Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

Az országgyűlés képviselőházának ban.« Óriási tapsot kapott àkkor a miniszterelnök úr és egymáson kérészül sorban gratuláltak a miniszterelnök úrnak ... (Rajniss Ferenc: Sebesülés nem történt? — Derültség. — Propper Sándor: De igen, a mezőgazdasági munkások megsebesültek!) Igen, azok sebesülteik meg a miniszterelnök xír helyett. Őszintén szólva, jóleső érzéssel hallgattam a miniszterelnök úrnak ezt a bejelentését, bár tudtam, hogy néni eredeti elgondolás és tudtam, hogy az igen t. miniszterelnök urat ennek a bejelentésnek a megtételére a felsőháznak egyik korábbi határozata kötelezi. Nevezetesen a felsőházban az 1928 július 2-i ülésen javaslat tétetett arra, hogy a törvényhozás emelje országos határozat erejére azt a kormányhoz intézendő felhívást, hogy a mezőgazdasági munkásság öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításának bevezetése tárgyában a kormány mielőbb törvényjavaslatot terjesszen elő. Ez a javaslat a felsőházban hangzott el és a felsőháznak e javaslatra meghozott határozata átkerült a képviselőházba, amely szintén hozzájárult és ennek eredményeként, mélyen t. képviselőtársaim, 1928 októberében végrehajttatta a kormány országos határozatban kívánt törvénytervezet ^ előkészítéséhez szükséges adatgyűjtést. (Rajniss Ferenc: Bethlen már akkor megcsinálhatta volna!) Erről beszéltem az imént. 1929-ben elkészült a mezőgazdasági munkások és cselédek öregség, özvegység, árvaság és rokkantság esetére szóló kötelező biztosításának törvénytervezete. Egy ilyen javaslat tehát, mélyen t. uraim, már 1929-ben kész volt és ennek az előzménynek volt azután következménye, hogy a miniszterelnök úr az elmúlt esztendőben bejelentette itt a Házban ilyen szociális törvényalkotás megvalósítását. (Propper Sándor: Túlzsírosnak találták, féltek, hogy megrontja a munkásság gyomrát!) Mélyen t. Képviselőház! Önként felmerülhet a kérdés, vájjon miért nem került az akkori javaslat a Ház elé? (Baross Endre: Vájjon miért? — Propper Sándor: Túl zsíros volt, soknak tartották! — Zaj.) T. képviselő úr, megfogom a választ adni, megmondom, hogy milyen indokolással maradt el ez a javaslat. A válasz egyszerű volt és valahogyan a képviselő úr előtt is természetesnek fog tűnni: a rossz gazdasági viszonyok címe alatt nem valósították meg ezt a törvényt. Betették a javaslatot az íróasztal fiókjába és mintha az a kis gonosz bűvészinas beleavatkozott volna a mester játékába, az előbbeni, 1929-ben már elkészített, szépen hangzó és igazi szociális alkoj tásnak induló törvényjavaslat, mire Darányi miniszterelnök úr elővette, átformálódott. (Rajniss Ferenc: Legalább a fiókból kikerült! Az is valami! — Megay Meissner Károly: Jobb lett volna, ha a fiókban marad?) Elmaradt a rokkantság, elmaradt az özvegység, az árvaság, a betegség. (Baross Endre: Az tényleg jó, ha elmarad!) Manadt csupán ez a kis vérszegény, sápadt és vézna, javaslat, amelynek címe: öregségi biztosítás — napi 18 fillérrel! (Farkas István: Ez a győri beszéd! — Megay Meissner Károly: Megindulás!) A rossz gazdasági viszonyok címe alatt maradt el ez a törvény, (Farkas István: A búza ára felemel- . kedett azóta 17-ről 21 pengőre!) Ha én most érdeklődöm, (Baross Endre: Móricka érdeklődik!) vájjon tényleg olyan rosszak voltak-e a gazdasági viszonyok ezekben az esztendőkben, hogy ezt a szociális javaslatot nem lehetett a Ház elé hozni, akkor •78. ülése 1938 március 8-an, kedden, ö7 meg kell néznem a magyar gazdasági élet akkori képét és fel kell tennem a kérdést, vájjon a magyar gazdasági élet minden területén rossz volt-e a helyzet, a magyar gazdasági élet minden területén be volt-e borulva, sötét felhők tornyosultak-e, (Rajniss Ferenc: A szocialisták felett beborult a ég akkor is!) vagy pedig volt-e a magyar gazdasági életnek olyan területe, ahol barátságos, meleg nap sütött. (Farkas István: Volt, most is van!) Volt! (Farkas István: Volt bizony: a 10.000 holdak és a bankok területe! — Baross Endre: A szociáldemokratapárt segédlete mellett az ipari kartelekben! — Farkas István: Micsoda? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nézze, képviselő úr, ön már egyszer megégette a száját ilyen váddal, legyen óvatos a képviselő úr, (Farkas István: Melyik kartelben tetszik ülni?) mert bennünket hosszában nem fog lenyelni, csak keresztben, akkor pedig a torkán akadunk. (Rajniss Ferenc: Ne haragudjunk!) Nem haragszom, csak védem és óvom a képviselő urat újabb blamázstól. (Megay Meissner Károly: Nagyon kedves!) Ha tehát nézem az elmúlt esztendőket, akkor azt látom, (Zaj. — Rajniss Ferenc: Halljuk, mert ez érdekes!) hogy 1926 tavaszán a hazai részvénytársaságok, — amelyek szép számmal vannak — négymilliárd pengő alaptőkével rendelkeztek. Ez a 4 milliárdot kitevő alaptőke 1986-ban elérte a 8 milliárdot. (Farkas István: Megduplázódott! így megy ez itt! - Rajniss Ferenc: Van itt pénz, kérem!) Miből, mélyen t. uraim? (Felkiáltások jobbfelől: Na, miből f) Tudjuk, hogy a pénz csak akkor szaporodhat, ha azzal a munka párosul. Ezekben az esztendőkben a magyar munkásságnak, a mezőgazdasági és a városi ipari munkásságnak a bére állandóan csúszott lefelé, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanakkor pedig a kartelek nagyra és kövérre híztak, óriási vagyonokat harácsoltak össze, a munka vérrel és verejtékkel áztatott gyümölcsét. (Megay Meissner Károly: Ez igaz, de ez 1929ben volt! — Zaj.) Ha azt nézem, hogy a karteleknél és a, részvénytársaságoknál az utóbbi 10 esztendőben, — tehát már abban az időben is, amikor a rossz gazdasági viszonyok címén jó mélyen eldugták azt a szociális törvényjavaslatot, amely a mezőgazdasági munkásság helyzetét lett volna hivatva megjavítani, — gyűlt a pénz a Wertheim-szekrényékben, milliók gyűltek milliókra, csak így érthetem meg, hogy évi átlagban ezeknek a karteleknek, részvénytársaságoknak az évi tiszta nyeresége 975 millió pengő volt. (Rajniss Ferenc: A kimutatott!) Ügy van, a kimutatott. (Czirják Antal: Amit nem loptak el!) Csak a kimuta

: tott, mert amit nem mutattak ki, amit eltagadtak, amit az Engel Árminok elkönyveltek, (Gr. Festetics Domonkos: Ez egy nyilas beszéd! — Zaj.) s amiből feltűnés nélkül lehetett sikkasztani. (Ügy van! Ügy van! balfelől és a közében.) az az összeg lényegesen nagyobb, mint az,' amelyről itt szó van. (Megay Meissner Károly: A szociáldemokratapárt nyilas frakciója! — Derültség.) A kartelek 10 év alatt több. mint egymilliárdot harácsoltak össze. (Buchinger Manó: És a Nep, választási kaszszájába mennyit adtak? — Zaj. — Gr. Festetie«; Domonkos: Nekem nem adtak, nyugodt lehet! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Volt tehát az elmúlt esztendőkben is pénz, csak a kormányzatnak akarnia kellett volna hozzányúlni ahhoz a pénzhez (Czirják Antali Ügy van!) és ha tényleg őszintén és becsülete-