Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1938 március 9-én, szerdán. den tekintetben megfelelő kritikát hallottunk. Lehet, hogy t. képviselőtársam indítványa részleteiben a kormány felfogása »szerint talán nem helyes, t-iián nem megvalósítható, de az elhangzott kritika lényegesen eltérő attól a kritikától, amellyel az általános vita során a képviselő úr pártjához tartozó képviselők ezt a javaslatot illették. (Buchinger Manó: Majd meglátjuk, mit fog megszavazni!) Majd Bnehinger képviselő úrnak is, mint e probléma bizonyára patentírozott szakértőjének lesz módjában később véleményét előadni. (Buchinger Manó: Már elmondtam régen, amikor maga még nem is álmodott róla!) Méltóztatott befejezni? (Mozgás a ssélsőbaloldalon.) A képviselő úr 120 pengőre kérte felemelni a járadéktörzset. En nem akarnék ennyire elmenni a változtatásban és magam is azt hiszem, hogy ma ilyen változtatást pénzügyi okokból nem lehet keresztülvinni. Itt a részletes tárgyalás alkalmával is a legnagyobb hálával és elismeréssel kell, hogy nyilatkozzam a kormánynak arról az intenciójáról, amellyel ezt a javaslatot a Ház elé nozta, mégis kérnem kell a kormányt, hogy à jövőben — de ne a távoli jövőben, hanem mielőbb — próbáljon olyan megoldást hozni, hogy az évi 60 pengős járadéktörzs tényleg felemeltessék, amire -bizonyára meg lehetne a módot találni; talán azt mondhatnám, hogy precedens is volt erre a közelmúltban, hiszen éppen a napokban történt, hogy a miniszterelnök úr győri beszédében a telepítési alapnak a telepítési törvény megszavazásakor megállapított keretének lényeges felemelését helyezte kilátásba. Talán fog mód adódni a jövőben arra, hogy ezt az alapot is az életnek és a méltányosságnak megfelelően egészítsük ki. T. Ház! A 7. § 6. pontjához Csoór Lajos képviselő úr egy indítványt adott ibe. Nem tudom, nem lehetne-e azt elfogadni, nem ütköznék-e nagyobb nehézségbe annak elfogadása? En ugyanis, őszintén szólva, szintén nem tartom méltányosnak, hogy a várakozási időbe cl Ív ti tonai szolgálati idő nem. számít íbele. Tudom, hogy nem okozna lényeges differenciát, ha beleszámítana. A mellett itt egy elvről van szó. Akkor, amikor az egész világ fegyverkezik, amikor ennek a kis nemzetnek is talpig fegyverben kellene állania, ezt az elvet dokumentálni is kellene, ha még olyan kevés praktikuma is volna. Azt mondja ez a bekezdés (olvassa) »Ha a munkavállaló egy naptári évben két hónapot meghaladó tartamú katonai szolgálatot teljesít, ez a szolgálata a biztosítás szolgáltatásai szempontjából úgy számít, mintha azt a jelen törvény alapján biztosítása kötelezettség alá eső munka- (szolgálati) viszonyban töltötte

1 volna el...« Felvetem & gondolatot, nem lehetne-e ebből a mondatból kihagyni az »egy naptári évben két hónapot meghaladó tartamú« kifejezést? Itt megint csak elvi kérdésről van szó. Az a mezőgazdasági munkás, akit fegyvergyakorlatra hívnak be, nem hosszú időt tölt a katonaságnál és nem tartanám helyesnek, hogy bármiféle vonatkozásban is hátrányt szenvedjen azért, mert katonai szolgálatának tesz eleget. Annak kimondását kívánnám, hogy ebből^ hátrány nem származhatik az illetőire és polgári foglalkozásának minden előnyét akkor is csorbítatlanul élvezi. (Helyeslés a jobboldalon-) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát ibezárom. Marschall Ferenc államtitkár úr kíván szólni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Az előadó úr által előterjesztett módosító indítványt magamévá tetszem. Ennek elfogadásával tulajdonképpen tárgytalanná vált Csoór képviselő úr módosító indítványának egyik része, amely ugyanezt [a témát érintette. E,zt különben ő maga is kiemelte. Csoór és Takács képviselő urak felszólalásaikban és módosító indítványaikban tulajdonképpen a javaslat pénzügyi kereteinek kiterjesztését javasolták. Idevonatkozólag bátor vagyok utalni a miniszterelnök úr néhány nappal ezelőtt megtartott beszédére, amelyben határozottan és szabatosan megjelölte azt a pénzügyi határt, ameddig e javaslat kereteinek megállapításánál elmehetünk. Nem arról van szó, mintha az itt elhangzott indítványok nem rezonálnának a mi szívünkben és lelkünkben. Arról van szó, hogy olyan szociálpolitikai javaslattal jöttünk a t. Ház elé, amelyről azt szeretnők hinni, hogy iaz életben valóra is tudjuk váltani és megvalósítása során a gazdasági válság egy sodrása nem fog olyan helyzetbe hozni, hogy a mostani javaslatban megállapított kereteken esetleg ne mehessünk túl, sőt ellenkezőleg, ezeket a kereteket szűkítenünk kelljen. A miniszterelnök úr a, maga beszédében nagyon nyomatékosan utalt arra, hogy egy szociálpolitikai intézménynél semmi sem fontosabb, mint az, hogy az az intézmény reálpolitikai számításokon épüljön fel. Ezzel kapcsolatban kijelenthetem, hogy a kormány az itt elhangzott különböző javaslatokat mindenesetre meleg megfontolás tárgyává fogja tenni és amint arra a pénzügyi lehetőség meglesz, — és pedig a mi reményeink szerint nem is a távoli jövőben — ezeket a javaslatokat, mindenesetre megfontolva, ia gyakorlati életbe szeretnők átvinni. (Propper Sándor: Egymilliárd áll a házhoz, ebből csak telik!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: Ezt különben gróf Károlyi Viktor képviselőtársam is kiemelte előbbi felszólalásában, mikor azt mondta, hogy a javaslat intencióját honorálja. Ez az intenció pedig azt a gondolatot fedi, hogy ez egy evolúciós javaslat, amelyet tovább akarunk fejleszteni a mindenkori gazdasági helyzet és pénzügyi lehetőségek figyelembevételével. Ami a katonai szolgálatra vonatkozólag hangzott el, arra nézve legyen szabad csupán arra utalnom, hogy a várakozási idő szempontjából a katonaságnál eltöltött idő beszámítása az érdekeltekre nézve tulajdonképpen nem bír különösebb jelentőséggel, mert hiszen fiatal emberekről van szó, akikről feltételezhető, hogy a 47. évi biztosítási időtartam alatt meg tudják szerezni maguknak azt a 15 évi várakozási időt, amit a törvény előír. Abban a vonatkozásban viszont, aminek már szociális jelentősége van. hogy tudniillik a katonai szolgálat alatt esedékes járulékokat ki fizeti, a miniszterelnök úr arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a katonai szolgálat alatt maga az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet vállalja a biztosított és katonai szolgálatot teljesítő egyén helyett. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezen okoknál fogva kérem, hogy a tárgyalás alatt álló szakaszt báró Úrban Gáspár előadó úr módosító indítványával méltóztassék