Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
Az országgyűlés képviselőházának 2í Ha tehát a megbízhatóságot keressük, akkor elsősorban azokat kell megbízhatóknak tekintenünk, akik tanúságot tettek arról, hogy életképesek, hogy nem törődnek bele a sors csapásaiba, hanem igyekeznek maguknak és családjuknak megint megélhetést,, munkát és kenyeret teremteni. Különösen áll ez Budapest környékére, amely — mint Peyer képviselőtársam mondotta — szervesen összenőtt a fővárossal. A nemzetközi statisztitka — és erre nyomatékosan hívom fel a miniszter ür figyelmét — Budapestet és környékét Nagy-Budapestként kezeli. A nemzetközi statisztikában Budapestről úgy emlékeznek meg, mint amely környékével együtt majdnem másfélmillió lelket számlál és ezt a miniszter úr minden jelentősebb statisztikai műben így fogja megtalálni. A külföldi statisztikai adatgyűjtés tehát felfedezte már azt a gazdasági, kulturális és családi vonatkozást és szövődményt, amely Budapest főváros és közvetlen környéke között kialakult,, amelyet maga az^ élet alakított ki és amely széttéphetetlen. Egészen furcsa, hogy aki Budapesten lakik és valamelyik környéki város gyárában dolgozik vagy fordítva, annak emiatt ne legyen választójoga. Minden koránkelő ember csodálkozhatik azon, hogy a korai órákban Budapestről kifelé és Budapestre befelé zsúfolva mennek és jönnek a vonatok,, a helyiérdekű vasutak és a villamosok. (Rupert Rezső: Es a biciklisták tömegei!) Egyszer egy idegen barátom, aki itt járt nálunk, azt kérdezte: hogyan van ez, nem tudom megérteni,, hogy egyrészt Budapestről zsúfolt vonatok és járművek járnak ki a vidékre, másrészt pedig Budapestre ontja a vidék kora reggel a munkásokat. En nem tudom, miért van ez, talán a magyar gazdasági helyzet sajátossága hozza létre azt a rendszert, hogy nálunk- senki sem dolgozhatik ott, ahol lakik,, vagy csak a 'legritkább esetben történhetik ez meg. A sors össze-vissza dobálja az embereket, amibe az illetőknek valóban nincs sok beleszólásuk. Oda kénytelenek menni, ahol éppen munkát kaphatnak. Egymillió embertől elvenni jogot szerintem a legveszedelmesebb destrukció. Az is veszedelem, ha nem adnak jogot, — ezt láttuk a niulthan — de az^ emberekben összerombolni az alkotmányos érzést, az embereket leminősíteni, elvenni tőlük az egyszer már birtokolt jogot, szerintem olyan destrukció, amely ezeklben a nehéz, veszedelmes időkben megengedhetetlen, sőt az én véleményem szerint erkölcstelen is. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Rögtön befejezem. Egyrészt erkölcstelen, ha az etikus állam kíván feltételként polgáraitól olyasmit, amit azok nem tudnak teljesíteni^ másrészt erkölcstelenség elkobozni meglévő szerzett jogokat és ezzel leminősíteni az emberek önérzetét, lerombolni j bennük az alkotmányos érzést. En arra kérem | a t, kouiányt, szíveskedjék ezt a szakaszt meg- j változtatni és ha nem az a cél, hogy elnéptele- J nítsék a népparlamentet, akkor feltétlenül kö- j telessége a törvényhozásnak az általam kívánt : szempontok megvalósítására ebben a szakaszban megfelelő megoldást találni. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Széll József belügyminiszter: T. Képviselőház! Én a szakaszhoz benyújtott módosító indítványok alapját alkotó véleményeket illetőleg, amely vélemények fellett különben napokig KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XVII. 3. ülése 1938 április 4-én, hétfőn. 527 lehetne még vitatkozni, délelőtt az általános vita után részletesen és behatóan fejtegettem azt a felfogást, amely a kormányt irányította, amikor a törvényjavaslatnak ezeket a szakaszait mai formájukban megkonstruálta. Kifejtettem, hogy a kormány felfogása szerint a tabula rasa állapota állott be a titkos szavazás rendszerére való áttérés révén, ezt -tehát kapcsolatba és párhuzamba hozni a mai hatályos törvény szerinti nyilt választásos rendszerrel nem lehet. Kifejtettem volt azt, hogy az állam érdekében gyakorlandó fontos közjogi jogosítvány kiosztásánál egyedül azt a szempontot lehet irányadónak tekinteni, hogy az illető ezzel a jogosítvánnyal a közösség érdekében tud-e egészségesen és helyesen élni, igen, vagy nem! (Úgy van! jobbfelől.) Kifejtettem volt azt, hogy egyedül a szellemi, az értei mis égi, a jellembeli és erkölcsi kellékek fennforgása lehet irányadó a választójog sáncai közé való bevételnél. Rámutattam volt arra, hogy egy közjogi jogosítvány semmiképpen nem lehet jutalmazás a múltra nézve és Ígérvény a jövőre nézve. Én nem félek a magyar ifjúságnak afeletti elkeseredésétől, hogy nem lesz választójoga. Ha az ifjúság kedvét vesztette* akkor legfeljebb azért vesztette kedvét, mert megélhetése nem olyan, amilyennek lenni kellene. Hivatkozom, azonban arra, hogy a kormány foglalkozik az ifjúság megsegítésével, amint már eddig is jelentékeny szociális intézkedéseket tett ebben az irányban; hivatkozom arra, hogy csak a múlt héten határozta el a minisztertanács az én javaslatomra, (Csoór Lajos: Csak a múlt héten?) hogy a községi elöljáróságokon több mint ezer ifjút alkalmaz kisegítő munkára. (Csoór Lajos: Tíz évvel ezelőtt kellett volna!) Azt hiszem, a magyar ifjúság ezért sokkal hálásabb lesz, mint amilyen hálás lenne azért a választójogért, amelynek sáncai közé elvégre két év múlva úgyis be fog jutni. (Osoór Lajos: Egy csepp a tengerben! Öt évvel ezelőtt meg lehetett volna oldani! — Rupert Rezső: Azt látják, hogy Németországban a húszéveseknek is van választójoguk!) Azt hiszem tehát, hogy ettől nem kell félni. Sokkal inkább kell attól félni, hogy egyesek beleszuggerálják a fiatalságba, hogy joga van emiatt az elkeseredésre és beleszuggerálják a népbe, hogy joga van elégedetlenkedni azért, hogy állítólag vele szemben jogfosztás történik. (Mojzes János: A szélsőséges elemek kihasználják ezt agitációs célokra!) Ami -at szociáldemokratapárt (Szónokai részéről felhozott azt a kifogást illeti, hogy teljesen indokolatlan a ihatévi helybenlalkás kelléke, továbbá ami azt illeti, hogy az írniiolvasnitudás kellékén elk kedvezményét az ipari munkások bizonyos kategóriáira is ki kell terjeszteni, erre nézve megjegyzem, hogy a hatévi helybenlakás igenis .bizonyos 'megállapodottság kritériuma, mert ha valaki hat évig egy helyen lakik, (Propper Sándor: Igen, ha nyugdíjas tisztviselői állásban volna,!) az bizonyára sokkal 'megáMapodottabb, konszolidáltabb elem, mint az* aki folyton változtatja lakóhelyét. Aimi az írni^olvasinitudás kellékét illeti, az ipari munkásokkal kapcsolatban, nem szabad figyelmen kívül hagyná azt a körülményt, hogy az ipari munkásság túlnyomó része városokban lakik, aJhol inkább alkalmuk volt iskoláztatási; kötelezöttségükneik eleget tenni, mint a tanyai lakosságnalk. (Csoór Lajos: A tanyai lakosságról sem gondoslkodnak, pedig az a legjobb katona!) 7fi
