Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

38 Az. országgyűlés képviselőházénak 277. ülése 1988 március U-én, pénteken. törvényjavaslatban azáltal is, hogy azoknál, akiknél a földbirtok kataszteri tiszta jövedelme 20 koronán alul van, a biztosítás most már mindenki számára fennforog, és ez a 20 korona kataszteri tiszta jövedelem is úgy értendő, hogy a közszerzeményi vagyon abba nem számít be. Ami pedig a biztosítás terhét illeti, már nagyon messze ment a kormány akkor, amikor — éppen a tegnapi miniszterelnöki bejelentés szerint — a 100 koronától 150 koronáig terjedő kataszteri tiszta jövedelmű birtokok hozzájárulásaként csak a földadó 5%-át és a 150 koronán felüli kataszteri tiszta jövedelmű birtokok hozzájárulásaként a földadó 18*25% -át állapította meg. Képviselőtársam ezzel is foglalkozott uz előbb a beszédében, azonban bizonyára figyelmen kívül hagyta azt, hogy a .100 koronától 150 koronáig terjedő kataszteri tiszta jövedelmű földbirtokoknál ez az 5%-os hozzájárulás katasztrális holdanként mindössze 11 fillért tesz ki, tehát komoly megterhelésnek nem tekintendő, a 150 koronán felüli kataszteri tiszta jövedelmű földeknél pedig katasztrális holdanként mindössze 36 fillér a megterhelés. (Horváth Ferenc: Tehát engedjük el a kisembereknek !) T. Ház! Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az állam és a törvényhatóságok mintegy 5-5 millió pengővel járulnak hozzá a biztosításhoz ós hogy a munkavállalók által fizetendő heti 20 ifilléreket (Esztergályos János: Évi 4 és félmilliót vesznek el a szegény munkásoktól!) egészen bizonyosan mindenütt az országban a munkaadók fogják megfizetni, mert hiszen ezt erkölcsi kötelességnek tartom... (Maiasits Géza: A második évben nem fog az állam egy vasat sem fizetni! — Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Maiasits Géza közbeszól.) Elnök: Maiasits képviselő urat figyelmeztetem, ne szódjon állandóan közbe! vitéz Árvátfalvi Nagy István: . -. akkor én azt mondom, hogy abszolúte nem lehet panaszkodni a tehervállalás tekintetében sem és a biztosítottak egyáltalán nem fognak lényeges terhet viselni. Már többször hallottam szociáldemokrata részről azt a kifogást, hogy amit az állam vállal, azt később nem fogja vállalni. (Maiasits, Géza: Ügy van! Nagyon igaz!) Engedelmet kérek, ezt feltételezni sem lehet, mert ha most vállaljuk, akkor bizonyára a jövőben is vállalni fogjuk. (Maiasits Géza: Az, állam az Oti.-hozzájárulást sem fizeti, a' Mabi.-t • sem fizeti és száz másikat sem fizet!) Hát éppen Mojzes képviselőtársam magyarázta el, hogy ott százmillió pengőről van szó, ott tehát talá,n kevésbbé szükséges a segítés, mint éppen az agrárszociális intézkedések és az agrárbiztosítás terén, ahol — ha ilyen összetételű marad ez a Ház — egészen bizonyosan nem fog elmaradni a segítés a jövőben sem. T. Ház! Igen fontosnak tartom ezenkívül még azt, hogy a 60 P járadéktörzs a négyszeresére is felemelkedhetik, tehát nem lehet arról beszélni, hogy itt havonta csak 5 P-t kapnak a biztosítottak, mert aki a teljes összegei kapja, aki azt kiérdemli, (Esztergályos János: Mi az, hogy kiérdemli?) az havonta 20 P biztosítási járadékhoz fog jutni, ami falun máióriási megsegítés, de még a kisebb összeg sem megvetendő a mai viszonyok között és komoly támogatást jelent az elaggott földmunkások számára. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy haláleseti segélyt is rendszeresít a törvényjavaslat SO—60 pengőig terjedő összegben, (Mojzes János: Azért még meghalni sem érdemes!) akkor ezt különös örömmel üdvözölhetjük azért is, mert ez a haláleseti segély tulajdonképpen már az özvegyi támogatásnak a kezdete. A miniszterelnök úr tegnap felhatalmazást kért arra, hogy a mutatkozó feleslegekből az özvegyek részére a férjnek járt járadék 50%-a segélyként folyósítható legyen, arni által tulajdonképpen már az Özvegyi járadék kérdése is tető alá fog kerülni. (Esztergályos János: Miért nem vette elő a miniszterein ok úr azt a kész tervezetet, amely ott fekszik már 1929 óta? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én most azokkal a konkrét kívánságokkal óhajtóik foglalkozni, amelyek a törvényjavaslattal (kapcsolatban merültek fel. Amint már az előbb is voltam bátor említeni, természetesen magam is kívánatosnak tartom azt, hogy a tűzharcosok és a hadirokkantaik számára ugyanaz a kedvezmény biztosíttassák, amely általában a köztisztviselők részére ma már biztosítva van. (Esztergályos János: Úgy van, helyes!) Ha lehetséges, a progresszivitásnak erősebb érvényesítését is helyeslem a tehervállalások tereli, (Mojzes János: Hát lehetséges volna, csak meg kell valósítani! Miért ne volna lehetséges!) csak itt meg kell jegyeznem azt, hogy ez a progresszivitás csaik abban az esetben vihető keresztül gyakorlatilag, ha nagyobb kategóriákat állapítunk meg, mert nagyon apró kategóriák megállapítása esetén majdnem kivihetetlen ennek a progresszivitásnak a gyakorlati ellenőrzése és lebonyolítása, mert hiszen folyton változik a földbirtokállag, és ennek következtében azután nagyon nehéz ezeket a disztinkciókat progresszíve keresztülvinni. Sajnálom, hogy a törvényjavaslat nem gondolt a mezőgazdasági gyáripar tehervállalására, és kívánatosnak tartanám, hogy a mezőgazdasági kartelek, a mezőgazdasági gyáripar is járuljon hozzá ezekhez a terheikhez. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonkívül magam is csatlakozom írróf Teleki Mihály képviselőtársamnak és másoknak ahhoz a kívánságához, hogy a tartalékokat speciálisan mezőgazdasági célokra, mezőgazdasági hitelre használják fel. Azt hiszem, hogy ez a törvény, mint kerettörvény, majd olyan tartaléikokat fog tudni produkálni az életben, hogy azokból azután a mezőgazdasági szociális biztosítás tökéletesíthető lesz. Ez esetre magam is kívánatosnak tartanám a rokkantsági és özvegyi biztosítás életbeléptetését, valamint a női munkavállalók biztosítását is, de hát ez természetesen csak egy későbbi időpontban valósítható meg. A szervezkedési szabadságot illetőleg, amelyet szociáldemokrata részről annyiszor hangoztatnak, én híve vagyok az autonómiának (Maiasits Géza: De csak pórázon!) és helyeslem azt, hogy a munkavállalóknak befolyásuk van a Mezőgazdasági Biztosító Intézetben, amit különben a törvényjavaslat is biztosít azáltal. hogy a mezőgazdasági kamarák munkavállalókat a munkaadókéval egyenlő számban delegálnak az intézethet, azt azonban sohasem tudnám helyeselni, hogy ez a szervezkedés azután pártpolitikai alapon történjék, (Maiasits Géza: Csak Nep.-politikai alapon szabad szervezkedni!) és pártpolitikai ellentétek éleztessenek ki, mert éppen azt hibáztattam az ipari munkásbiztosításnál is, hogy azok a szervezetek. amelyeik ezzel a kérdéssel foglalkoznak» sajnos,