Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

86 Az országgyűlés képviselőházának 279 vita folyamán is kifejtettem azt a'nézetemet, hogy ezt a rendelkezést egyáltalában nem tudom megérteni. Miről van szó? Mondjuk, hogy egy törzs járadékot élvező öreg/ földmunkásmaik van egy [munkaképes 'családtagja, aki nagy szorgalommal még 150 pengőt ;

: keres ahhoz a 60 pengő törzs járadékhoz- így az egész családnak az egész- évi megélhetésére 210 > egész pengő^ áll rendelkezésére. Ez nem olyan összeg, amit irigyelni kellene tőle, vagy sokallani kellene, hiszen az egész ; törvényjavaslat, annak indokolása s a tárgyalás egész szelleme azt bizonyította, 'hogy ezt a garasos járadékot csak kisegítő eszköznek / tekinti maga a mánisz.tárium és a törvényhozás is, valamiféle kis megélhetési alapnak, amelyet valahonnan feltétlenül pótolni kell; mert olyan matematika azután nincs l a világon, amely azt mutatná, hogy 60 pengőből egy esztendőn keresztül egy ess^Md^ vagy akár egyetlen lember is meg tudna élni, ha ai mellett más jövedelmi forrása nincsen. (Hertelendy Miklós: Ez egy plusz!) Ez kérem nem plusz, hanem alap, ez volna az i alap. A plusz az, ami még ehhez esetleg még valamilyen forrásból hozzájön. (Hertelendy Miklós: Átmeneti segély!) Takács Ferenc képviselőtársam már említette, hogy nem ilyen szigorú a. törvény például a közalkalmazottakkal szemben. En most is tudnék fejből száa nevet elősorolni, akiknek viselői nagy vagyonú, nagyjövedelmű emberek, akik magas állami nyugdíjait kapnak, ikegyelmes és méltóságos urak, különböző hivatalokat betöltött és kiszolgált urak, aíkiík nem is gondolnak arra, hogy nyugdíjukat azon a címen vonják meg, vagy szüneteltessék, hogy más jövedelmük, vagyonuk, vagy állásuk van. Pedig azoknál, aíkik más forrásokból merítenek nagy jövedelmeket, akiknek földbirtokuk^ vállalatul» van és a mellett magas nyugdíjat is kapnak, sóikkal nagyobb dimenziókról van szó, így náluk sokkal könnyebben volna kimondható, hogy egyéb jövedelmeik fennállása, idejére nyugdíjuk' szünetel. Itt pedig egészen kicsi, jelentéktelen dologról van szó, s robotoló földmunkásoktól kívánják meg, hogy mondjanak le nyugdíjukról, ha még 150 pengős évi jövedelmük, vagy vagyonuk van. Lehetetlenség ezt a rendelkezést fenntartani. Annakidején a kény szernyugdíj ázásról szóló törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása során felhívtam azokat a vagyonos és nagyjövedelmű urakat, akik nagy nyugdíjat kapnak, hogy a, kis nyugdíjasok kímélése érdekében mondjanak le egy Időre magas nyugdíjjárulékaikról. Eigyértslműleg megállapíthat jufk, hogy egyetlen ilyen vagyonos, vagy nagyjövedelmű nyugdíjas sem jelentkezett és nem tette le a közjó oltárára .még ideiglenesen sem a nyugdíját. Ha, tehát a magasabb társadalmi osztályok öregeinek: megélhetését ilyen kínos gondossággal kezelik,^ ne sújtsák a legalsóbb» és legnehezebb munkát végző társadalmi réteget ilyen sem etikailag, sem anyagilag, ' sem semmiféle szempontból meg nem okolható zsugori rendszabályokkal. Azt hiszem., hogy ha ez a rendelkezés bennmarad a' .törvényjavaslatban, egyáltalában nem talál majd szimpátiára sem az érdekeltek, sem mások között, mert senki sem lesz, laki arra gondolna, hogy — hangsúlyozóim — évi 150 pengős jövedelem mellett 60 pengős törzsjáradékot megvonjanak tőle csak azért, hogy pontosan csak 150 pengő -maradjon egy egész esztendőre egy családnak. Ezek a szempontok

1 lehetetlenné ülése 1938 március 9-én, szerdán. teszik ennek a rendelkezésnek a fenntartását és nagyon kérem a miniszter urat, legyen szíves ettől a meg nem okolható megszorító rendelkezéstől eltekinteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Ház! Az erről az oldalról elhangzott arra a vádra, hogy a kormány ezt a javaslatot kirakat javaslatnak t tekinti, nem akarja, végrehajtani és amit végrehajt belőle, azt borzasztó szűkös kézzel hajtja végre, a túloldalról azt a feleletet kaptuk, hogy ez valóban komoly szociális alkotás akar lenni. Eltekintve attól, hogy amit öregségi járulék fejében adnak, az olyan kevés, hogy a szegény öregeknek még dohányra sem elég, nincs egyetlenegy paragrafus sem, amelyben ne volna egy szívóka, amelynek segítségével viszsza akarják szippantani, amit az egyik kezükkel adnak. Itt van a 14. <§., amely a következőket mondja (olvassa): »a) ha az igényjogosult a törvény szerint egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűntett, vagy szándékos vétség, avagy a 13. §. 1. bekezdésének c) pontja alá eső bűncselekmény miatt bírói eljárás alatt áll;« — tehát még nem ítélték el, még ártatlan, mert hazánk törvényei szerint, de jogi érzékem szerint is, amíg valakit a bíró el nem ítélt, ártatlan — mégis megfosztják járadékától, a nélkül, hogy bevárnák a bíróságdöntését. Mert hogy hogyan kerülhet valaki a bíróság elé, szabad legyen a t. Ház figyelmét felhívnom a.rra, hogy néhány nappal ezelőtt Orosházán volt egy hatalmas nagy tárgyalás néhányszáz vádlottal. Ezeket egy agent provocateur szedte össze mindenféle balga mesékkel. A legtöbbje egyszerű földmívesember, aki azt sem tudja, hogy mi a szocializmus, még kevésbbé tudja azt, hogy mi ennek társadalmi és gazdasági jelentősége. Összeültek, beszélgettek, erről-arról, ide-oda. Semmi komoly dolgot nem csináltak, még röpiratot sem bocsátottak ki. Ennek ellenére összefogdosták az embereket, nem is beszélve arról, hogy mindegyiket külön-külön félholtra verték. Hosszú ideig tartott a vizsgálati fogság, mert legtöbbjük beteg volt a veréstől. Mire odakerültek a bíróság elé bizony eltelt közel Ötnegyed esztendő. Egy párra a bíróság 2—3 esztendőt szabott ki, de a vádlottak túlnyomó többsége 2—3 hónapi fogsággal úszta meg azt a kis kalandot, amelybe talán önkéntelenül, kíváncsiságból sodródott bele. Ha most ez a szakasz törvényerejűvé válik, akkor attól a perctől fogva, amikor feljelentenek valakit, egészen addig, amíg a bírói ítélet el nem hangozik, a járadék szünetel. Nem ajándékoznak ennek az embernek semmit, ez fizet azért, hogy járadékot kapjon, sőt, — végtelenül sajnálom, hogy betegségem akadályozott abban, hogy az általános vitában felszólaljak — merem állítani, bebizonyítottam volna, hogy sem a földbirtokos urak, sem az állam nem fog adni semmit, mert végeredményben ezt az egész intézményt a földmunkásoknak saját maguknak kell eltartaniok, mert az állam rendesen mentesíteni szokta magát a kötelezettségek alól, a birtokos urakról még nagyon jól tudjuk hogyan tudtak ezer éven át minden ilyen kötelezettség alól kibújni. (Hertelendy Miklós: Nem bújtak ki, sőt önként vállalták mindig!) Ne tessék ezt mondani! Akkor nem így nézne ki a parasztság, akkor nem a maláj kuli sorsa