Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

68 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése i938 március 8-án, kedden. sen akarta volna lent a mélyben dolgozó, robotoló magyar mezőgazdasági és ipari muri kásság sorsát és helyzetét javítani, őket felemelni, lett volna rá módja. (Ügy van! Ügy van! — Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) Tíz magyar banknak nem mai, hanem két év előtti kimutatott, mérlegben kimutatott tiszta nyeresége 21 millió pengő volt. (Gr. Festetics Domonkos: Mennyit dugtak elf) Ezek toltak tehát azok az idők, amikor lehetett volna segíteni a magyar munkásságon. Ha pedig az igen t. államtitkár úr most sóhajtaná el magát, hogy azok bizony boldog idők voltak, akkor azt kellene mondanom, mélyen t. államtitkár úr és t. Képviselőház, hogy azért nem csinálták meg, mert nem volt a kormányzat lelkében őszintén az, amit hirdetett. Ezért mondom és merem állítani,, hogy ma is az az érzésem, (Farkas István: Ügy is van!) hogy csak beszélnek, de a cselekedetek annak ellenkezőjét fogják mutatni- (Czirják Antal: Álljunk öszsze és cselekedjünk! — Farkas István: De ők nem engedik!) > T. Ház! Beszédekről, a miniszter urak és képviselő urak beszédeiről tettem említést. Igen, meg kell említenem, hogy ha az urak kint a vidéken összejönnek, akár Debrecenben, (Farkas István: Győrben!) Nagykanizsán, Győrben, vagy akár Szegeden, ha együtt vannak, vagy ha külön-külön vannak, a magyar fülnek, a jámbor magyar hívőknek szépeket és nagyokat tudnak mondani, úgyhogy mikor egy-egy nagy mondás elhangzik; az a könnyen hívő és a politikai fondorlatosságban nem járatos magyar azt mondja odahaza a feleségének, mikor déli harangszóra hazamegy: hej, anyja, (Czirják Antal: Anyjuk!) szebb idők következnek a magyarra; hallottad volna csak, milyen szépen beszélt például Bornemisza miniszter úr. (Czirják Antal: Az mindig szépen beszél! — Müller Antal: De cselekszik is!) Bornemisza miniszter úr például nem is olyan régen egy vidéki gyűlésen azt mondta, hogy a munka nem árucikk, hanem Isten legszebb ajándéka. (Müller Antal: Ügy is van! — Farkas István: Igaz! De nem fizetik meg!) Mélyen t. uraim és mélyen t. miniszter urak, teljes tisztelettel felteszem a kérdést: ha ez igaz, ha hiszik azt, amit hirdetnek, ha ez lelkükben is gyökerezik, akkor miért nem védik meg a magyar mezőgazdasági munkásságot, — már nem is szólván az ipari munkásságról — miért nem védik meg munkájában, miért nem biztosítják intézményesen, törvényhozás útján, (Egy hang a jobboldalon: Azt csináljuk!) hogy a magyar mezőgazdasági munkás becsületes, szorgalmas munkája után becsületes, emberhez méltó életet is élhessen? Azért, mélyen t. uraim, mert az a helyzet, hogy annakidején, amikor a búza 7 pengő volt, (Rajniss Ferenc: Jól leejtették! — Buchinger Manó: Azóta felemelték! — Farkas István: Mindegy, hogy 21 vagy 7 pengő a búza ára: a napszám mindig alacsony!) az agrárius, a nagybirtokos urak, hivatkozva az alacsony búzaárra, a mezőgazdasági munkásságnak amúgyis silány és gyenge keresetét leredukálták, lecsökkentették. Lecsökkentették az aratómunkásság bérét, a cselédség járandóságát, konvencióját, az egész vonalon nagy bérleborotválást végeztek. Ma már a búza ára 20 pengőn felül van, de a mezőgazdasági munkások és az uradalmi cselédek bére, konvenciója még mindig majdnem azon a fokon van, mint a 7 pengős búzaárak idején. (Farkas István: Addig nem is lesz másképpen, amíg nem lesz szervezkedési szabadság! — Zaj. — Elnök csenget.) Pusztán egyes birtokos urak — nem általánosítok — kíméletlen, lelketlen magatartása alkalmazottaival, cselédeivel és munkásaival szemben... (Megay Meissner Károly: A mezőgazdaság természetben fizeti a munkabéreket!