Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

66 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1938 március 8-án, kedden. országban és más államokban, nem beszélve az Egyesült Államokról, mindenütt már évekkel ezelőtt kötelességének tartotta az állami kormányzat azt, hogy a nép felé fordul, a nép nyomora, bajbajutása esetén két kézzel legyen segítségére. (Farkas István: Ott mindenhol volt egy kis demokrácia és a mezőgazdasági munkásoknak van szervezkedési szabadságuk!) És ha most az igen t. miniszterelnök úr, vagy az államtitkár úr idebenn volna és itt végighallgatták volna azokat, amiket én itt elmondottam, (vitéz Leel-össy Árpád: Majd elolvassák!) egészen valószínűen nagyot sóhajtottak volna és azt mondották volna hátrahajolva a hátuk mögött ülő képviselőtársaimnak: hja, ha mi is olyan gazdagok volnánk, mint amilyenek ezek az államok. Mélyen t. Képviselőház, mélyen t. jelen nem lévő miniszterelnök úr és államtitkár úr, nem a gazdagságon múlik ez, hanem azon, van-e akarat, van-e szociális érzés a lelkünkben, tudjuk-e értékelni a magyar mezőgazdasági munkásság munkáját és hogy tudjuk-e értékelni azt az áldozatot, amelyet a magyar mezőgazdasági munkásság hozott hosszú éveken keresztül jés fel akarjuk-e emelni magunk mellé, hogy ő is embernek érezze magát? (Ügy ván! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: &S hajlandók-e lemondani a kiváltságokról?) Ezen fordul meg minden. Mert gazdagság, pénz volt itt, (Farkas István: Most is lenne!) rogyásig tömve volt az államkassza (Farkas István: Elvitte a tyúkkölcsön, meg az egyéb kölcsönök. Sohasem fizettek vissza belőle egy krajcárt sem!) és tíz esztendőn keresztül folyt itt az a gazdálkodás, amelyben mindenre került pénz, minden olyan dologra, amelyre az államnak magának nincs és nem volt szüksége, csak nem került' a tömeg, a nép szociális biztosítására. Mélyen t. uraim, most a túlsó oldalon ülő képviselő úr nagyot néz felém és azt gondolja magában: »Hát mi közünk ehhez nekünk, akik itt reformifjak vagyunk? Új idők jöttek, új szellem van. mi közünk ahhoz a tíz esztendőhöz?« Hát közük van, milyen t. uraim, mert az a kormányzati lánc, amely itt 1920 után öszszekovácsolódott, még teljes egységet képez, azt még nem szakította meg az új kor szele és szelleme, csak szavakban, de cselekedetekben ezt idáig mé<r nem érezzük. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát felelősek, a lelkiismeretüket terheli mindaz, ami az előbbi esztendőkben történt, mert folytatódik az a (mondhatnám, majdnem minden szociális érzék nélküli kormányzati politika, amely itt hosszú éveken keresztül folyt. De nyíltan hirdetik az urak a túlsó oldalról, nyíltan hirdetik a miniszter urak, nyíltan hirdetik önök, hogy a múltért vállalják a felelősséget, mert annak folytatását szövögetik és fonogatják tovább. (Gr. Festetics Domonkos: Ki mondja ezt? Ez tévedés! A közelmúltért vállaljuk!) Ha tehát pénzről, gazdagságról beszélnek az urak a túlsó oldalról, akkor legyen szabad csak arra figyelmeztetnem az urakat, hogy tizenhetedik esztendeje állok itt ezen a helyen, tizenhét esztendőn keresztül én és azokba társaim, akik velem ea-vütf itt vannak, száz és száz esetben megjelöltük annak a lehetőségét, a forrását, honnan lehet és kell a fedezetet venni. Megmondottuk, hogy szabadon garázdálkodnak az egyes kartelek fattyúhajtásai, szabadon zsarolják, veszik ki a fogyasztóközönség zsebéből a