Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
526 Az országgyűlés képviselőházának törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a választójog: gyakorlását egyébként korlátozzák. Arra kérem azonban a kormányt, ne méltóztassék a titkos szavazással egyidejűleg olyan rendelkezéseket felvenni a törvénybe, amelyek lehetetlenné teszik, hogy valaki a választójoggal élhessen. Annak, akinek nincs szavazati joga, akit nem vettek fel a választók névjegyzékébe, úgyis teljesen közömbös, hogy az, akinek szavazati joga van, ezt a jogát nyíltan, vagy titkosan gyakorolja-e. Ügy kívántuk, hogy ha ez a törvény egyáltalában, mondom, odáig jut, hogy életbelépjen, átmeneti megnyugvást teremtsen, (kötőjel legyen a uralt és a jövő között. A imiuiszterelnöik úr maga is elismerte, hogy ezt próbának szánta, amelynek tanulságai alapján kell imajd az elkövetkezendő kiépviselőházniaik megalkotni a (helyes és célszerű javaslatot. Ne méltóztassék itt olyan rendelkezéseket felvenni, amelyek ia|z ipari munkásságot kizárják a választójogból, azáltal, hogy hatévi helybenlakást követelnek olyanoktól, akik nem maguk állapítják meg, hogy hol ikell lakniok, (hanem a gazdasági (viszonyok, az élet dobja őket szanaszét. Hivatkozhatom arra, hogy az az ipari deoentraMzáció, amelyet éppen most akar proponálni az iparügyi miniszter úr, teljesen összeegyeztethetetlen azzal a 'rendelkezéssel, amely a törvényjavaslatban le van fektetve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Propper Sándor képviselő úr 'következik szólásra. Propper Sándor: T. Ház! A javaslat 19. §-ával eldől a javaslat sorsa is. Ha ez a szakasz változatlanul belekerül a törvénybe, akikor ez nem választójogi, hanem választó jogtalansági törvény lesz. Előttem szólott képviselőtársaim elég részletesen rámutattak ia szakasz tarthatatlanságárai. Un főiképpen két szempontot kívánok szóvátenni: az egyik a hatéves helybenlakás, a másik pedig a hat elemi kötelező elvégzéseMindkettő feltétele annak, hogy valakinek választójoga lehessen. Horváth Zoltán képviselőtársunk azt mondja, hogy itt szembeállítják a falut a várossal. {Csoór Lajos: Hát nem?) ElsŐ olvasásra valóban úgy fest, máskülönben érdemiben mind a kettőt elintézik ebben a szakaszban. (Csoór Lajos: TTgy van! Az is igaz!) A hat elemi osztály a falu népe ellen szól, mert ha van is a falun most már hat elemi osztály, amit a falu gyermeke elvégezhet, bizonyos az, hogy a falu életkörülményei ezt a legtöbb esetben lehetetlenné teszik. A kormány nem ismeri .a falu életét, a falu népének gazdasági helyzetét, nem tud arról, hogy a falu népe rá van utalva arra. hogy a gyermeket 8—10—12 éves korában már kicsapja valami munkára a mezőre és számára íery lehetetlenné váliík a ihat elemi sikeres elvégzése és kimutatása. Ez a rendelkezés tehát a falu népét nullázza ki. A másik rendelkezés, a hatévi helybenlakás viszont a városi /nép ellen szól. Ha a falu népe nem is végzi el a hat elemii osztályt, nem tud ennek a feltételnek megfelelni, miásrészt a helybenlakás a számára talán valamivel könnyebb, mert megvan a viskója, amelyben lakik akkor is, ha talán elmegy, mondjuk, lkulbikostmuníkíára. A háza akkor is ottmarad; Remélhetőleg ezt egyihelyben-lakásmak veszik, nem tekintik a helybenlakás megszakításának, ha a Ikulbikosmninkás elmegy valamerre dolgozni, mert a háza, a lakása a 293. ülése 1938 április Jf-én, hétfőn. családjával együtt ottmarad. Hiányzik azonban a másik feltétel, a hat elemi. Ha most megfordítjuk a dolgot, a városi lakos a legtöbb esetben ki tudja mutatni a hat elemi isiklolát, (Ügy van! a szWsőbaloldalon.) mert vagy elvégezte, vagy ha négyet végzett el, utána még három ipariskolai osztályt végzett el, ami ekvivalens. Feltehetően úgy fogják magyarázni, mert pótolja a hiányzó két elemit a három alsófokú ipariskolai osztály. Eddig így (magyaráztak. Különben is az^ipari munkásoknál vélelmezni kell a hatelemi elvégzését, mert a legtöbb ipari pályán ma nemcsak hat elemit, hanem négy középiskolát követelnek még, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) különösen a technikai és a sokszorosító pályán, ahol négy középiskola nélkül még ^tanoncnak sem veszik fel- A városi munkásság tehát ki fogja tudni mutatni az értelmi feltételt, de nem fogja tudni kimutatni a hat évi egyhelybenlakást, mint Peyer t. képivselőtársam mondta: a saját hibáján és a saját akaratán kívül. En magam is ipari munkás voltam, tüzetesen ismerem az ipari munkás életét, mert matjdnem két évtizedig mint ipari munkás éltem. Nagyon jól tudom, hogy az ipari munkást a konjunktúra dobálja erre, arra. Az ipari munkás szívesen ülne egyhelyben a városban, vagy a fővárosban, ha állandóan volna azon a helyen munkája. Szívesen maradna ott, .ahol lakik, inert hiszen a vándorló szellem./ már körülbelül kihalt, már nem igen vándorolnak úgy, mint, a céhkorszákban. Ha azonban az ipari konjunktúra hanyatlik, ha a munka lehetősége megszűnik, akkor a munkás kénytelen valamerre elmenni, kénytelen vándorbotot venni a kezébe és arra a tájra menni, ahol tudja, vagy gondolja, hogy munkához juthat. Ha tartós munkánoz juthat más városban, mint amely törzslakhelye volt, akikor odaköltözik, odaviszi a családját, mert kétfelé nem élhet az ipari (munkabérből, különösen ha huzamosabb időre szóló munkát kap. Azt mondják, hogy a megbízhatóságot keresik ezzel a kautélával. Tapasztalatom szerint, igen t. miniszter úr, nem az a megbízható emiber, aki akkor, amikor nincs munkája, leül és várja a sült galambot, várja, hogy miikor kerül ugyanabban a városban megint munkalehetőség, vagy munkahely és közben eltartatja magát a közzel, vagy munkanélküli segélyt vesz fel valami formában, vagy inségmunkát végez, vagy inségkonyhára jár, vagy az egri norma érteitmiéiben átveszi a hurka-, ' leves-, meg a kenyérjegyet, amelyet nagy zsugorisággal ki szoktak osztani. Szerintem a megbízható, az életképes, az életrevaló^ ember az, aki nem 1 törődik bele rossz sorsába, hanem. igyekszik azon a saját szorgalmával, leleményességével és életképességével segíteni. Aki tehát, mondjuk, Budapesten nem tud munkához jutni, ha élelmes, akkor elmegy Szegedre, Debrecenbe, Sátoraljaújhelyre, vagy elközvetítik oda, akkor kénytelen elmenni és kénytelén megszakítani az egyhelybenlakást. Vannak és lesznek olyanok, akik egész életükben sem fognak egyebet tenni, imánt hatévi egyhelybenlakást gyűjteni sikertelenül, (Ügy van! a szélsőbalotdalon.) mert ez a kíséirlet mindig sikertelen maradhat, hiszen a mai konjunkturális viszonyok mellett alig képzelhető el, hogy az ipairi munkás hat évig állandóan egy helyen dolgozzék, tehát egy helyen lakhassék. (Csoór Lajos: Hát a summás munkások 1 ?)
