Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-277
: Àz országgyűlés képviselöházúnah 277. mindent pártpolitikai alapon néznek és bírálnak el. T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam foglalkozott a földbirtokpolitikai kérdésekkel és igen sötét képet festett elénk. Nem vagyok annyira pesszimista, mint ő, bár megengedem én is, hogy súlyos mulasztások történtek, (Mojzes János: A történelem ezt a pesszimizmust igazolja!) és többet is lehetett volna ezen a téren tenni, mint amennyi történt. A magam részéről is helyeslem és kérem a korina ny tód azt, hogy a jövőben a telepítési akciót még sokkal erőteljesebben folytassa, aminek, azt hiszem, egyetlen előfeltétele az, hogy a költségvetésbe erre a célra lehetőleg minél nagyobb összeg állíttassák be. ' (Horváth Ferenc: Csak akarni kell!) Fontosnak tartom a házhelyakció továbbfolytatását is, vagyis a falusi kisembereknek házhelyhez való juttatását, és azt is, hogy a Faksz.-kölcsönöknél további engedmények tétessenek, mert az eddig tett engedmények nem látszanak kielégítőknek. De szükségesnek tartom magam is, hogy a kormányzat mindent megtegyen a magyar föld megjavítása, az árak nívójának fenntartása érdekében. Ezzel kapcsolatban, mint zalai képviselő, külön is kiemelem — amint Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam is tette — a bor értékesítésének problémáját. Nagyon fontos az értékesítés biztosítása azon a területen, ahol ez a túlnyomó jövedelme a gazdálkodó társadalomnak, és általában fontos ia gazdasági prosperitás biztosítása, mert ez a legjobb szociális tevékenység, mert hiszen abban a pillanatban, amikor a gazdálkodás megfelelő és az kellő eredménynyel is jár, sokkal kevesebb az elesett ember, akiről a társadalomnak kell gondoskodnia. Az Országos Gazdasági Munkásközvetítő Iroda tevékenységének kibővítését a magam részéről is kérem, mert nagyon fontos tevékenységet folytat ez a közvetítőiroda. A háziipar fejlesztése által is sok szegény falusi embert lehet a téli hónapokban kenyérhez juttatni. Kívánatosnak tartom továbbá a magam részéről is a jövőben a munkabérminimum megállapítását, hogy kiuzsorázás ne történhessék. Külön meg kell említenem még egy fontos problémát: a gazdiatársadalomnak a közmunkaváltságát, amely teljesen antiszociális adónem, mert a kisembert éppen úgy sújtja, mint a gazdagabb, jobbmódú embert. Ê, helyett inkább az útadó pótlékolása volna kívánatos és a kisembereknél, éppen az e. törvényjavaslat által biztosítottaknál, a közmunkaváltságot egészen elengedném. Kamuiatok még arra is, hogy tisztán agrárreformokkal, agrárszociális reformokkal nem lehet a helyzeten teljes mértékben segíteni, (Mojzes János: Azokkal is!) hanem szükség van az iparosodás előmozdítására is. És ha már itt tartunk, megmondom, hogy a kézműipar osok és a kiskereskedők öregségi és rokkantsági biztosítását is indokoltnak tartanám, (Müller Antal: Nagyon helyes!) mégpedig a gyáripar nagyobb bevonása és tehervállalása által. (Müller Antal: Úgy van! Helyes!) Ezeket kívántam a törvényjavaslattal és a vele összefüggő témákkal kapcsolatban szerényen elmondani. Most méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam Antal István t. képviselőtársamnak azzal a megállapításával is, hogy kiöregszik a nemzet, és ezért komoly aggodalmak is támadhatnak. Amint már a miniszterelnök úr is megáll aülése 1938 március k-én, pénteken. 39 j pította, ez a kiöregedés általános tünet, amely j a statisztikákból kiolvashatóan nemcsak náJ lünk, hanem más nemzeteknél is be fog követ* ] kezni, ha ugyan a statisztika nem csal. De | ezenkívül még arra is rámutatok, hogy nem| csak azzal a kilencmillió magyarral számoli hatunk, aki ennek a csonka országnak a terű| létén él, hanem az az elszakított részeken élő ; 3 millió magyar is hozzánk tartozik, aki ma j idegen uralom alatt van és ha egyszer nagy | mérkőzésre kerülne a sor a Duna-medencében. I akkor számíthatnánk még más nemzetiségű S barátokra is, akik szintén Szent István birodalmában kívánnak élni. De legfőképpen szái míthatunk a magyar őserőre, amely ezer éven át megtartotta ezt a nemzetet és bizonyára a I második ezredévben is meg fogja tartani, kii] lonösen akkor, ha az élen állók szociális ér! zéstől áthatva olyan reformokat léptetnek í életbe, amelyek a legkisebb embernek is bizto| sítják a megélhetést és lehetővé teszik, hogy | ebben az _ országban valóban teljes lelki egység és teljes — hogy úgy mondjam — trianoni felkészültség legyen, amikor egy szívvel és egy lélekkel harcolhatunk a revízióért és a ma| gyár igazságért. Nem kell csüggednünk azért sem, mert nagy barátaink: a Duce és az angol Kpthermere lord biztatnak bennünket a revízió közeli elkövetkezésével. Hiszem, hogy ha olyan törvényjavaslatokat fogunk tárgyalni, mint ez a törvényjavaslat, amely korszakalkotó a mezőgazdasági munkásbiztqsítás terén (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na! Na) és amelyért csak szeretet és elismerés jár Darányi Kálmán miniszterelnök úrnak és munkatársának, Marschall Ferenc államtitkár úrnak, (Malasits Géza: Havi 5 pengő!) akkor ezeken a törvényeken keresztül igenis el fog következni a szebb jövendő, amelyet, azt hiszem, mindannyian szívből kívánunk. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. —- A ssénőt kot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Horváth Ferenc képviselő úr. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Nagyon örülök, hogy előttem szólott t. képviselőtársam néhány megállapításával egyetérthetek. Teljesen egyetértettem vele, amikor a kisemberek számára, különösen pedig azok számára, akik e törvényjavaslat kapcsán kedvezményben részesülnek, további adókedvezményeket és jogokat követelt. A közmunkaváltság törlése és a kisiparostársadalomnak nyugdíjban való részesítése éppen úgy, ahogyan ebben a törvényjavaslatban a mezőgazdasági munikavállalók érdekében történik, teljes egyetértésemmel találkozik. Azzal a konzekvenciával azonban, amelyet t. képviselőtársam ebből levont, hogy tudniillik a kormány máris mindent megtett arra vonatkozóan, hogy azokat az elmaradt intézkedéseket, amelyek szociális téren a múlt kormányok mulasztása folytán terhelnek bennünket, pótolja, már nem értek egyet. Egyik t. képviselőtársam ezt a javaslatot támogatva azt mondta, hogy az nemcsak korszaikalkotó. hanem olyan törvényjavaslat, amilyet Szent István óta a magyar parlament nem tárgyalt. Ha azt veszem, hogy ez a törvényjavaslat több mint kémillió emberre vonatkozik, tehát a nemzet igen jelentős részére, akkor egyetértek abban, hogy rendkívül fontos törvényjavaslatról van szó. De ha azt veszem, hogy ez a törvényjavaslat ennek a kétmillió embernek szociális
