Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

Az országgyűlés képviselőházának i mes; az i

s félelmetes dologi hogy a rágalmazási esetek nagy részében a törvényszék mint végső fórum határoz, holott más esetekben, pl. izgatási esetekben, az ügy felmehet a Kúriához, Itt tehát nincs kellő garancia arra, hogy akit elítéltek, igazságosan ítélték el. Ez is meggondolásra figyelmeztet bennünket. De méltóztassék csak nézni, mi történik itt. A lázadásra való szövetkezés, ha ahhoz előkészületi cselekmény nem járul, kizáró ok a választhatóságból, elleniben a felségsértésre irányuló szövetkezés, ha ahhoz előkészületi cser lekmény nem járul, tehát a súlyosabb, amikor az államfő élete ellen történhetik esetleg szövetkezés ... (Rassay Károly: Már indítványozták a 28. §-nál.) Akkor ez is új. Annál is inkább új ez a módosítás, mert nem volt annakidején előterjesztve, hiszen én voltam bátor felhívni a t. előadó úr és a kormány figyelmét erre az inkonvenienciára. Örülök, hogy ezt az érvet kivették a számból. De marad még sok hasonló eset, például a hamis vád vétsége, a közokirathamisításnak a 400. § 1. bekezdésébe iktatott esetei, amikor vagyoni haszon szerzéséről nem lehet szó, a kerítés számos esete, a természetellenes fajtalanság, a vallás gyakorlata ellen elkövetett vétségek, a személyes szabadság ellen elkövetett vétségek, a magánlak ellen elkövetett vétségek, vagy pedig a magánosok ellen elkövetett erőszak vétsége a 177. § szerint — ezek mind kimaradnak, ezekhez nem fűződik ez a közjogi következmény, amely éppen ezeket a legártatlanabb, mindig ^ a kritika határán mozgó verbális cselekményeket ilyen következményekkel sújtja. Rengeteg sok baj lehet a miatt is, hogy büntetőtörvénykönyvünk ismeri az úgynevezett korrekcionalizációt, _ vagyis a 92. § alkalmazásával megtörténhetik az, hogy a szándékos emberölés kísérletét vétséggé nyilvánítják és a szándékos emberölés vétségének kísérletét elkövető nem esik kizárás alá. Ilyen a párbajvétségért három évre való elítélés, ahol esetleg emberhalál is történhetik, és a súlyos testi sértés bűntette korrekcionalizálva. Száz és száz ilyen eset van, amely mind nem esik ilyen következmény alá. Ilyen körülmények között teljesen lehetetlennek tartom, hogy például a 176. § alapján elkövetett, magánosok elleni erőszak < bűntette korrekeionalizáltassék a 92. ^ alapján, mint az egyik legutóbbi esetben is történt, hogy a hazafias tüntetésre vagy ünneplésre induló magyar ifjúságot leteperték az utcán, a nemzeti zászlót is letiporták a sárba, ami tipikus esete a 176. §-ban foglalt bűntettnek; ezt a 92. §-saal vétséggé nyilvánították, hat heti fogházzal büntették és ehhez nem fűződik az a következmény, hogy az illető kizárassék a választójogból. De talán legyen szabad rámutatnom arra, hogy ha mindezek, amiket mondottam, objektív szempontból fennállanak és teljes képtelenséget jelentenek, akkor ennek a lehetetlen büntetőjogi, közjogi és politikai npnsensnek és jogpolitikai képtelenségnek talán valamiképpen •megtalálhatónak azi orvoslását abban, hogy, ha az igen t. kormány már ilyen messze akar elmenni, akkor legalább visszaható erőt ne tulajdonítson ennek a rendelkezésnek, mert most új helyzet előtt áll a t. Képviselőház, új választójogot kodifikálunk. Legalább azt méltóztassék elfogadni, hogy csak a jelen törvény életbeléptetése után elkövetett cselekményekre vonatkozzék ez a -drákói 94. ülése 1938 április 5-én, kedden. 555 szigorúság. Ugyanis ha még ezt sem méltóztatnék megtenni, akkor nemcsak objektíve lesz hibás ez a szabályozás, hanem szubjektíve is. (Mozgás. — Elnök csenget.) Minden körülmények, között óvakodnunk kell tehát ettől, hiszen a törvényhozás mégis csak tudomány, a törvényhozás mégis csak művészet és megvannak a regulái. Megvan a törvényihozás regulája abban a dogmában, hogy a törvényhozás képtelenségeket, lehetetlenségeket, aránytalan igazságtalanságokat nem akar, nevezetesen nem akarhatja a törvényhozás — a törvényhozás művészetének szabályai szerint — sohasem azt, hogy amikor a súlyosabb hatású és veszedelmesebb cselekményekhez nem fűz politikai jogkövetkezményt, akkor az enyhébbekhez ilyen következményt fűzzön. Ha például gyújtogatás esetében le lehet korrekcionalizálni a cselekményt, úgyhogy az fogházas cseleikmény lesz és akkor vétség lett belőle, ha a gyujtogatót, vagy vízáradást okozót nem lehet ilyen következményekkel sújtani, akkor miért lehessen ilyennel sújtani a sajtót azért, mert bírál és esetleg nines olyan 'szerencséje, hogy a valóságot bebizonyítsa. En kérem, hogy már talán azért is, mert ennek a törvényjavaslatnak egy ilyen váratlan szigorításáról van szó, méltóztassanak belemenni abba, — mert akkor szubjektíve nem követnek el igazságtalanságot — hogy csak a törvény életbeléptetése után elkövetett cselekményekre vonatkozzék: ez, a rendelkezés. Hiszen bátor voltam eseteket elmondani. A távirdaromgálás, a katonai 'kötelezettség alól való kitérés: ezeknek nincs ilyen következménye, miért van az, hogy a szólásszabadság körébe eső és ezen a területen elkövetett ilyen cselekményekhez ilyen .súlyos következményeket fűznek? De ennek a kérdésnek az, értékítélése is rossz, mert sohasem a nyilvános rágalmazásokban van a hiba. Abba, ínég belemennék, hogy azt mondja a Ház, hogy az aljas indo'kú rágalmazásra álljon ez a szankció, de a nyilvánosan elkövetett rágalmazásnál sokkal súlyosabb a titokban, alattomosan elkövetett rágalmazás, (Rassay Károly: A láthatatlan front által.) a láthatatlan front részéről, mert hiszen látjuk, hogy a láthatatlan front résziéről (minisztereink ellen is milyen förmedvények érkeznek a postán nap-nap után hozzánk. Ezek az aljasok, nem pedig a nyilvánosan elkövetettek. Elnök: Tessék (befejezni. Rupert Rezső: Kérem a t. Házat, méltóztassék a módosításaim közül legalább valamelyiket elfogadni. (Derültség. — Elnök csengd' j Szerény akarok lenni ... Elnök: Bárczay János képviselő úr. mint a gazdasági bizottság előadója Mván jelentést tenni. Bárczay János előadó: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a képviselőház gazdasági bizottságának jelentését a képviselőház 1938/39. évi költségvetési előirányzatáról. Kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak 'tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Há** kinyomatja, tagjai között szétosztatja; tárgyalása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztés! tenni. Minthogy az előadó úr a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kér80»