Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-294
554 Az országgyűlés képviselőházának szakasz a bizottsághoz visszaküldetnék. Nemcsak adóhátralékok vannak, vannak más köztartozási hátralékok is. Akárhány esetet tudunk itt a Házban, hogy egyesek százezres illetékekkel tartoznak. Nem értem meg, hogy aki százezer pengős illetékhátralékban van az állammal szemben, annak megvan a választójoga, ellenben aki egyenesadóval marad hátralékban, annak nincs. Ebben nincsen logika. Főkifogásom a 6. pont ellen irányul, amely ben azt olvasom, hogy kizáró ok a választhatóságból az is, ha valakit a becsület védelméről .szóló törvény 3. §-a 2. bekezdésének 1., vagy 2., vagy 3. pontja alá eső rágalmazás vétsége miatt 5 éven belül legalább kétízben jogerősen elítéltek. E szerint, akit pénzbüntetésre elítélnek, az is ki van zárva a választójogból és a legnevezetesebb az, hogy jogcíműi, argumentumul arra hivatkozik a javaslat, hogy akik az 1926 november 15. napjáig elkövetett rágalmazásért ítéltettek el. Tudniilik ez a nap az, amikor a régi törvény életbelépett. A régi törvény úgy szólott, hogy akit három esztendő szabadságvesztés büntetésre ítéltek el. A negációt hozza fel éppen maga mellett argumentumul, amikor abban a törvényben bízva mindenki arra számíthatott, hogy ha háromszor van elítélve és pedig szabadságvesztésbüntetésre, akkor ez kizáró ok. tehát a törvény nem riasztotta vissza az illetőket attól, hogy ilyen esetekbe beleessenek. Nem lehet ennélfogva éppen annak a törvénynek. — hogy úgy mondjam — biztatását felhasználni arra, hogy mert törvény arról nyugtatta meg az illetőket, hogy ha legfeljebb háromszor követnek el ilyen cselekményt, akkor nem kell félni Ö-k, ma ezt jogcímül használják fel arra, hogy már kétszeri pénzbüntetésre való elítélés is elegendő. Ismerem azt a kifogást, hogy »pénzbüntetés vagy szabadságvesztésbünterés mindegye. Azonban a bírói gyakorlat szempontjából nem mindegy, a bírói gyakorlat mégis az enyhébb, a megérthetőbb esetekben szokott arra az álláspontra helyezkedni, hoigy fogság helvett pénzbüntetést, alkalmaz. Van akárhány ember. aki, ha szaibadságveszítésbüntetésre ítélték el. minden követ megmozgat, hogy 'büntetését változtassák át pénzbüntetésre, mert hiszen a szabadságvesztésbüntetés a megszégyenítő, az a diffamáló. A bíróságnak gyakorlata is az hogy a súlyosabb büntetésnek mégis csak a szabadságvesztésbüntetést ismeri el. T. Képyi "«előház ! Nagyon súlyos kifogások hozható! \tt fel, ha szívesek engem meghallgatni. Ez, mindnyájan el is fogják fogadni, Íbiszen ismerem túloldali képviselőtársalicm nagyresztének gondolkozását is, hogy veszedelme snek , túlh a jtottnak, túlsízigorú n ak, méltánytalannak tekinti, ami a javaslatban van. Végeredményben mégis ez a szakasz a szólásszabadságot támadja meg. a 'bírálatnak szabadságát, bátortalanná teszi a bírálatot, mert hiszen mindenkinek attól kell félnie, hogy kritikájáért esetleg büntető bíróság elé kerül. A mélyen t. igazságügyminiszter úr maga is igazat fog nekünk adni abban a tekintetben, hogy nagyon sokszor fordul elő, hogy valaki ártatlan» azonban formahiba miatt mégis elítélik rágalmazásért, mert akadnak rosszindulatú tanuk, vagy, mert a bíróság tévéd, vagy esetleg a vádlott mulasztotta el kellő időben a valóság bizonyítását kérni, tehát formahiba miatt marad alul. A szólásszabadság kérdése ez. De igazságtalansági is, 294- ülése 1938 április 5-én, kedden. mert igen sokszor az a hírlapíró, a kiadónak a szerkesztőnek utasításai alapján írja meg azt a cikiket. Már most a fokozatos felelősség miatt a hírlapíró Ikerül bajba, a szerkesztő vagy kiadó teljesen ímentes, annak a hírlapírónak pedig kenyérkereseti kényszerűség .