Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

4ö8 Az országgyűlés képviselőházának mások, helyesebben a közösség életének vitelére, azért a választójogot meni flehet az .egyén veleszületett személyi jogosultságának, emberi alapjogának tekinteni, hanem olyan ^ közimegbizatásinak, amelyben az árira méltó állampolgárokat azért részesíti az állaim, hogy azzal a közösség tagjaiként a köz céljainak előmozdítására éljenek. (Propper Sándor: Megteremtik a meitaitlan állampolgár fogalmát! — Zaj a szélsőjobboldalon. — Farkas István: Rólunk, nélkülünk!) Elnök: Csendet kérek Propper és Farkas képviselő uraktól! Széll József belügyminiszter: Ugyanitt rá szeretnék mutatni arra a — talán nem is vitatható — körülményre, hogy valamely választójogi törvény megalkotása távolról sem lehet öncél. Öncélúsága van igenis a nemzetnek, ilyen tulajdonítható az állami létnek, de semmiesetre sem lehet öncélúságuk a választójogi rendszereknek, amelyek legvégül is mindig csupán az adott időpontban, adott feltételek és az illetékes alkotmányos tényezőktől jogosultaknak felismert társadalmi törekvések hatása alatt születnek, élnek és múlnak el e amelyek még részleteikben is ugyanazon társadalmi törekvések hatása alatt állanak. Ha ebből a szemszögből nézzük a kérdést, akkor nem lehet szerzett közjogi jogosítványokról beszélni. A cél és az eszköz viszonyában mindig az eszköz kell, hogy alárendelve legyen a célnak, amiből logikusan következik, hogy a közjogi jogosítványok megkonstruálásánál mindig a célt kell szem előtt tartani és közjogi jogosítványok megállapításánál egyedül az lehet irányadó szempont, hogy azok az elérni kívánt célnak megfeleljenek, azt szolgálják. Célkitűzésünk a törvényjavaslat megalkotásánál és az egyes rendelkezések megállapításánál az volt, hogy a törvényhozásban és ezen keresztül a kormányzásban biztosítani tudjuk a nép széles rétegei érdekeinek az érvényesülését anélkül, hogy a kormányzatnak feltétlenül szükséges stabilitását és az egyes társadalmi osztályok békés együttélését veszélyeztetnek. , (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Amikor tehát az új választójogi rendszert úgy építettük fel, amint az a törvényjavaslatban le van fektetve, nem jogfosztást vittünk véghez, hanem a választójogi rendszert akként alkottuk meg, hogy a közjogi jogosítványok megállapításával mint eszközzel legjobban szolgálhassuk a célt: a nemzet életét és jövendőjét. (Úgy v0.n! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Ha azok, akik a törvényjavaslattal szemben a jogfosztás vádját hangoztatták, ilyen szemszögből, az előadott szempontokból tárgyilagosan vizsgálják a kérdést, el kell ismerniök azt, hogy akkor, amikor a mai időkben egy új rendszerre térünk át, mindenképpen indokolt az óvatosság (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és el kell ismerniök azt is, hogy amikor a kormány a választójogi rendszer megalkotása tekintetében a javaslatban lefektetett megoldást választotta és az óvatosságot tartotta szem előtt, nem hatalmi érdeket, hanem egyedül a nemzet érdekét akarta szolgálni. A kormány belátása szerint az a helyes megítélési szempont, hogy egy választójogi törvény jó akkor, ha senki olyat nem zár ki az alkotmány sáncaiból, aki abba belevaló, — elhibázottnak, rossznak kell azonban tartani minden ilyen törvényalkotást akkor, ha olyanokat juttat oda bele, akik nem odavalók. 293. ülése 1938 április U-én

} hétfőn. Törvényjavaslatunk nyilvánvalóan nem kívánta és nem kívánja az általános választójogi rendszer meghonosítását, bevezetését. Nem kívánta pedig annálfogva, mert a kormány az általános szavazat jogát egyáltalában nem tekinti politikai dogmának, nem tekinti alap-principiumnak és egyáltában nem ismeri el azt az emberi minőséggel vagy az állampolgári állapottal szükségképpen velejáró jogi igénynek. Az általános szavazati jogot ugyanis egy adott helyen és adott időpontban bekövetkezett, helyesebben bekövetkezhető ténynek tartjuk, amely tény a legegyszerűbb társadalmi állapotoktól s ezekben az államtagok csaknem teljesen egyenlő viszonyaitól eltekintve, csupán az állami és társadalmi fejlődés legmagasabb csúcsán jelentkezhetik. Akkor tudniillik, amikor az államtagok legnagyobb része, szinte teljes egyetemessége, képesnek, alkalmasnak kvalifikálódhatik az államélet vitelében való aktív közreműködésre, másszóval, az országlásra. Bizonyos, hogy a szavazóképességnek legjellegzetesebb ismérveként a közéleti ténykedésekben^ való jártasságot s azzal bizonyos ítélőképességet kell subsummálnunk. Erre azonban aránylag nem túlságos nagyszámú egyénekkel kapcsolatban nyílik terünk. Nem is szólva arról, hogy e mellett még nem kevésbbé fontos és előljáró kritériumnak kell tartanunk a feljogosítandók megfelelő erkölcsi szintjét is, (Helyeslés a jobboldalon.) amelynek konstatálása szükségképpen ismét leküzdhetetlen nehézségekkel jár. Ezekhez képest a mostani törvényjavaslat készítésénél is természetesen csupán külső ismérvekből kellett kiindulnunk a szavazati jog konkretizálása tekintetében. Abból az általánosan elismert körülményből indulva ki, hogy a gazdasági önállóság bizonyos fokban az erkölcsi önállóságnak és épségnek is garanciája és gyakori velejárója, kiindulva továbbá abból a meggondolásból, amely szerint az értelmiség elemi eszközeinek birtoka, amilyen például az írni-olvasni tudás is, egyúttal az értelmiség egy bizonyos fokának elérésére is képesít, alkalmasnak látszó mértékben és vonatkozásban igyekeztünk igénybe venni úgy a vagyoni, mint az értelmi cenzus^ felvételét. A választói jogosultság kellékei közül a további legtöbb kifogás hangzott el. a választói életkor megállapítását illetően; (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) általában kívánták a javaslatban megállapított korhatár leszállítását. Az életkornak a törvényjavaslatban megállapított módon való meghatározásánál a kormányt, amint azt a törvényjavaslat indokolása is kifejti, az a szempont irányította, (Rajniss Ferenc: Nagykorú embereknek nincs szavazati joga!) hogy az életkor úgy állapíttassák meg, hogy az biztosítékát nyújtsa a lehiggadtságnak. (Rajniss Ferenc: Az ifjúságot kizárták!) Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Széll József belügyminiszter: Amikor most ezt az indokot újra felhozom, kiegészítem még azzal, hogy az előbb említett szempont szükségességét különösen abban látjuk, hogy akkor, amikor egy, az ország többsége előtt még ismeretlen választójogi rendszert, a titkos szavazást vezetjük be, óvatosan kell eljárnunk. Az ország többségének előbb bele kell nevelődnie az új rendszerbe, az indulásnál tehát feltét-