Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Az országgyűlés képviselőházának 293. illése 1938 április 4-én, hétfőn. 499 lenül szükséges eg*y bizonyos szigorúbb mérték felállítása. A választójogosultság kérdése természe­ténél fogva • olyan kérdés, amely időnként amúgy is revízió alá kerül, mert hiszen a fej­lődéssel, az életviszonyok alakulásával kap­csolatban a választó jogosultság. feltételei is változtatást igényelhetnek. Az új rendszerre való áttérésnél az óva­tosság szempontjainak szem előtt tartásával tettük le a határkövet. Ha majd népünkbe beidegződik az új választási rendszer, nem lesz r akadálya annak, hogy a törvényhozás az életkor tekintetében a megkívánt változ­tatásokat megtegye. A másik válaszójogi^ kellék, amelyet so­kan támadtak: az iskolai végzettség kelléke. Akkor, amikor általános kellékül a hat elemi iskolai végzettséget írtuk elő, az volt a főszempont, hogy a választójogi törvénynek az iskolai végzettségre vonatkozó rendelkezé­sei összhangban legyenek a törvényes iskola­kötelezettségről rendelkező jogszabályokkal. Logikai ellentmondás volna, ha a választó­jogi törvénybe kisebb műveltségi cenzust állapítanánk meg, mint amilyen iskolai vég­zettséget az iskolakötelezettségről szóló tör­vény előír és amelyet, éppen ennek követ­keztében, elvileg mindenkinek meg kell sze­reznie. Ez különösen a jövőt illetőleg hatna visszásán. A multat illetően viszont — ami­kor kétségtelen, hogy a lakosság egy része önhibáján kívül nem tudott eleget tenni iskolakötelezettségének — a javaslat tartal­maz egy olyan átmeneti rendelkezést, amely azoknak, akik iskolahiáiny miatt nem tudták a hat elemi osztályt elvégezni, a négy elemi osztály mellett is megadja a választójogot. Felvethetik gyesek, hogy ^ azzal az érve­lésemmel, hogy a hat elemi osztály meg­követelése, az iskolakötelezettségről szóló jogszabályokkal való összhang szempontjából szükséges, ellentétben áll ,a törvényjavaslat­nak az a rendelkezése, amely — nem is. át­meneti rendelkezésként, — 'beiktatja az írni­olvasni tudás kisegítő jogcímét. Erre a kritikára a válaszom az, hogy minden; kötelező szabály ellenére mindig lesz­nek olyanok, akik az, elemi iskola hat osztá­lyát képességhiány, vagy egyéb — bennük, vagy közvetlen körülményeikben rejlő — okok miatt nem tudják és nem is fogják el­végezni. A törvényjavaslat bizonyos feltéte­lek mellett ezeknek is biztosítja a választó­jogosultságot. Természetesen ezekkel szem­beni a kérdéses feltételeket ki kell kötni, mert hiszen azok egy olyan konkrétumot je­lentenek, # amelyből következtetni lehet arra, hogy az illetők^ rendelkeznek az értelmi és erkölcsi fejlettségnek, a megállapodottságnak azzal a fokával, amely őket a választójog helyes gyakorlására alkalmassá teszi. (Az elnöki széket vitéz Bobory György fog­lalja el.) A választójogosultságnak harmadik olyan általános kelléke, amely miaJtt ia törvényjavas­latot támadások érték — különösen a szociál­demokratapárt oldaláról — a hatévi egyhely­benlafcás kérdése. Idevonatkozólag csak azt kívánom meg­jegyezni, hogy nézetem szerint a vita során felihozott éi*vek nem tudtak lerontani a tör­vény javaslat indokolásaiban is leszögezett azt az álláspontot, hogy aki huzamosabb ideig KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. lakik egyhelyben, az kétségtelenül jobban bele­kapcsolódik a közösség ügyeibe s fogéko­nyabbá válik ezáltal a közösségi gondolat, a közdolgoik intézését jelentő politika, iránt. (Reisinger Ferenc: Ki választja meg a darizó mangárokat? — Derültség.) Töblb képviselőtársaim,, mégpedig gróf Apponyi, Csilléry, gróf Széchenyi, Kéthly, Lázár, pulin,, Petrovácz, Müller és Vázsonyi kévéseitek a szavazati jognak a nőkre való kiterjesztése mértékét. (Zaj.) A kormány haj­landó ezt méltányolni. Méltóztassék tudomásul venni hogy az előadó úr (megfelelő módosító indítványt fog előterjeszteni (Helyeslés.), amely kitágítja a törvényjavaslatban eredeti­leg kontemplált mértéket. (Helyeslés.) Abban a felfogásib an vagyunk, hogy ez a mérték arány­ban áll a politikai észszerűséggel és a politikai igazságosság követelményeivel. A választó jogosultság kérdéskoim|plexumá­hoz kapcsolódik a javaslatnak az az ugyancsak többek részéről támadott intézkedésié, hogy kétféle választójogot statuálunk. Ezt a kérdést azonban az adott esetben nem lehet különválasztani és elvonatkoztatni magának a választójogi rendisizeirnek a kérdé­sétől, mert legszorosabban összefügg azzal a megoldással, hogy vegyesen és pár­huzamosan alkalmazzuk a többségi elven ala­puló egyéni kerületi választási rendszert és az arányos képviseleti elven alapuló lajstromos kerületi választasd rendszert. Éppen azért méltóztassék 'megengedni, hogy elsősorban a választási rendszer kérdé­séről szóljak és megvilágítsam azokat a iszem­pontokat, amelyek a kormányt vezették, amikor a rendszernek a törvény javaslatiban le­fektetett (megoldását választotta. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt leszögezni kívánóim), hogy a kormánynak a kérdéses rendszer bevezetésével nem az a célja, hogy ezzel »burkolt formában« vezessen be egy pluráis választójogot, amiint azt egyesi kép viselőtár siaim febozták. Ennek a vegyes rendszernek a megalkota sánál egyedül és kizárólag a mi sajátos viszo­nyainkból indultunk ki és ebben véltük meg­találni azt a rendszert, amely viszonyainknak, népünk természetének megfelelve, lépcsőzete­sen illeszkedik be alkotmányjogi berendezkedé­sünk történeti építményébe és szerencsesén egyesíti és kifejezésre juttatja a két egymás­tól eltérő rendszer előnyeit. Kétségtelen, hogy azokban az államokban, ahol a népképviseleti rendszer van alkalma; zásban, túlnyomórészt az arányos képviseleti rendszerrel találkozunk. Nem lehet tagadni azt sem, hogy az ara­nyos képviseleti rendszer előnyössége mellett nyomós érveket lehet felhozni. Ezek között is nem utolsó sorban azt, hogy nem egyes jelöl­tek ígéretei, hanem pártprogrammok r állván egymással szemben, a felelőtlen demagógia le­hetőségeinek kisebb teret ad. De ezek mellett a felismerések mellett sem mellőzhetjük egy adottságnak a figyelembevé­telét és mérlegelését. Ez az adottság pedig ab­ban áll. hogy a többségi elven alapuló egyéni kerületi rendszeri nálunk már mélyen gyökeret vert. Népünkbe az elmúlt évtizedek alatt be­idegződött az, hogy látja és ismeri azt a sze­mélyt, akit képviseletében a törvényhozásba beküld. És, ha talán egyesek tagadásba veszik is, a tárgyilagosan ítélkezők igazat fognak ne­kem adni abban, hogy a magyar nép lelki al­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom