Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Az országgyűlés képviselőházának £93. illése 1938 április 4-én, hétfőn. 521 parasztság hol elad egy darab földet, hol vesz egy darab földet. Évközben néha elad egy kis parcellát, mert arra nincs szüksége és ha nem tud mindjárt újat venni, elveszti választójogát, mert már nincs meg a 40 aranykorona kataszteri tiszta jövedelme. Teljes képtelenség ilyesmikre alapítani a választói jogosultságot. Azt mutatja ez, hogy ennek az egész szakasznak sz a célja, hogy a magyar földmíves népet lehetőleg kizárjak a választójogból. (Rupert Rezső: Nincs célja, csak az eredménye lesz ez!) Most még egyet legyen szabad felhoznom. A 19. § (5) bekezdésében az a—-i pontokban vannak felsorolva a különféle feltételek.. Méltóztassanak elgondolni, hogy a mi népünk, amely áprilisban, májusban már kint dolgozik a mezőn, amikor a választói névjegyzékek ellenőrzése, felülvizsgálása erre az időre esik, hogyan fogja tudui érvényesíteni azt a jogát, hogy a választójogát megkaphassa? Ha a közigazgatás a legteljesebb mértékben is jóhiszemű, még akkor is tévedhet, nem is tudja beidézni azt azj embert; de oda sem megy az a födmíives ember és nem érvényesíti jogát, inert ebben a rengeteg útvesztőben, ebben a labirintusban nem tud eligazodni, hiszen nekünk intelligens embereknek is elég munkát ad .kiválasztani bízókat á jogcímeket, amelyeknek alapján esetleg r miajd választójogot kapnak. Neim szabad tehát nekünk ezt így törvénybe iktatni, ilyen formában, hogy valósággal bélyeget süssünk parasztságunkra, hogy azt semmi szín aßatt neon .akarjuk választójoghoz, juttatná. Éppen azért azt indítványozóim és azt kérem, hogy méltóztassék elfogadni a Peyer Károly és társai igen; t. képviselőtár&adm által előterjesztett javaslatot s amennyiben esetleg valami átszövegezésre van szükség, az, egész javaslatot méltóztassék átsző vegezés végett á bizottsághoz visszaküldeni. Elnök: Malasits Géza képviselő úr következik. Malasits Géza: T. Képviselőház! Azi új honfoglalás óta, 1919 óta még nem tárgyaltak olyan választójogi törvény javaslatot ebben'a Házban, amely iránt a munkásosztályhoz tartozók olyan kevés érdeklődést tanúsítottak volna, mint a most folyó vita iránt. (Csoór Lajos: És a parlament is!) Arról van szó, hogy a piairlamientarizmust magasabb piedesztálra emeljük a titkosság bevezetésével, arról van szó, hogy kissé közeledjünk a valódi parlamentarizimtuishO'Z' és miégis azok a dolgozó néposztályok, amelyeknek legjobban van szükségük a parlamentáris védelemre, egészen közömibösen nézik: azt a vitát, amelyik itt folyik. A magyarázat igen egyszerű. A magyarázatot megtaláljuk a 19. § szerkezetében és animak rendelkezéseiben,^ mert a munkásosíztályhoz. tartozók túlnyomó többsége érzi, hogy neki épp úgy, mint 60 évvel! ezelőtt, harcolnia, küzdenie kefll a választójogért, mert annak ellenére, hogy ígéretet kapott arra, hogy a választójog anegszerkeszitésé/nél gondoskodás fog történni arról, hogy a dolgozó néposztályok méltó képviseletet kapjanak, mégis a gyakorlatban azt kelil látnia, hogy miniden szakasz, amely a törtvényjavaslatban bennfoglaltatik, .aizt célozza, hogy minél kevesebb legyen a választók .száma. Ha valamely társadaJimi osztálynak, úgy a munkásosztálynak van joga ahhoz, hogy igazi általános, egyenlő és titkos választójogot követeljem Nincs társadalmi osztály, amely a választójogért akkora áldozatot hozott volna, mint a magyar munkásság, kezdve azon, hogy 1878-ban, tehát 60 évvel ezelőtt, aanikor még Magyar Szocialista Munkáspárt volt, az év június 4-én kongresszust hirdettek, amelynek napirendjére kitűzték az általános titkos választójogot. A budapesti főkapitányság az akkori belügyminiszternek jelentést tett arról, hogy a szocialisták a választójogot akarják tárgyalni, azt a választójogot, amelynek ikövetéléséért Táncsics Mihályt annakidején 15 esztendei súlyos hörtönre ítélték. Tisza Kálmán volt akkor a 'belügyminiszter és ő megtiltotta, hogy a kongresszuson egy szót is beszéljenek a választójogról. Ennek .ellenére a kongresszust követő tanácskozáson természetesen szó volt a választójogról és attól kezdve a magyar munkásosztály harcolt, küzdött a választójogért. 1898 végéig a választójogi harcokiban megsebesült 114, meghalt 44 munkás, elfogtak és hosszabb vizsgálati fogságban tartottak 259 munkást a választójog követeléséért, illetőleg a választójogi harcokban való részvételért. Kiutasítottak és eltoloncoltak 216 munkást, nem beszélve azokról, akiket börtönben véresre vertek, vagy egyébként súlyosan bántalmaztak. A választójogi tüntetésekben résztvett munkások 1898-ig 62.495 .napi elzárást .szenvedtek és 'amellett 5 év alatt ugyanekkor 657.646 ember vándorolt ki ebből az országból, 5 év alatt 100.000 emberrel több, mint az elmúlt 30 esztendőben. (Farkas István: Ez idézte elő Trianont!) 1906 május 22-én megjelent egy királyi kézirat, amelyben ez. fioglaltátik: Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének szempontjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom

1 minden rétegére kiterjesztve a nemzet széles rétegeit vigye he a politikai élet sáncaiba, s evégből készítendő el az általános szavazati jog gyakorlására vonatkozó javaslat.« Nem .így történt. A koalició egyszerűen cserbenhagyta saját programmját, hiába volt a királyi proklamáció, a választójogból nem lett semmii, a következmény az lett, hogy tömegtüntetéseik voltak, az egész- országban nyugtalanság volt, végighangzott valóban a Kárpátoktól az Adriáig, hogy nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános titkos választójogot törvénybe nem iktatják. 1912-ben érezte a tisztelt uralkodó osztály, hogy a választójog tekintetében éppen a munkásosztállyal szemben kellett volna előzékenységet tanúsítani. Tisza István a Magyar Figyelő 1912 szeptemiberi számában a választójog kérdésével kapcsolatban a következőket írja: Elnök: Igen t. képviselő úr, ezek a fejtegetések, azt gondolom, az általános vita körébe tartoznak. • Malasits Géza: Csak röviden térek ki rájuk. Elnök: Méltóztassék rövidre fogni a történelmi visszapillantást. Malasits Géza: Tisza István tehát így írt (olvassa): »A magyar nép olyan magas intelligenciájú, hogy a felvilágosítás, tanácsadás és vezetés feladatát könnyű és hálás feladattá teszi.« A miniszter ' úrnak elő kellett volna venni Tisza választójogi írásait, akár az öreg, akár a fiatal Tisza írásait hiszen mindegyikből kiolvasható az, hogy a dolgozó néposztályok intelligenciája olyan magas fokon áll, hogy őket a választójogból kirekeszteni igazságtalanság.