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Esztergályos János: Kérek egy félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Esztergályos János: Az nem változtat a lényegen, mert itt van előttem az alsó dunántúli mezőgazdasági kamara kimutatása, •amelyből megállapítható, hogy lényegesen alacsonyabb^ a mezőgazdasági munkások mai jövedelme és keresete, mint a három évvel ezelőtti. (Beniczky Elemér: Ez nem áll!) Tiltakozom az ellen, hogy az alsódunántúli mezőgazdasági kamara vezetősége által kiadott statisztikára a képviselő úr azt mondja, hogy nem áll. (Beniczky Elemér: Nem az idei adatok vannak benne!) Természetesen nem az ideiek, hanem a két évvel ezelőttiek. (Beniczky Elemér: Nahát!) Az előbbi három esztendőn keresztül tehát állandóan csökkent a mezőgazdasági munkásság bére, ugyanakkor, amikor a drágaság olyan mértékben emelkedett, hogy már itt a Házban fel kellett hívni a kormányt, hogy akadályozza meg a kartelek által okozott elviselhetetlen drágaságot. Ismétlem, amikor a mezőgazdasági munkások becsületes munkájának bére azon a címen, hogy a búza ára alacsony, óriási mértékben esett, vannak egyes földbirtokos urak, akiknek lelkéből teljesen hiányzik az emberszeretet, a munka értékének megbecsülése. Szabad leaven név nélkül kiragadnom egyet. (Rajniss Ferenc: Jobb névvel!) Nem; nem személyeskedem. Az egyik földbirtokos szerződésében van a következő mondat: »köteles látástól-vakulásig dolgozni, a gazdasági törvényeknek és a szerződésben felsoroltaknak mindenben alávetni magát. Azonkívül a felsorolt pontokon kívül a házi törvények teljes épségben tartására is köteles.« (Felkiáltások: Mi (íz a házi törvény? Állam az államban?) Nem tudom. Lehet, hogy rossz gazdasági esztendőkben a földbirtokososztály a törvényhozás tudtán kívül úgy suttyomban készített a maga házi használatára egy házi törvényt, amellyel alkalmazottait, munkásait, cselédeit fenyíti. (Egy hang a jobboldalon: De ezt nem lehet az egész mezőgazdaságra általánosítani! — Müller Antal: Az csak házirend!) Nem házirend! Ugyanennél az igen t. földbirtokosnál (Megay Meissner Károly: Ki az? Halljuk a nevét! — Rajniss Ferenc: Halljuk! Ki az?) van egy Bata István nevű alkalmazott. Családjával együtt három héten keresztül vízbefőtt krumplin kívül egyebet nem evett, még csak nem is sósvízbe főtt krumplit. Sójuk nem volt. Kenyérhez is csak úgy jutottak a kisgyerekek, hogy kilopták a moslékos dézsából a disznóknak kikészített kenyérhéjat. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki ez? — Czirják Antal: Hol történt ez?) Ez, t. Ház, egy fővárosi lapban jeleni meg. Ez ellen a fővárosi újság ellen az illető képviselő úr a mai napig sajtópert nem indított, tehát a közleményt igaznak kell elfogadni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki ez?) Kérem, én nem személyeskedem. (Rajniss Ferenc: Jól nézne ki, ha mindenki ellen sajtópert indítana!) Bocsánat, ha valaki féltékenyen őrzi a maga tisztességét, becsületét és tekintélyét, akkor kell, hogy az ellen a lap el-