Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

Az országgyűlés képviselőházának t78. ülése 1938 március 8-án, kedden. len sajtópert indítson, amely ilyen kíméletlen, lelketlen, emberhez nem méltó viselkedéssel vádolta meg. (Baross Endre: Az a kérdés, ki írta?!) Nem fontos, megjelent a nagy nyilvánosság előtt. Ha tehát benne van a miniszter úr és a kormány lelkében, ha benn& van a túlsó oldalon azoknak az uraknak lelkében az emberszeretet, akik itt dicsőitik ezt a törvényjavaslatot, akkor intézkedniük kell és intézkedniök kellett volna már régen arról, hogy a mezőgazdasági munkásság öreg napjairól gondoskodhasson a saját becsületes munkája révén, ne legyen rászorulva ilyen silány havi öt pengős segélyre. Amikor házhatározat alapján a közelmúlt napokban ötnapi szabadságra ment a Ház, ebből néhány napot felhasználtam arra, hogy elmenjek vidékre, tudva, hogy itt a Ház előtt van ez a javaslat. Körülnéztem. A Tiszántúlon s a Duna—Tisza közti vidéken jártam. Az egyik iközségben már néhány órai ottartózkodás alatt a következő adatokat kaptam (olvassa): »Farkas Ferenc, öt gyermeke van, keresett az elmúlt esztendőben 185'86 pengőt, ebből kiadott 41-90 pengőt különböző címeken, maradt ruházkodásra és élelemre az ötgyermekes családapának 14396 pengő. Korda István keresett 124 pengőt, 28-90 pengő a kiadása, 95*10 pengő maradt élelemre és ruházkodásra a szülők és hat gyermek számára. Palla Antal keresett 148.85 pengőt, kiadott 44.08 pengőt, maradt élelmezésre ennek a kétgyermekes családnak 104-77 pengő. Szalay János keresett 96 pengőt, 34'40 pengőt kiadott, 61-60 pengőből élt négy gyermekével. Horváth István 15386 pengőt keresett, 33'87 pengőt kiadott, maradt 119-99 pengőt hét gyermeke eltartására.^ Juhos János 166 pengőt keresett, kiadott ebből 27-74 pengőt, öt gyermekével tehát 13826 pengőből élt és ruházkodott. Rideg János 12096 pengőt keresett, 13-50 pengőt adott ki, 107-46 pengőből élt két gyermekével- Polyák István keresett 17507 pengőt, kiadott 74-70 pengőt, tehát 100-37 pengőből élt. Nováta András 16613 pengőt keresett, 64-34 pengőt kiadott, tehát 10179 pengőből élt hat gyermekével. Szokolai Péter 131-70 pengőt keresett, kiadott 41"81 pengőt, maradt 9009 pengője négy gyermeke eltartására. Horváth Lajos 163-92 pengőt keresett, 17-90 pengőt kiadott, 14602 pengőből élt hat gyermekével. Tamás József 115*97 pengőt keresett, 12-13 pengőt adott ki, 103-84 pengőből élt hat gyermekével. Szula József 13130 pengőt keresett, 40-80 pengő volt a kiadása, tehát 90.50 pengőből élt öt gyermekével«. T. Képviselőház! Kérdezem: öröm-e az élet ilyen .kereset mellett ezeknek az embereknek, akik munkaerejük teljességében élnek? A válasz csak tagadó lehet és ha tagadó, akkor százszor és ezerszer igaz az ellenkezője annak, amit a mélyen t. miniszterelnök úr mondott, hogy tudniillik ezzel megszerzi a mezőgazdasági munkásságnak az öregség gyönyörűségét. Nem lesz ez gyönyörűség, csak fokozódik lelkükben a szenvedés, az elkeseredés azon az úton, amelyen az embernek már megnyugvást kellene találnia, amikor közeledik a sírhoz. Ez tehát a helyzet iá mezőgazdasági munkásságnál. Öt pengő uavi járandóságot kaphagy ugvanakkor, amikor — mint ahogy, azt hiszem, Propper igen t. képviselőtársam említette nagyon helyesen beszédében — a fővárosban a koldusok is, akiknek nem is kell dolgozniuk, 20 pengőt kapnak havonta. Mi a helyzet, mélyen uraim, ma, falun. vidéken? A mezőgazdasági munkás hat hónapon keresztül doLgozik, a mezőgazdasági munkás részére tehát hat hónap áll rendelkezésre, amely alatt iparkodhatik a télirevalót megkeresni, ha egyáltalán meg tudja keresni. Utána aztán következnek a szomorú napok, jönnek a tétlenség napjai, jönnek a szükségmunka napjai, amikor 7.50 peng-őt keres. Azt hiszem, ez is beletartozik a havi 5 pengő kérdésébe lés ez is egyike azoknak a problémáknak, amelyeket a kormánynak már meg kellett volna oldania, mert hiszen sokszor ezekből a 7 és 7-50 pengős összegeikből kell magát fenntartania egy 5, vagy 7 tagú családnak. Ezért a 7.50 pengőért pedig dolgozni kell látástól vakulásig. Nem lehet azt mondani, hogy hiszen az ország lakosságának nagyrésze úgyis jómódban él, a mezőgazdasági munkások nem sokat számítanak, tehát nem olyan nagy probléma ez, nem kell olyan nagy gondot csinálni az államnak ebből a kérdésből és nem kell ezt a kérdést a Ház előtt mindig szóvátenni. A helyzet ugyanis az, hogy egy-két év előtti hivatalos statisztikai kimutatás szerint az őstermelés körében 4,499.393 ember él. Ebből a keresők száma 2,031.451, a hozzátartozók — feleségek, gyermekek — száma összesen 2,467.942, tehát több, mint 4 millió férfi, nő és gyermek életéről, sorsáról van szó. Azt hiszem, ezek az emberek megérdemlik az igazi, őszinte, becsületes, szociális gondoskodást. Ennek a törvényjavaslatnak egyik nagy hibája az, hogy nem gondoskodik az asszonyokról, pedig az említett kimutatás szerint a 4,499.000 főnyi létszámban 471.079 nő van, akik elvégezték és elvégzik azt a munkát, amelyet a sors rájuk mért. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy a nagy vérzivatar idején, amikor a fiúk az apával együtt küzdöttek a fronton, iákkor éveken keresztül egyedül az anya, egyedül a hitves, az asszony volt odahaza és iparkodott erejének megfeszítésével fenntartani a gazdaságot s dolgozott napkeltétől napnyugtáig, csakhogy fenntartsa a kis birtokot. Erről a félmilliónyi anyáról, erről a félmilliónyi .asszonyról nem gondoskodik a törvényjavaslat, egyszerűen tudomást sem vesz róluk, annyira nem vesz róluk tudomást, hogy amikor a nyomorban szenvedő parasztból állami nyugdíjas lesz — amint az. egyik lap büszke címét olvastam — és ez az állami nyugdíjas meghal, akkor az asszony elmehet koldulni, nyakába veheti továbbra is azt a koldustarisznyát, amelyet eddig hordozott az 5 pengős havi segély mellett. T. Képviselőház! Törvényjavaslatot kellene a Ház elé hozni, amely a »mezőgazdasági munkásnak emberhez méltó életet 'biztosítana. Ft van a hivatalos statisztikai kimutatás arról» hogy milyen szörnyű lakás viszonyok között él a mezőgazdasági munkásság. A .hivatalos statisztika kimutatja, hogy a vármegyékben 676-386 épület van vályogíból és sárból, a megyei városokban pedig 36.065. Ez ösisizesen 712.451 épület. Fel tudják azt fogini önök, mélyen t. uraim, akik parkettázott, padlózott lakásban, szilárd kőépülietben, fűtött meleg, egészséges, tágas szobákban laknak, hogy mit jelent e négymilLiónyi embertömeg részéire az, hoigy vályog- és sárházakiban lakik? Tetézi ezt az ázsiai állapotot még az, hogy 600.000 ilyen háznak ninos kútja s 91.000 házhoz kiloimáterekről kell a vizet hordani. Hát mit pepecselnek az urak itt, mit szövögetik, imit fonogatják a miniszterelnök úr hom-