Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

500 Az országgyűlés képviselőházának katához közelebb áll egyi olyan rendszer, amelyben a választó a megválasztandó sze­mély, a képviselőjelölt egyéni értékét is mér­legelheti és az egyén iránt megnyilvánuló bi­zalmát kifejezésre juttathatja. (Ügy van! Úgy van!) Ezeket a szempontokat nem hagyhatta fi­gyelmen kívül a kormány, amikor az előtt a kérdés előtt állott, hogy a titkos szavazás álta­lánosításával kapcsolatban milyen választási rendszert hozzon javaslatba. Teljesen szaki t­s'umk-e az egyéni kerületi rendszerrel és köves­sük azokat az államokat, amelyek az arányos képviseleti rendszerre tértek át, vagy pedig más megoldást keressünk? Ha azonban valahol indokolt, hogy egy or­szág, intézményeinek megtervezésében, ne be­folyásoltassa magát külföldi példáktól, hanem intézményeit népe sajátosságainak figyelembe­vételével, a nemzet egyetemes érdekeinek szem előtt tartásával építse ki: annak leginkább az alkotmányjogi intézmények kialakításánál van helye. Ezt a szempontot tartottuk szem előtt ak­kor, amikor a mérséklet és óvatosság közép ­útját választva,-nem szakítottunk teljesen ed­digi választási rendszerünkkel, hanem a foko­zatos fejlődés útját követve, kiterjesztettük az arányos képviseleti rendszert, de ugyanakkor fenntartottuk, párhuzamosan alkalmaztuk a többségi elven alapuló egyéni kerületi válasz­tás rendszerét. Hogy a két rendszer együttes alkalmazásá­tól milyen előnyöket várunk, azt a törvény­javaslat indokolásában kifejtettük. Éppen ezért erre most nem is szándékozom [kitérni. Több képviselőtársamon kívül különösen Rassay Károly t. barátom kifogásolta a leg­erősebben a kétféle választójogot. Erre vonatkoizólag már kijelentettem volt, hogy annak bevezetése éppen a választási rend­szer kérdésével van összefüggésben. T. képviselőtársaim jól tudják, hogy a kor­mány a benyújtott törvényjavaslatban eredeti­leg azt a megoldást választotta, hogy a kor­mány a benyújtott törvényjavaslatban eredeti­leg azt a megoldást választotta, hogy a lajstro­mos kerületi választásnál a törvényhatóságok közönségének adja meg a szavazati jogot. En­nek a, megoldásnak alapja az az elgondolás volt, hogy a törvényhatóságok közönségének a választásokba való (bevonása ősi képviseleti alkotmányunk továbbfejlesztését jelentette volna és azoknak, mint ma is eleven közösségi életet élő, a gazdasági és kulturális erdekek közösségével egybefűzött közjogi tényezőknek a választási eljárásba való befcaposolása egye­temes nemzeti érdekből indokoltnak látszott. Ez volt a kiindulópontja annak a megoldás­nak, amely kétféle választójogot statuált, mert a kormánynak az volt az álláspontja, hogy a, törvényhatóságok közönségének nyújtandó köz­jogi szerep, a szűkebb törvényhatósági választó­jogon keresztül érvényesüljön. Ezt az elgondolást azonban a közjogi bizott­ság nem tette magáévá és elfogadta egyes kép­viselőtársainknak azt az érvelését, hogy az egyéni kerületekben inkább érvényesülő dema­gógia ellensúlyozása és lehető közömbösítése érdekében ezekben a kerületekben kell alkal­mazni a szűkebbnek tervezett választójogot. Kétségtelen, bogy az arányos kép viseleti rendszer szerinti választásnál a demagógia ki­hatásai kisebb veszélyt jelentenek és így a kormány maga is elfogadta a közjogi bízott­ja, ülése 19B8 április Jf-én, hétfon. ságban felvetett és alapos érvekkel alátámasz­tott gondolatot. A törvényjavaslatnak további rendelkezé­seit most már csak röviden kívánom érinteni, hiszen azok ellen képviselőtársaim részéről lényegbevágó észrevételek nem is hangzottak el. A választhatóság feltételeinek megállapítá­sánál és a választhatóságból kizáró okok meg­határozásánál egy szempont volt az irányadó: a parlament színvonalának lehető fenntartása. A titkos szavazás általános bevezetésében hatványozott fontosságot nyert a felelőtlen de­magógia elleni küzdelem kérdése. Felmentve érzem magam annak bizonyí­tása alól, hogy titkos S'zavazás mellett a dema­gógia sokkal eredményesebben tudja kifejteni káros hatásait. Meg vagyok győződve 'arról, hogy^ ebben a felfogásban osztoznak t- képvi­selőtársaim is és alig akadhat valaki, aki en­nek ellenkezőjét meggyőzően tudná kimutatni. A törvényjavaslatba igyekeztünk beépíteni mindazokat a biztosítékokat, amelyek a de­magógiának annyira, amennyire gátat vethet­nek. Ezeket részben a törvényjavaslatnak a választások tisztaságának és zavartalansá­gának biztosításáról szóló fejezete tartal­mazza, • de természetesen kiegészítik ezeket a választások feletti bíráskodásról szóló fejezet egyes rendelkezései, a megtorló rendelkezések és nem utolsó sorban a közjogi bizottság által felvett az a rendelkezés, amely vétség miatt rendeli büntetni azt, aki a választók félreveze­tésére alkalmas ígéretekkel a tisztességbe üt­köző módon törekszik képviselővé leendő meg­választását előmozdítani. A szavazási eljárás szabályainak megálla­pításánál igyekeztünk mindazokat a rendelke­zéseket felvenni, amelyek alkalmasak arra. hogy a szavazási eljárásból a visszaéléseknek még__a lehetőségét is kiküszöböljék. Örömmel állapítom meg, hogy ez a törek­vésünk ellenzéki képviselőtársaim részéről is méltánylásra talált, s szinte egyértelműen elis­merték azt, hogy az eljárási szabályok alkal­masak a választási eljárás abszolút tisztaságá­nak biztosítására. A választások feletti bíráskodás szabályai- • nak megalkotásánál kettős irányú tevékenysé­get fejtettünk ki. Az egyik az érvénytelenségi okok .megálla­pítása volt. Az érvénytelenségi okokat úgy konstruáltuk meg, hogy azok szerves kiegészí­tői legyenek mind az anyagi jogi, mind az el­járási jogi szabályoknak; biztosítsák a válasz­tás tisztaságának megóvására vonatkozó ren­delkezések hatékonyságát és a választók va­lódi akarata érvényesülésének a lehetőségét. A választások feletti bíráskodás eljárási szabályainak megállapításánál — ez volt a kodifikációs tevékeinységnek másik része — a múltban tapasztalt hibákat és hiányokat igyekeztünk kiküszöbölni és általában az egész eljárást úgy igyekeztünk szabályozni, hogy ez az alkotmányjogi szempontból oly nagyjelen­tőségű aktus minden visszásságtól mentes legyen. T. Ház! Mindezek a meggondolások termé­szetesen nem mentesítik az államot ama köte­lessége alól ~— amint ezt ma Illés József t. barátom olyan meggyőzően és érdekesen ki­fejtette, — hogy polgárainak megfelelő neve­lésével odatörekedjék, hogy fokozatos haladás útján minél többen, minél számosabban része­sülhessenek a jövőben a választójogosultság­baïi. Ezen a módon ugyanis az állam, a nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom