Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Az országgyűlés képviselőházának ságban, amely nem részesülhet mint munkás az öregségi biztosításban és nem lehet szavazati joga. Mindenképpen mostohán bánuk el ezzel a réteggel. (Csoór Lajos: Lóg a levegőben, mint Mohammed koporsója! — Rupert Rezső: Fel kellene függeszteni ezeknek a szakaszoknak a tárgyalását, átszővegezés végett! Bizonyos, hogy a miniszter úr is meg akarja fontolni!) Az ipari munkásokkal kapcsolatban nincs semmiféle biztosíték a választói jog megszerzésére, mint más kategóriáknál. A mezőgazdasági munkásnak, ha hat esztendeig egy helyben dolgozik, megvan a választói joga, ha írni, olvasni tud. Az ipari munkás, akármilyen sok időt tölt el szakmájában, ha időközönként lakóhelyét változtatja, más városba költözik, elveszti szavazati jogát. Itt van a régi jog tiszteletbentartásának kérdése. Körülbelül 800.000 ember elveszti választói jogát. Olyan nagyarányú jogfosztás történik, amire még a magyar törvényhozás történetében is alig* van példa. (Csoór Lajos: Eddig jogkiterjesztés volt!) Az 1918. évi érvényes képviselőválasztói névjegyzékbe felvetteket is törli ez a törvényjavaslat a választók sorából, akiknek az l&'ö. évi XXVI. te. megadta a választói jogot régi jogon és kihagyja azt a 800.000 embert, akiknek az 1925:XXVI. te. alapján meg volt a választói joguk. Szükség volna olyan klauzulára, amely biztosítja, hogy aki egyszeri bejut a választói névjegyzékbe, azt többé semmilyen címen ne lehessen kihagyni. Ezek a szegény emberek — a múltban is így volt — majdnem minden évben kénytelenek a választójog után szaladgálni. A jogorvoslati idők a legnagyobb mezőgazdasági munkaidőre esnek, a tavaszi munkaiatoknál, a kapálásnál, a tavaszi vetésnél, azután aratás idején veszi őket ez a dolog igénybe; a közigazgatási bírósági panaszokat például mindig az aratási munkák idején kelleti elintézni. Amikor a legnagyobb dologidő van a mezőgazdaságban, akkor tessék a mezőgazdasági munkásnak a különböző igazolások után szaladozni. Es ezt ismételten meg kell csinálni. Egy esetben, mondjuk, még utánajár és 'megszerzi, de minden esztendőben ki lehet hagyni az illetőt a névjegyzékből. Valami ráérő úrnak eszébe jut és akár kétezer, vagy tízezer választó joga ellen felszólalhat, mert ez a lehetőség, úgy látom, benne van a törvényjavaslatban. A régi törvény alapján 1926-ban Hódmezővásárhelyen előfordult, hogy egy nyugalmazott tanácsnok azzal szórakozott, hogy ezerszámra adott be észrevételeket. Egyik esetben 1200, másik esetben pedig 2000 választó jogát észrevételezte. A szegény emberek pedig, amikor pénzt kellett volna keresniök ^és kapálniok vagy aratniok kellett volna, kénytelenek voltaik különböző igazolásokért szaladozni. (Csoór Lajos: Ez nem maradhat így!) Feltétlenül ki kellene mondani, hogy aki egyszer megszerezte magának a választójogot, azt többé ne lehessen a névjegyzékből kihagyni, (Csoór Lajos: Helyes!) a régi jog fenntartása pedig feltétlenül szükséges. Éppen azért támogatom Peyer képviiselőtárS'urik indítványát, amelyben azt mondja, hogy (olvassa): »Régi jogon országgyűlési képviselőválasztó mindenki, .akii a legutóbbi érvényes névjegyzékbe fel van véve, még ha az első bekezdésekben megsiziábiott kellékeiknek nem is felel meg, ha ugyanabban a községben lakik, amelynek névjegyzékébe felvették.« Ez minimális kívánság, legalább annak hagyjuk cmeg a választói jogát, aki egyszer tmiár valamilyen módon hozzájutott. ; ... ! .; l.i.J KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 293. ülése 1938 április 4-én, hétfőn. 523 Kérem módosító indítványaink elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő úr következik szólásra. Horváth Zoltán: T. Ház! Az előttem szólók fejtegetéseit természetesen magamévá teszem, nékem is van azonban néhány niegjegyzésemi. Az 1925:XXVI. te, a Bethlen-féle választójogi törvény a konszolidációnak nem ilyen előrehaladott idejében készült, hanem 4—5 évvel a forradalmak után és mégis abban az időben elégnek tartották, hogy a helybenlakás idejéül csupán két esztendőt állapítsa.nak meg. Nem tudom' megérteni, hogy most. 18 esztendő után, amikor a konszolidáció idejében élünk, amikor, amint a kormányzó úr is megjegyezte tegnapi nagyszerű beszédében, mintaszerű rend van ebben az országban, uni szükség volt a választó jogi javaslatnak ebben a részében Hosszabb helyzetet teremteni az 1925 : XVI. te. rendelkezésénél. Azt megértettem, hogy az 1929:XXX. tc.ne)k, vagyis a közigazgatás rendezéséről^ szóló törvénynek 7. és 41. §-a a törvényhatósági és a községi képviselőtestületi választójognál hatévi helybenlakást ír elő. Ezt megértem azért, mert a képviselőtestület vagy a törvényhatóság az illető községnek, illetve megyének mint külön jogi személynek az ügyeit végzi, szoros abbnak kell tehát lennie a nexusnak a választó és az említett jogi személyek között. Az országgyűlési képviselői választójogot azonban, azt hiszem, mindenféleképpen gyakorolhatom, az országnak akármelyik részében is lakjak. Ezt a rendelkezést tehát logikailag és jogilag sem tartom helyesnek. Ezenkívül úgy látom, hogy ebben a szakaszban a falu és a város egymással szembe" vannak állítva. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csak az életet megnézni: a faluk s különösen — amint azt Takács Ferenc t. képviselőtársam mondotta — az olyan mezőgazdasági városok és faruk, amelyek tanyával vannak környezve, nem rendelkeznek annyi iskolával, hogy ott minden egyes gyermek elvégezhesse a választójog gyakorlásához szükséges hat elemi osztályt. Igaz, hogy a megboldogult Klebelsberg miniszter úr és a jelenlegi kultuszminiszter úr gondoskodtak arról, hogy a tanya világ is kapjon iskoláikat, de még nem tartunk ott, hogy minden gyermeket iskoláztatni lehessen, ezzel szemben a nagyvárosokban — utalok például Budapestre — minden gyermek elvégzi a hat elemit,, kétségtelen tehát, hogy a választó jogosultság tekintetében a városi gyermekek annakidején óriási előnyben lesznek a vidéki, falusi gyermekeikkel szemben. Pedig azt mondják és azt hirdetik. — sa kormány is ezt hirdeti — hogy mezőgazdasági állam vagyunk. ^Nem tudom akkor megérteni, miért kedvezményezi a kormány mégis a várost s miért nem ad legalább ugyanolyan jogot a falunak isí Kifogásolnom kell. amint előttem szólott képviselőtársaim is kifogásolták, a 26 éves korhatár bevezetését. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A 24. életév (Rupert Rezső: Untig elég!) untig elég, hiszen a gyámtörvény is csak 24 éves korig gondozza a gyermeket, magánjogában, [ státusjogában csak 24 éves korig állít melléje gyámot,, addig sem magánjogi ügyletet nem köthet, sem családot nem alapíthat, ha abba a gyámja és a gyámhatóság bele nem egyezik, 24 éves korában azonban már I családot alapíthat, a családalapítás pedig egy 75