Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

474 Az országgyűlés képviselőházának megválasztani akartak. (Kéthly Anna: Bát­rabban, mint a férfiak!) Ez nyilt szavazásnál történt, titkos szavazásnál még sokkal inkább le mernék adni szavazatukat, mert nem volná­nak kitéve a hatósági nyomásnak, zaklatásnak és üldözésnek, aminek pedig annakidején ki voltak téve. Hiányzik a választójogi törvényjavaslatból a büntetőjogi 'Szankciók szigora. En petíció út­ján kerültem be a képviselőházba, mint olyan ember, aki addig földmíveléssel foglalkoztam és foglalkozom ma is. Hiszen amikor a kép­viselőház elnöke elküldte f a táviratot, hogy foglaljam el helyemet a képviselőházban, már­ciusban lévén, akkor is a határban dolgoztam árpavetés idején s nyakamban volt a vetőzsák. Mindamellett mondhatom, ha újból ide kerül­nék s a kormány olyan javaslattal jön, amely elfogadható, azt a magamévá teszem s bennem a kormányzat szélsőséges irányzatú egyént nem láthat, de kijelentem, hogy mindenkor a nép érdekeit kívánom képviselni. Az igaz, hogy cikornyásan és klasszikusan nem tudom magamat kifejezni, ellenben annál őszintébben, belső érzésemet követve szólalok fel minden alkalommal s minden javaslathoz, amelyről szó van. (Dnlin Jenő: Ez a lényeg! Az a baj, hogy kevesen vannak ilyenek! — Csoór Lajos: Ezután még- ennyien sem lesznek!) Kifogásolom azt is, hogy a titkos választó­jog 'bevezetése után, abiban az esetben,, ha a választásnál szabálytalanságok történtek és a választást megpetícionálják, az eddigi 1160 pengő helyett a jövőben 3000 pengőt kell le­tenni a petícióval járó költségek fedezetéül. Ez ugyanis azt célozza, hogy a választók meg se tudják kezdeni a petíciós eljárást. Én ke­resztülestem ilyen petíciós eljáráson és magam is letettem a választók segítségével azt az 1160 pengőt kitevő összeget, amelyet le kellett tenni. Az én esetemben hat hétig folytak a ta­núkihallgatások, mégis busásan elég volt az 1160 pengő — s én például több mint 300 pen­gőt vissza is kaptam. Ekkora összeg a jövőben is elég flenne, de ha nem volna elég, a közigazgatási bíróságnak módjában lesz a tanúkihallgatásokra stb. îtetett összeg (kiegészítését kérni. Ez a 3000 pengő egyenesen, elriasztó és nagyon megnehezíti a választás megtámadását. Ha a jobboldalon ülők arra gondolnaik, hogy ez talán köny­nyebbé teszi az ő' helyzetüket,, gondoljanak arra is, hogy a sors 1 esetlég erre azi oldalra veti őket és akkor éppúgy azt fogják kifogá­solni, mint most én, de akkor már: ezen segí­teni nem lehet. Kifogásolni lehet meg azt is, hogy a vá­lasztási kampány alatt csak párt tarthat uépgvűlést, amelyiknek meg vannak a megfe­lelő hatóságilag elismert gyorsírói. (Felkiáltá­sok: Ezt a szakaszt Mhagyták!) , Ezt Örömmel veszern tudomásul, «mert ez a legnehezebb pro­blémák egyike volt, hiszen ellenzéki párt e miatt még gyűlést sem tarthatott volna. T. Ház! Foglalkozott ma délután a minisz­terelnök úr a kartelkérdésisel és a^ ármegáil u Tanító bizottság teivékenységével is. Nagyon helyes volna- ha ez abban a formában való­sulna meg,_ ahogyan ő mondotta, mert itt fent ugyan tudják, hogy van ármegáHaoító bizott­ság, de kint a falun ennek egyáltalában nincs semmi hatása és bizony a fogyasztóközönség teljesen ki van szolgáltatva a feartelek túlka­pásainak, amelyeik (kényük-Jkedvük szerint