azt mondja, hogy (olvassa): »Nincs helye a visszatartott járadék utólagos folyósításának arra az időre, amely alatt az igényjogosult szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt állt, ideértve azt az időt is, amelyet az igényjogosult letartóztatásával vagy vizsgálati fogságával a bíróság jogerősen kiszabott őzabadságvesztésbüntetésből kitöltöttnek vett.« Ha tehát a bíróság kitöltöttnek veszi ezt az időt, akkor sem kegyelmeznek neki, s nem kapja meg a járadékot. Kegyetlenebbek a kegyetlen bírónál. Erre az eljárásra nem lehet mást mondani, mint azt, hogy egy önfeledt pillanatban a kormány megígért egy javaslatot, amelynek minden szakaszát úgy szerkesztették, hogy minél többet lehessen viszszaszipkázni abból az ígéretből, amelyet a kormány önfeledt pillanatában tett. Miután ezt igazságtalannak tartom, s miután nem konyöradományt kapnak az emberek, hanem a saját és osztálytársaik befizetett pénzéből kapnak járadékot, tiltakozom a szakasz ilyen rendelkezései ellen és azt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Horváth Zoltán képviselő lír! Horváth Zoltán: T. Ház! Nem adtam be módosító javaslatot, azonban mégis bátor vagyok egy pár szót szólni és az igen t. államtitkár úr figyelmét felhívni arra, hogy a 14. § a) pontja pongyolán van szövegezve. Ugyanis ebben az foglaltatik, hogy (olvassa): »Ha az igényjogosult a törvény szerint egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűntett vagy szándékos vétség, avagy a 13. § (1) bekezdésének c) pontja alá eső bűncselekmény miatt bírói eljárás alatt áll.« — akkor is szünetel a megállapított öregségi járadék! T. Ház! Mi az, hogy bírói eljárás r alatt áll? Hiszen ahogyan Malasits képviseltőtársaui nagyon helyesen megjegyezte, hogyan szoktak ezek a dolgok történni 1 ? Beadnak egy feljelentést, azt a bíróságnál iktatják, s amennyiben a járásbíróság hatáskörébe tartozik az ügy, kiadják az ügyészí megbízottnak, ha pedig a törvényszék hatáskörébe tartozik, akkor a kir. ügyésznek és attól fogva a feljelentett büntető eljárás alatt áll. Helyesebb lenne, ha a többi törvényes intézkedéseinkkel kontaktusban ^ és azokhoz hasonlóan olyanféleképpen módosítanók ezt a szakaszt, hogy »vád alá van helyezve«. Mert mit jelent az, hogy valaki valamely bűncselekmény miatt már vád alá van helyezve? Ez azt jelenti, hogy alapos gyanú terheli őt, mert amíg alapos gyanú nem terítése 1938 március 9-én, szerdán. 8? heli, addig sem az ügyészi megbízott, sein pedig a kir. ügyész vádat nem emel.. Ha tehát az egyéb társadalmi osztályokba tartozó egyének, akik mindenesetre. nagyobb műveltséggel és intelligenciával rendelkeznek, abban a törvény által biztosított helyzetben élhetnek, hogy amíg vád alá helyezve nincsenek, élvezitk fizetésüket és csak amikor vád alá helyeztettek, akkor szorítják le fizetésüket az egyharmadára, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem látom indokát annak, miért éppen ezt a szegény osztályt sújtsuk sokkal súlyosabb intézkedésekkel, mint sújtjuk az intelligensebb elemet? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En tehát ezt az intézkedést a ibüntetőtörvénykönyvben lefektetett jogelvekkel összeütközőnek látom. (Ügy van! Ügy van-' a szélsőbaloldalon.) Szerintem, más elbírálásban részesül az az állami, vagy egyéb közületi hivatalnok abból a szempontból is, hogy .amikor azt az állami, megyei, vagy városi hivatalnokot hivatalvesztésre ítélik, az 1929 : XXX. te. 90. §-a értelmében.. . (Zaj.) Elnök: A képviselő urakat kérnem kell, maradjanak csendben. Horváth Zoltán: ...hozzátartozóit nem fosztják meg az ellátástól. Nem tudom tehát megérteni, miért kell szigorúbban büntetni ezt a szegény, egyszerű embert, akinek nincs olyan kvalifikációja s olyan ítélőképessége, mint annak az intelligens közhivatalnoknak, s aki nem tud olyan éles különbséget tenni a bűncselekmények fokozatai szerint, mint ugyancsak egy intelligens közhivatalnok? T. Ház! A minimum j tehát, amit mi erről az oldalról kérünk, ,az, /hogy ne szigorúbb, hanem legalább is ugyanolyan elbánásban részesítsék azt az egyszerű emberi,'mint az intelligens közhavatalnokot. Nagyon kérem az államtitkár urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyáivá ' ! tenni és ebiben a törvényjavaslatban egyenlő elbírálást megszabni, hogy csakugyan jogegyenlőség legyen úr és paraszt (között. hiszen ennek a törvényjavaslatnak, amint a f öldmívelésügyi miniszter úr is hangoztatta, különösen az *a célja, hogy a magyar népen akar segíteni. (Malasits Géza: Elméletben!) Ha valaha, akkor most, amikor igazán törté nelmi időket élünk, segítenünk kell azt az elnyomott, szegény népet, hiszen katonái fő ként onnan akarunk kapni. Kérem tehát az igen t. államtitkár urat, méltóztassék ezeket a kérdéseket megfontolás tárgyává tenni és egyenlő elbánást adni szegénynek és úrnak egyaránt. Elnöki Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Marschall Ferenc államtitkári úr kíván szólni. Marschall Ferene földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! őszintén sajnálom, hogy az előterjesztett módosító indítványokat nincs mó~ j doniban elfogadni." így arra kell kérnem a t. Házat, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. (Propper Sándor: A paraszt számára nincs kegyelem! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő • urak! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 14. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Takács Ferenc képviselő úr és társai módosító indítványával? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a szakaszt eredeti szövegében fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség!