«nf, hogy azt a cikket megírja. A törvényjavaslat intézkedése tehát veszélyeztetése a sajtószabadságnak is, tekintve, hogy neon minden rágalmazásnak mondott eset rágalmazás és nem minden esetben történt rágalmazás, amikor valakit azért megbüntetnek. Legyen szabad egy-két példára rámutatnom. Ott vannak a székesfehérvári esetek. Zavaros polgármesternek és társainak esetei. Elítélték a hírlapírót, ímert nagyon nehéz a valóság bizonyítása, nagyon is a bírói tetszéstől, felfogástól függ — és mi törttént 1 ? Egy, év múlva kiderült, hogy annak a hírlapírónak nemcsak igaza volt, de sokkal több volt a valóság, mint amennyit állított, kiderültek a nagyarányú sikkasztások. {Zaj a jobboldalon — Fábián Béla: "Rákoskeresztúron van még most is a temető mellett!) Ott vannak azután a népjóléti minisztériumi és a földmívelésügyi minisztériumi esetek is. Sokkal több lett igaz, mint amennyit megírtak. Éppen a kormánynak magának is érdeke az, hogy a kritikák ne félemlítsék meg úgy, hogy azután minden bírálatnak szava elnémuljon. T. Képviselőház, jogpolitikai szempontból sem helyes ez a szabályozás, mert eddig mi volt a Házban a régi gyakorlat, mi régi képviselők mihez tartottuk magunkat 1 ? Ha itt a Házban megtámadtunk valakit» aki azt hitte, hogy becsületén sérelem, esett, vagy pedig őt megrágalmaztuk, megismételtük kint. a Házon kívül állításunkat és ott a bíróság előtt helytállhattunk érte. Ezentúl — már mutatkoznak is ilyen jelenségek — az új képviselőházi tagok ennek a törvénynek hatása alatt nem fogják kint megismételni állításaikat, hanem éppen ennek hatása alatt odakint hallgatnak, mert most már nem lesznek bolondok — igazuk is lesz,— hogy megismételjék odakint a Házon kívül állításaikat. Megtörténhetik tehát az, hogy igenis itt akárhány képviselőtársunk vétkezni fog, helytelenül, elítélendő módon fog eljárni és akkor mégis hivatkozva arra, hogy ő ilyen közjogi következményeknek nem teszi ki magát, a Házon kívül nem ismétli meg kijelentéseit. Mi régi képviselők a Házon kívül megismételtük kijelentéseinket, ha valaki azt kívánta, de látjuk a szomorú jelenségeket, amelyeket mi régi képviselők nem helyeslünk, ezentúl azonban ez ellen nem lehet kifogást tenni. Akkor majd kétféle polgár lesz az országban, az egyik felelőtlenül és szabadon fog rágalmazni, mert attól az erkölcsi kényszer sem tartja vissza, odakünn pedig, akiket a mentelmi jog nem véd, ezt nem tehetik meg. Ezért tehát jogpolitikai szempontból is helyei sebbnek tartanám, hogyha ez is megfontolás tárgya volna. Azonkívül igazságügyi és törvényhozási elvi szempontból is igen súlyos tévedés az, ami itt történik. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt Rupert Rezső: Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet 10 perccel meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Rupert Rezső: Ilyen ártatlan esetekben pl,
