Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Az országgyűlés képviselőházának tot jelent, ott már csak olyan megbízható ele­mekkel állunk szemben, amelyeket méltányta­lan lenne kizárni a választójogból. Két év hal­latlanul nagy idő. Már előre is hangoztatom, hogy amit most felhozok, az nem a kormány intenciója, de mél­tóztatik-© tudni, hogy mi lesz a vége annak, hogy ezeket a szigorú kizáró körülményeket, feltételeket szabják meg? Erre eddig nem gon­dolt a t. kormány. Megmondom. Főleg a kato­likus tömegek szenvedik meg ezeket a feltéte­leket. Hála Istennek, protestáns vallású feleke­zeteink mindig igen gondosak voltak az iskoláz­tatás tekintetében, ott nemigen lesz hiba a hat elemi körül. Azután, Istennek hála, az ország jómódú népességéhez tartoznak. A nyugodt kisbirtokososztaly is főleg az ő körükből kerül ki. Nemigen kerüi ki azonban az ő korükből a mozgó elem. A katolikusoknál van a baj, mert ott nincs meg a hat elemi, ott nem lesz meg a hat évi helybenlakás, A mozgó elem 80 száza­léka katolikus, a mezőgazdasági cselédség és munkásság, a városi mozgó elem, az ipari mun­kásság, a háztartási alkalmazottak SO százaléka katolikus. Figyelmeztetni akarom a kormányt,, hogy ebből a rendelkezésből akaratlanul is mi­lyen következmények származhatnak. A zsel­lérosztály 80 százaléka is katolikus és ennek az osztálynak tagjai nem rendelkeznek a megkí­vánt kataszteri tiszta jövedelemmel, vagyoni cenzussal. Isten ments, hogy a kormány jó­szándeka ellenére ebből felekezeti sérelem le­gyen. Megjegyzem, hogy az én figyelmemet protestáns részről hívták fel erre, hogy néz­zétek, ennek ez lehet a következménye, mi protestánsok pedig nem akarjuk azt, hogy ebből katolikus sérelmet tudjon valaki csinálni. Ismétlem, ez a kormány szándéka ellenére kö­vetkezhetik be, mert ezzel a kérdéssel a t­kormány ebben a vonatkozásban nem foglal­kozott, figyelmét erre nem fordította és én is éppen csak azért vagyok bátor ezt felemlíteni, mert az eredményből mégis ez következnék. Igen. t. Ház! Próbáljuk még tehát ezt a szakaszt úgy módosítani, hogy ne lehessen ez a káros következmény, ez a félreérthető követ­kezmény, mert érdekünk az, hogy e tekintet­ben azután semmiféle kontroverzia a felekeze­tek között ne keletkezzék. Ismétlem 1 , éppen pro­testáns képviselőtársaim hívták fel erre a figyelmemet, hogy nézzük meg ezt a rendel­kezést ebből a szempontból, mert azt mondják: mi magunk igazságosaik vagyunk, igazságosak akaraník maradni és tudjuk, hogy a kormány jó intenciói ellenére az eredmények következ­tében majd ez félremagyarázható lesz. Csak jó szolgálatot :akarak tenni, hogy ne érjen ben­nünket <az a szerencsétlenség, hogy mi keresz­tények is azt vegyük észre, hogy nem vagyunk teljesen egyenlő (keresztények^ Semmiképpen sem akarjuk, hogy ez megtörténjék. Elnök: Farkas István képviselő úr követ­kezik. (Derültség.) Rupert Rezső: Még nem fejezitem be. Elnök: Lejárt a beszédideje képviselő úr. Rupert Rezső: Kérnék két perc meghosz­szabbítást.. (Zaj-) Elnök: Amit a képviselő úr mondott, úgy hangzott, mintha befejezte^ volna. (Derültség.) Rupert Rezső: Van még egy-két megjegy­zésem ! Elnök: Sajnos, lejárt a beszédideje képvi­selő úr. Rupert Rezső: Majd Farkas t. képviselő­'#. ülése 1938 április h-én } hétfőn. 517 társam biztosan ki fogja fejteni az én érvei­met­Elnök: Még heten vannak feliratkozna és kiimerítik majd ezt a tárgyat. Rupert Rezső: Nem akarom az időt tehát tovább igénybevenni. A módosítások egyébként is írásban ott vannak, méltóztassék azok felett határozni. Elnök: Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőházi! A törvény­javaslatnak e szakasza lalapján a dolgozó osz­tályok legintelligensebb részét, a legrátermet­tebb részét küszöböljük ki a választójogból. Ez az: a szakasz, amelynek alapján elmondhat­ják azolk a magyar munkások, akik nagyszerű gépeket csinálnak, nagyszerű munkát végeznek, azok az intellektuel fiataloki, akik felserkenő erővel, lendülettel dolgoznak és végzilk nagy, nehéz munkájukat, hogy rólunk,_ nélkülünk ha­tároznak. Ez a jelszó megy beléjük, ennek kell beléjük menni, mert ha nem megy, akikor igaz­ságtalanság, naigy igazságtalanság történik itt azzailí az osztállyal, amely a legszorgalmasabb, a legodaadóbb, amely a leggeirinoesebb, amely táplálja és fenntartja ezt az országot: a dol­gozó munkásosztállyal. Ne tessék rossz néven veami ebben a korszakban, ebben a változó, forrongó korszakiban, ha mi azt mondjuk, hogy ha már nem terjesztették ki a választójogot, mint ahogy kellett vo ! lina, akkor legalább hagy­ják meg aaoknak a jogát, akiknek eddig meg­volt. 1919-től mostanáig szűkítették a választó­jogot. A Friedrich-féle 'kormány kiterjesztette, a Bethlen-kormány 1922-ben szűkítette, anosrt megint szűkítik és egymillió embert dobnak ki a névjegyzékből. Uraim, ez a nemzeti politika? Szükségesség az, hogy felemeljük a Jkorhatárt 24 évről 26 évre, az iskolai végzettséget négy elemiről hat elemire? Szükséges-e és célszerű-e, hogy itt egy nagy társadalmi réteget niegfosz­sízunk a jogától? Ezt igazán nem volna sza­bad tenni. Ott fekszik a Ház asztalán a szociálde­mokrata munkásmozgalomhoz tartozó ifjúság­nak általam ellenjegyzett kérvénye, beadványa 25.000 aláírással. Ennek a 25.000 ifjúnak leg­nagyobb része olyan (Csoór Lajos: Nem pol­gárista és nem elemista!) — legalább 10.000-et tűidnek idehozni belőlük — hogy az urak büsz­kén tekintenének rájuk, mert komoly munkát végeznek irodákban, gyárakban, műhelyekben, nagyszerű gépeket csinálnak a gyárakban. Miért veszítették el ezek a választójogukat? Miért nem kap választójogot HZ cl- 21—22 éves fiatalember? A gyakorlati rendszer a háború előtti évtizedekben az volt, hogy az embereket 21- éves korukban besorozták katonának, a 21 éves korhatár volt az, amikor kötelezettséget vállaltattak azzal az egyénnel, aki egészséges volt, az állam védelme szempontjából. 1914-ben, illetőleg a háború alatt lementünk a 18 éves korhatárig, úgyhogy 18 éves korában már kö­telezettséget kellett vállalnia annak a fiatal­embernek, besorozták és élete kockáztatásával kellett az ország védelmére kelnie. Most pedig, amikor ilyen forrongó, változó világ van, amikor látjuk, hogy mindennap nagy baj lehet és amikor az urak nagyon helyesen mondják, hogy Össze kell fogni, erőt kell gyűjteni, nagy, hatalmas erőt, hogy adott esetben ezt az erőt érvényesíteni tudjuk, most tesszük ezt a meg­különböztetést? Most, ebben az időszakban, amikor éppen az ellenkező cselekedetekre, mélyreható, messzemenő szociálpolitikai beren­74*

Next

/
Oldalképek
Tartalom