ad­292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. nak és vesznek. AmSikor a^kerítések és a szer­számok teljesen megrongálódtak, azt látjuk, hogy az építőfaanyagok ára 20 százalékikall emelkedett s emelkedik mindennek az ára. He­lyes volna tehát, ha a miniszterelnök úr pro­grammjia valóra válnék és iteljes szigorral jár­nának el azokkal szeimben, akik a karteleken keresztül a becsületes, a tisztességes százalék­nál többet mernek kérni a szegény néptől. (Helyeslés a baloldalon.) Hiányzik a tárgyalás alatt álló törvény­javaslatból a hivatalos hatalmukkal vissza­élőkkel szemben is a, kellő szigor. A választó­jogi törvényjavaslat kimondja ugyan, hogy az ilyen hatósági személy politikai jogait egy­ikét évre felfüggeszthetik, ez a büntetés azon­ban kevesebb, mint- amit megérdemelnének, (Csoór Lajos: Botbüntetés kellene!) mert hi­szen ez alatt az idő alatt a legtöbb esetben nines választás. Ha valamely közigazgatási hatósági személy a választók akaratát jogo­sulatlanul befolyásolja vagy meghamisítja, a megfelelő^ büntető szankció szerinitem minimum 500 pengő pénzbüntetés kellene, hogy legyen és ez alól amnesztiát se kaphasson. Ez volna az, igazi büntetés. T. Ház! Azzal fejezem be beszédemet, hogy nagyon sok tekintetben módosítani kellene ezen a törvényjavaslaton. Az ellenzéki olda­lon megtették erre a javaslatokat, de a kor­mánypárt és a választójogi törvényjavaslat előadója is csak igen kis százalékban fogad­ták el ezeket a javaslatokat. Mégis bízunk ab­ban, amit Darányi Kálmán miniszterelnök úr kijelentett, hogy abban az esetben, ha a titkos választójog beválik, a következőkben egy sza­kasszal ki lehet bővíteni a törvényt s a kor­határt 28 évről le lehet szállítani 20—24 évre. Nem érdemes ezen rágódni. A fiatal generáció ma sokkal jobban törődik választójogával s sokkal inkább ki akarja és tudja fejezni az akaratát, mint az idősebb emberek. Az idő­sebbek inkább belenyugszanak az idők viszon­tagságába és a lehetőséghez képest a fiatalok­nak adják át az irányítást. Épp ezért helyes volna a fiatalságot a választójogba bevonni. Ha a fiatalságot ettől a jogától elütik, ne fe­lejtsék el, hogy akinek nincs szavazati joga, annak végeredményben sokkal több szavazati joga van, mert az csak azért is többeket meg­nyer annak az iránynak, amelynek híve. Te­kintettel arra, hogy ez a törvényjavaslat nem kielégítő és sok tekintetben módosításra szo­rulna, ennélfogva a törvényjavaslatot általá­nosságban sincs módomban elfogadni, (He­lyeslés a baloldalon-) Szólásra következik Dulin Jenő képvi­selő úr. Dulin Jenő: T. Ház! Nagyon bölcsen álla­pították meg valamikor ezt a megszólítási for­mát, mert roppant nagy zavarban lennénk sokszor, ha ehelyett azt a megszólítási formát kellene használni, hogy t. képviselőtársaim. Hiszen öt-hat perccel ezelőtt talán ketten-hár­man voltunk csak, akik bent ültünk itt a tör­vényhozás csarnokában, igen szomorú tünete­ként ennek a történelmi jelentőségű törvény­javaslatnak, (Mojzes János: Eeformpar rá­mentnek!) amelynek tárgyalására már évtize­dek óta várakoztunk és most, amikor végre­valahára tárgyalására került a sor, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem­csak a színházakban s az orfeumokban, hanem bizony itt a képviselőházban is változatlanu? az úgynevezett sztárrendszer uralkodik. Csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom