Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

524 Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április h-én,, hétfőn. életre szól. Ha tehát valaki 24 'éves korában elég érett ahhoz, hogy megválassza élettársát és családot alapítson, akkor, azt hiszem, elég érett ahhoz is, hogy megadhassuk neki a vá­lasztójogot. (Vázsonyi János: Az egy életre, ez pedig csak öt évre szól!) Sokszor még annyira sem. További megjegyzésem az, hogy roppant komplikált a javaslat, és ezt a miniszterelnök úr lis elismerte. A választójogi törvénynek minél egyszerűbbnek: kellene lennie, hogy a legegyszerűbb emberis tudjon vele^élni. Ebben a szakaszban — de láiltalábain az egész törvény­javaslatban — olyan bonyolult a ^ helyzet, hogyha talán akarna is valaki érdeklődni, ak­kor sem tudnai megí elélő eréllyel érdeklődni, tehát teljesen íki lesz szolgáltatva a közigaz­gatási hatóságnak. A községi jegyziőtől és a községi jegyző áltaJli felfogadott ösiszeírójktól fog függeni az, hogy kik lesznek felruházva k ép visel őválasztój oggal. Ott van a főhilba* hogy a mag-var ifjúságot nem oktatják az önkormányzat szeretetére, nem részesítik semmiféle politikai oktatásban, amiből megtudná, hogy kötelessége a köz­ügyekkel foglalkozni. A tanyavilágban — a tanyai 'képviselő uraik bizonyára igazolni fog­ják ezt az állításomat — a posta hetenkint egyszer közlekedik. (Mózes Sándor: Ameriká­ban hamarább kapják ímeg a levelet, nuint a tanyán!) Ha esetleg ajánlott levélről van szó, akkor az illető csak értesítést kap, hogy men­jen íbe >ai postára. Ilyen postázás! meMétt el lehet képzelni, hogy a tanyai eimber nem isi ér rá. Egész héten dolgozik, tehát csak vasárnap volna ideje bemenni, de alkkor nincsen posta. Elütik tehát attól a lehetőségtől, hogy utána járjon a dolognak, úgyhogy kizárólag a köz­ségi jegyző fogja ezt az ügyet elintézni. A közjségi jegyzőtől pedig — ha még olyan lelki­ismeretes is — miai nagy elfoglaltsága és r túl­terheltsége mellett nem. lehet megkívánni, hogy minuciózusán intézze el az ügyet. Nagy­jából fogja tehát csak elintézni. Ha azután lesz valaki, aki szorgalmasam utánanéz a. do­lognak, akkor nem egy, hanem száz és ezer fellebbezés' fog befutni a közigazgatási bíró­sághoz, halomra fognak gyűlni a fellebbezések, a (közigazgatási bíróság /pedig nem győzi azo­kat elintézni. Mindezt ki lehetne küszöbölni, ha egyszerűsítenék a dolgot. Előttem szólott képviselőtársaiani azt mondták, hogy a kire­kesztett fiatalok ezáltal esetleg forradalma­sítva lesznek. Lehetséges, hogy így lesz, de azt hiszem, lesznek olyanok is, akik! teljes érdek­telenséggel fognak viseltetni, egyáltalán nem fognak törődni a dologgal. (Vázsonyi János: Ügy fognak érdeklődini, mint a képviselő urak a választójog iránt: táívol lesznek! Szégyene a parlamentnek ez ia tárgyalás!) Utálok a belügyminiszter úr ma délelőtt mondott beszédére, aimikor arra kérem, hogy. igenis niiéltó'ztasséfk (megfontolás tárgyává tenni ezt a kérdést » Beyer Károly és Meizler Ká­roly vonatkozó indítványait elfogadni. Azt mondta a miniszter úir, hogy amilyen jogok vannak, olyan kötelességeknek kell lenn lök. Itt a jog megvan, mert egy 24 éves fiatalem­ben^miár családot is alapíthat, katonai köteles­ségének eleget tett, ha esetleg vagyontalan, adót nem fizetett, de véradót mindenesetre fizetett. (Ügy van! r Ügy van! half élőt) Ennek ellenszolgáltatásaképpen lehetőivé kellene tenni, hogy legalább ötévenMnt az ország ügyeinek intézésébe beleszólhasson. Kérem tehát Peyer Károly t- képviselőtársam határozati javasla­tának elfogadását. (Helyeslés half elöl.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó, Peyer Károly: T. Képviselőház! A törvény­javaslat 19. §-a egyike a legfontosabb szaka­szoknak, mert ez rendelkezik arról, hogy milyen korban, milyen feltételek mellett jut a magyar állampolgár ahhoz, hogy szavazati jogával él­jen. A korhatár ellen már előttem szólott t. képviselőtársaim mondottak el érveket. Í3n újból fel akarom hívni a kormány figyelmét arra a lehetetlen rendelkezésre, amely a hatévi egyhelybenlakással a választók nagyresztét sújtja. A kormány a törvényjavaslat általános indokolásában és egyéb helyen is tett politikai nyilatkozataiban arra törekszik, hogy a politi­kailasr érett tömegeket juttassa a választójog­hoz. En az általános vita, folyamán már hivat­koztam arra, hogy annak idején a háború előtt Tisza Istvánnak is az volt az álláspontja, hogy az ipari munkásságnak választójogot kívánt adni. Erre vonatkozólag szakaszokat vett fel a készülő törvényjavaslatba és ezek a szakaszok végigvonultak az 1913-as törvényen. Ezek a sza­kaszok változatlanok maradtak, illetőleg csak bővültek az 1918-as törvényben. Most e javaslat tárgyalásánál egy egészen új felfogással találkozunk, amely a választójog­nál a politikai érettség, megbízhatóság és egyéb szempontok figyelembevételét az egyhelyben­lakástól teszi függővé. Bátor voltam rámutatni arra, hogy az egyhelybenlakás politikai jog gyakorlásánál nem lehet feltétel. El lehet kép­zelni különböző jogcímeket, vagyoni cenzust, értelmiségi cenzust. — ezzel nem azt mondom, hogy ezeket helyeslem — de olyasvalamit kö­vetelni, ami rajtam kívül álló okból nem tel­jesíthető, legalább is nem helyes es nem cél­szerű. Ha ez a rendelkezés benne marad a törvényben, akkor az ipari munkasok túlnyomó részének nem lesz szavazati joga. Ezt a legko­molyabban méltóztassanak venni. Eltekintve attól, hogy nekem az az érzésem, hogy e tör­vény alapján soha sem lesz választás, hogy e törvény alapján éppúgy nem fog a magyar nép választani, mint ahogy nem választott 1913-ban és 1918-ban, mert ezzel a törvényjavaslattal me­gint elkésett a magyar kormány, elkéstek a tör­vényjavaslat alkotói, de legalább méltóztassanak ezt a furcsa szépséghibát kivenni ebből a tör­vényjavaslatból (FarkasIstván: A jogfosztást!) és ne méltóztassanak azoknak, akik majd nyu­godtabb, békésebb időkben rendes választójogi törvényt fognak csinálni, ilyen kellemetlen em­léket hagyni, hogy volt egyszer egy irány­zat, (Propper Sándor: Keformirányzat!) egy felfogás, amely aszerint osztályozta az ombe­1 reket, hogy ki hány évig tudott egy helyben lakni. Már rámutattam arra, hogy a tehetséges, a képzett ember, aki tudást érez magában, a legkevésbibé alkalmas arra, hogy egy helyben lakjék. (Ügy van! Ügy van! bal felől) Azok a kiváló szakmunkások, akik az ipari pangás idején nemi tudtak munkaalkalmat találni, az elsők között voltak, akik összeszedték magukat és elmentek külföldre. Franciaországba vagy más- országokba és ott vállaltak munkát át­•menetileg, címert itt az iparban feleslegesekké váltak és évekig nem jutottak volna szákmá­jukban imiunkához. Visszajönnek két-három év múlva, itt újból hasznos tagjai a társadalom­nak, résztyesznek a nemzet munkájában, de szavazati joguk nem lesa Ha pedig újbólj jön

Next

/
Oldalképek
Tartalom