Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

Âz országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április 4-én, hétfőn. 491 mutatta meg, hogy az abszolút akaratnak is vannak korlátozásai. Itt voltak a királyi tanácsok. Beszéljünk — ami ma korszerű — Szent István királyról és az ő abszolút uralkodásáról. Ö Szent Imréhez intézett Intelmeiben, mint hetedik parancsot állítja oda fiának, hogy: sohase kerüld el, hallgasd meg a tanácsot és kövesd a tanácsokat. így van ez az Intelmekben. Es ha nézzük III. Endrének és II. Ulászlónak tanácstörvényeit, mindben azt a törekvést látjuk, hogy hogyan lehetne intézményesíteni ezt a korlátozást, a nemzetnek a kormányzásban való részvételét, még az abszolút uralkodóval szemben is a nemzet akaratának érvényesítését, amelyet mindig szükségesnek tartottak. A rendi országgyűlésen folytatott gravaminális politikát is ilyen értelemben kell nézni és a fejlődés során utolsó sorban a parlament is ennek a törekvésnek, ennek a gondolatnak a megtestesülése. Mélyen t. Képviselőház! Ha a választói jog kérdését ebből a szempontból vizsgálom, azt kell mondanom, hogy a választói jog dönti el a parlament életképességét, fejlődőképességét az egész vonalon. Ez tehát kardinális kérdés. Amilyen a választójog, olyan lesz a parlament a maga összetételében és ha ez az összetétel nem megfelelő, akkor a maga működésében sem az. Amint láttam, a lefolyt vitában mindnyájan megegyeztünk és megegyezünk abban» hogy ezt a parlamenti formát fenn akarjuk tartani; mindnyájan megegyeztünk abban, hogy ennek megerősítését szolgálja az a nagy lépés, amelyet jelenleg teszünk a titkosság felé. Ennél a lépésnél egy gondolat vezetheti és vezette is mind az ellenzéket a kritikánál, mind a kormányt az alkotásnál és ez az, hogy a titkos választójoggal biztosítsuk a nemzeti akarat min cl tökéletesebb érvényesülését, hogy olyan parlamentünk legyen, amely a nemzeti gondolatot, a nemzeti intézményeket tovább munkálni kénes. Ebben megegyezés van, mert az ellenkezőjét nem is lehet elképzelni. Mi úgy képzeljük el, hogy a többség igenis a pars maior a pars sanior legyen. Senki nem gondol arra, hogy egy olyan országgyűlés jöjjön létre, mint a múltban már volt, pl. Lengyelországban, amely a nyepozvolim elvén nem tudja többé telj esi tenia maga funkcióját. Van egy elméleti kérdés a választójog kérdésénél, ezt az elméleti kérdést azonban. csak nagyon röviden akarom érinteni. Ez a kérdés, amelyet a XVIII. századtól a XIX. századig folyton-folyvást elméletileg és gyakorlatilag ' érvényesíteni óhajtottak, a Rousseau-féle szerződési elmélet, a Central Social, amely szerint a szavazati jogot azért kapja az államnak egy tagja, mert szerződést kötött az állammal és egyéni szabadságának korlátozása fejében kapja ezt meg mint politikai szabadságot. Ez az elmélet ma már megbukott, sehol sem találjuk meg, még a történelmi materializmus is elvetette, mert nagyon jól tudjuk, hogy az államok nem szerződések útján jönnek létre, hanem a szerves élet alapján, organikusan és benne minden egyén megtalálja a maga helyét, mint az egésznek a része és minden egyénnek addig van a léte biztosítva, amíg az egésznek a léte biztosítva van. (Homonnay Tivadar: De kár, hogy olyan kevesen vagyunk itt a Házban ennél a beszédnél! A képviselőket kérjük be, hadd tanuljanak!) A kettő egymástól el nem választható s őket egymástól elválasztani nem lehet és nem is szabad. (Élénk helyeslés és taps a kö.zépen. — Homonnay Tivadar: De kár, hogy üres padok előtt beszél!) Ennek az organikus, szerves elméletnek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. következménye az, hogy mindenki tudatára ébred — mert tudatára kell ébrednie — annak, hogy az ő érdeke akkor van biztosítva, ha a köz érdéke is biztosítva van. De természetesen lehet, hogy ez öntudatlanul is működik, de mi, a tanultság, a lelki műveltség révén öntudatossá akarjuk tenni. Ha azt mondom, hogy a választójognál, a választójog konstrukciójánál a főkérdés az, hogy választó az legyen, aki valóban fel tudja ismerni az ő egyéni érdeke mellett a nemzetnek, az egésznek, a közösségnek az érdekét is, akkor azt hiszem, a legtökéletesebben megállapítottam azt, amire nekem szükségem van. Ebből a szempontból állapítsuk meg

1 az aktiv és passziv választójog feltételeit, ennek konzekvenciái lesznek ezek. Ha ez a törvényjavaslat gondosan keresgeti azokat az ismérveket, amelyek mellett ezt meg tudja állapítani, akkor ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a fél választóktól vagy a választók tömegé tol. Igenis! fél az olyan választóktól, akik ezt nem érzik, nem tudják és akik a parlamentet ölnék meg, ha az ő akaratuk érvényesülne. (Ügy van! Úgy van! Taps a középen.) A választójog technikai kérdéseivel és azokkal a kritikákkal szemben, amelyek a hosszú vitában elhangzottak, legyen szabad egyet kiemelnem és ez az, hogy ha mindenki elismeri, milyen óriási lépést tesz a titkosság útján a magyar törvényhozás, amikor ezt intézményesíti, akkor méltóztassanak ezeket a technikai és kisebb kérdésekre vonatkozó kritikákat mérlegre tenni, amint még azok is, akik nem fogadják el a törvényjavaslatot, mérlegre teszik, mert hiszen a valóságban, a lényegben egyetértenek. Egyetértenek t. i. azzal, hogy a titkosságnak a bevezetése olyan lépés, amellyel mi megerősítjük, vagy úgy véljük, hogy megerősítjük a mi parlamentünk jövőjét, életét. Én is azt tartom, hogy mindezzel a kérdés még nincs megoldva. Egy bizonyos nyugalmi helyzet következhetik be, ez a nyugalmi helyezt azonban éppúgy, mint az életben minden, nem tarthat örökké. Hiszen éppen azt tartom az alkotmányról és a szavazati jogról is, hogy annak folytonos fejlődésnek kell alávetve lennie. Folytonosan alkalmazkodnia kell a körülményekhez, a kor szelleméhez, amint a magyar alkotmány is kezdettől fogva mindig alkalmazkodás, a lehetőségekkel való folytonos elszámolás volt. S ez az életnek a fejlődése. Én pedig ezt abban látom, hogy igenis el kell követni mindent, hogy mi a választóknak millióit és millióit hozzuk be az alkotmány sáncai közé. Ez az az út, amelyen keresztül a változás be fog következni akkor, ha mi a szociális, kulturális és gazdasági helyzet tekintetében olyan állapotba hozzuk ezeket a milliókat, hogy ők a választójog gyakorlásánál a magyar parlament életében valóban új erőt, új fejlődési lehetőséget jelentsenek. (Élénk helyeslés és taps a középen.) Kétségtelen, hogy a törvényjavaslatnak a vegyes rendszere, a lajstro'mos és egyéni kerületi rendszer járható út. Nem tudom megmondani, minő következményeket vonjak le e téren a törvényjavaslat intézkedéseiből, aminthogy azt hiszem, senki előre nem tudja 'fezeket levonni. Ismerjük a lajstromos és az egyéni kerületi rendszer előnyeit és hátrányait. Az én meggyőződésem az, hogy ez a javaslat ezeket az előnyöket és hátrányokat mérlegelve, egymással szembeállítva igyekszik a kiegyenlítődést szolgálni. Ha ez nem sikerül, a változtatás lehetőségét nem zárjuk ki; aminthogy nem 71