pénzt, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) milliókat és milliókat harácsolnak össze, (Gr. Festetics Domonkos: Ezt mi is mondottuk!) tessék odanyúlni, tessék kemény kézzel belenyúlni abba a karteldzsungelbe. (Gr. Festetics Domonkos: Jön most az ezermillió! — Farkas István: Nana!) T. képviselőtársam, méltóztas-, sék nekem megengedni, (Farkas István: A Haller Istvánok és a Frühwirth Mátyások is jönnek! — Buchinger Manó: Majd áthárítják. A prolik fogják megfizetni. Csak a prolik. — Elnök csenget.) hogy én teljes tisztelettel közöljem a képviselő úrral, hogy nekem az a rendíthetetlen hitem és meggyőződésem, hogy abból az óriási összegből, abból a tekintélyes összegből szociális problémák megoldására, a nép jólétének, kultúrájának és egészségének az emelésére csak egy tört százalékban is alig kifejezhető rész fog jutni. (Gr. Festetics Domonkos: Pedig mi csak arra fogjuk megszavazni!) A képviselő úr talán még tíz óv múlva is ott fog ülni, én akkor talán már nem fogok élni, (Rajniss Ferenc: Dehogy nem!) de én már most arra kérem a képviselő urat, emlékezzék vissza arra, amit most mondok, hogy ennek az irtózatos összegnek nagy százaléka vissza fog sompolyogni a kartelkasszákba. (Gr. Festetics Domonkos: Reméljük, nem! Mi mindent meg fogunk tenni, hogy ne í&y legyen! Nyugodt lehet! — Rajniss Ferenc: Hát valami lehetőség van benne! — Gr. Festetics Domonkos: Mert ha ez így lesz, akkor mi fogunk ott ülni azon az oldalon!) Ön nem fog lemondani akkor sem, ha így lesz, (Gr. Festetics Domonkos: Nem mondhatok le, mert megválasztanak.) ön akkor is támogatni fogja ezt a rendszert. (Zaj.) Mélyen t. Képviselőház! Azt mondottam a beszédem elején, hogy én az igen t. miniszterelnök úrtól nem ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését vártam. Megemlítettem már, hogy a miniszterelnök úr ígéretet tett itt^ a Házban egy őszinte, becsületes, igazi < szociálpolitikai törvény előterjesztésére ... (vitéz Csicsery-Rónay István: Győri beszédében meg is mondta, hogy miket fog csinálni!)^ Ha időm engedi, majd rákerül a sor a győri beszédére is, most azonban méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök úr korábbi beszédére hívjam fel a képviselő urak figyelmét. (Farkas István: Ez ugyanaz, mint az ezeréves elindulás, ami öt esztendő múlva csődbekerült! — Tauf fer Gábor: De akkor pénz nélkül akarták csinálni, most pedig pénzzel! Ez nagy különbség!) Volt pénz akkor is, a képviselő úr éppen úgy tudja, mint ahogy én tudom, hogy Lillafüreden és a tyúk-kölcsönökön keresztül (Farkas István: Külföldi borpincék!) egyes könynyelműen és lelkiismeretlenül gazdálkodó egyéneket szanáltak nehéz milliókkal. (Gr. Festetics Domonkos: Ezt mi is tudjuk és kifogásoljuk! Te is mehettél volna ott tyúkokra vadászni! — Rajniss Ferenc: Ezt Bethlen csinálta! — Farkas István: Ugyanaz a rendszer! — vitéz Csicsery-Rónay István: Nem ugyanaz! — Gr. Festetics Domonkos: Nem ugyanaz! Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk! — Farkas István: Megszűkítik a választójogot, még rosszabb lesz! — Rajniss Ferenc: Ebben igaza van! — Zaj. — Elnök csenget.) 1937 május 31-ike az a nevezetes nap, amikor a miniszterelnök úr ebben a teremben a túlsó oldal nagy tapsa között jelentette ki, hogy (olvassa): »Az az elgondolásom, hogy minden 65 évet betöltött mezőgazdasági cseléd és munkás részesüljön öregségig rokkantsági, özvegységi és árvaság esetére szóló biztosítás-