Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
490 Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1938 április A-én, hétfőn. baint megőrizte a magyarságot és ezért érdemelte ki az alkotmány védőbástyája nevet. Ha most azt nézzük, hogy a nádorság intézménye, — amely előtt példaképpen annak a Comes palatü-nak példája lebegett, aki ott volt Nagy Károly udvarában és később, mint Pfalzgraf élt a frank birodalomban, — nálunk milyen országos intézmény lett, amelynek mintaképét sehol másutt nem találjuk, akkor arainak a meggyőződésnek kell gyökeret vernie, a mi magyar életünk egyik legnagyobb tanulsága, hogy a magyarság kezdettől fogva, amikor Európának ezen a helyén állami életét elkezdette, mindig a maga Önálló, független gondolatait és eszméit tudta szolgálni, amelyek egyben védelmére szolgáló érdekei is voltak. S ezért maradt fenn! (Mezey Lajos: Vgy van!) Azok a népek, azok a nemzetek, amelyek körülöttünk éltek és amelyek most újból mesterséges állami életet élnek, elvesztették állami életüket akkor, amikor a magyar állam megtartotta azt a maga egységében ; függetlenségében. Pedig volt idő, amikor olyan német—római birodalmi császár ült a trónon, aki egyben magyar király is volt és a magyar királyból mégsem lett választófejedelem úgy, mint a cseh királyból, és a^ magyar állam nem veszítette el önállóságát és függetlenségét soha, mert intézményeiben — ismétlem — a nemzet élt és a nemzet élete ezzel volt biztosítva. (Élénk helyeslés és taps a középen.) Ha a rendiség korát nézzük, a dekadenciának egy korszakát látjuk következni. A XVIII. század végén, különösen második felében látjuk, hogy az obvallanda constitutio nagyon is egy osztálynak, egy rendnek az érdekeit védte. De nem így volt ez a XIV., XV., sőt a XVI. században sem- Az obvallanda constitutio nemcsak azt jelentette, hogy a nemesi rend' védi a maga privilégiumait, hanem jelentette a magyar nép fennmaradását és életét is, mert a magyarság érdeke ennek az obvallanda cons ti tuti o^nak az érdekével teljesen azonos volt. Csak arra kell gondolnunk, hogy ezekben az időkben, a rendi világ korszakában is ennek a népnek a fenntartása, a legalsóbb rendnek, a jobbágyságnak a fenntartása is — mint egjik törvényünk mondja — ennek köszönhető. Keveset érne a nemesség is, ha nincs meg a jobbágyság, ha nincs meg a nép maga. Mindezt szükségesnek tartottam előadni, hogy oidiakonkludálhassak, hogy ez intézmény világunkban megvan a folytonosság, megvan a fejlődés és itt nincs törés. Az étasból, a rendekből, az états generaux-kból parlamentek lettek. Sokszor hallom és most t is hallom kérdezni, hogy az 1848-ban — mint most már kétségtelenül látjuk — belga hatás alatt recipiált alkotmány nem hozott-e idegen parlamentet a régi rend'i^ országgyűléssel szemben és ezzel nenn szakította-e meg a. mi életünk folytonosságát? Én ezt nem hiszem, sőt tudom azt, hogy ez a parlament, ez a népképviselet egyenes folytatása a rendi alkotmánynak is, csak szélesebb, nagyobb rétegekre kiterjesztve, de az egész nép összefogásával mégis ugyanazt az alkotmányos gondolatot őrzi, mely az első koroktól kezdve megvolt és amelv a nép szabadságát, a magyar nép függetlenségét ielenti- Ezt a gondolatot már Bölcs Leó kiemeli, mint jellegzetes gondolatot Ezt^ a magyar alkotmány berendezésében és egész intézmény-rendszerében centrális gondolatnak tartok, amely mindig megvolt és amely fennmaradt. Éppen ezért a parlament letéteményese ennek a gondolatnak: a korlátoizott közhatalom, az alkotmányos, a nép akaratával történő uralom gondolatának. Hiszen különben a legutóbbi inégyszáz év küzdelmeit meg sem tudnók érteni és hogy ezek a küzdelmek eredményesek voltak, azt a mi életünknek a XIX. században való folytonossága is mutatjaAzt^ kell most vizsgálnom, hogy az egész választójogi kérdés, ez a nagy lépés, amelyet teszünk, megfelele-e ennek a gondolatkörnek, ennek a történelmi hagyománynak 1 Vájjon szükség van-e arra, hogy mi ezt a gondolatot fejezzük ki, amikor más uralmi formák, más kormányzati formák is merülnek feli Minden alkotmány, az abszolutizmussal szemben keletkezett, nemcsak nálunk és Angliában, hanem másutt is. Az abszolutizmusnak'többféle foirmáját ismeri a történelem. A diktatúra formáját a rómaiak is ismerték a köztársasági időkben: végveszély esetén, amikor az egész res publiea-t a lét vagy nemlét kérdése mozgatta, föladva köztársaságig alkotmányukat, rábíztak minden polgári és katonai hatalmat egy emberre, meghatározott időre, amelyen belül előreláthatólag sikerülni fog megvédeni az államot. Hogy a diktatúrák mindenütt egy nagy süllyedés alkalmával álltak be reakcióképpen,^ ahhoz^ nem is kell _ messzire menni példákért. Mátyás ab s zolitizmus a nem azt jelentette-e, hogy a hűbérivé váló Magyarország egységét akarta megmenteni 1 ? Mátyási abszolutizmusa nem Szakította-e meg tényleg azt a fejlődést, amelynek során, amint ma látjuk, a trencséni Csákok, az Amadék, a Brebiriek, a Garák. az Üjlakyak mint a tartomány-urak kezdtek a magyar királlyal szemben viselkedne? Igenis, ez az abszolutizmus ismét felemelte a magyar államot és biztosítani tudta a magyar állam létét. Mindenütt, ahol van egy nagy egyéniség, — akár király az, akár diktátor — akiben a nemzet a maga inkorporációját látja, megszemélyesítőjét mindannak, amit ő szentnek tart, egy nagy süllyedés idején ennek a nagy egyéniségnek munkáját el kell ismerni abban, hogy felébreszti, felemeli az egész nemzetet, ismétlem, akár cézár, akár imperátor, király, vagy diktátor is az. (Homonnay Tivadar: De nem végleges megoldás!) Ez átmeneti kor, amely után azonban, sajnos, az emberi intézmények története, a történelem, nálunk éppen úgy, mint a külföldön azt mutatja, hogy miután ilyen nagy egyéniség nem mindig adatik, ennek a rendszernek folytonossága nincs, utódlás nincs és utána rendszerint visszaesés szokott bekövetkezni. Ott van Napoleon példája. Látjuk, hogy az ő nagy hatalmas uralma után micsoda süllyedés állt be Franciaországban, hiszen az ő ideje után látjuk az egész francia hegemónia meggyengülését és Nagybritannia világhatalmi törekvéseit. Vagy nézzük Mátyás korszakát! Utána következett a mohácsi vész. Korvin János nem volt arra való, hogy folytassa azt a nagyszerű, mondjuk, abszolutizmust, azt az abszolút királyságot, amelyet apja sikerrel vitt. De méltóztassék megengedni, hogy azt is megjegyezzem, hogy ahol abszolutizmus volt és ahol szükség volt rá, ott mindig volt is — nálunk, ami történelmünkben is — olyan szerv, amely korlátozólag hatott, amely ha kezdetben kis körben is, később mind tágasabb körben
