Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 475 a sztárokra kíváncsiak s a közönséges közkatonák számára, mint például az imént az én kedves Lázár Imre barátom szavaira is a törvényhozás t. tagjai nem sokat hederítenek. (Lányi Márton: Nagy élvezettel hallgattuk! Nagyon szépen beszélt!) Minden tisztelet azoknak a képviselőtársaimnak, akik bent voltak. Ha azonban véletlenül valahogyan az a soksok, derék jó választó be tudott volna látni a törvényhozásnak ebbe a csarnokába, amikor egy igazi kisgazda felállt az ország Házában és elmondja a maga egyszerű, de becsületes szívével, a maga őszinte szavával azt, amit jónak és helyesnek lát és látták volna ezt a megnyilvánuló, förgetegszerű érdektelenséget, valószínűleg mély elhatározások keltek volna lelkükben a tekintetben, hogy majd a jövőben valamivel több csizmás képviselőt küldenek be a képviselőházba, hogy legyen esetleg hallgatóság is a padsorokban. T. Ház! Rajniss igen t. barátoan az imént igen érdekes, igen lendületes beszédet mondott, amelyben sok olyan kérdést, eszmét pendített meg, melyeik tekintetében kétségtelenül nagymértékben egyetértünk vele. így például egyetértünk vele a telepítés kérdésében. Beszélt az óriási ingatlankról, amelyek még mindig itt terpeszkednek az országban, állandó gyújtóanyagot szolgáltatva a földmíveslakosság részére. Elmondott 'más egyéb ilyen egészen praktikus, okos és elfogadható dolgokat is, ugyanakkor azonban nagyon sokszor kicsendült szavából a jobboldaliság kérdése. őszintén megvallva, roppant helytelennek tartom, hogy éppen most, Szent István esztendejében, amikor jubilálunk, amikor különös magyar érzéseink különös ünnepét üljük, állandóan a jobboldaliság kérdése focrag szőnyegen (Mojzes János: Ezzel is úgy járunk, mint a reform szóval!) a helyett, hogy a magyarság Öncélú gondolatát vitatnánk itt meg. Ha pusztán a nemzeti politika megvalósulását kívánjuk, vájjon ez a szó és kifejezés elcsépelt volna? A nemzeti gondolat talán már üres frázissá devalválódott? Mennyivel jelent többet a jobboldal és vele szemiben a baloldal? Hiszen ez csupán helymeghatározás és lényegben semmit sem jelent! (Mojzes János: Ügy van! Tartalmatlan! Ugyanolyan szó, mint a kéjgáz!) Megreszkirozta Rajniss igen t. képviselőtársaim annak a hangoztatását is, hogy ne beszéljünk mi Szent .- Istvánról, ne beszéljenek itt az álmodozók Rákócziról és Kossuthról, mert azok már rég meghaltak, azok nem tudnak tiltakozni, amikor reájuk (hivatkozás történik, azok nem tudják megmondani, mit szeretnének, mit akarnak, azok nem tudnak bennünket irányítani, törődjünk mi csak az élő nagyságokkal. Hogy ezek a nagyságok esetleg csak felfújt bálványok, — amit ebben a pillanatban mi, mint velük együttélő nemzedék megállapítani nem tudunk, mert hiszen a tényleges nagyságot csak: a történelem szűrőjén keresztül fogjuk megismerni — ő szerinte mellékes. De iazt hiszem, azért téved az igen t. képviselőtársam, (Br. Berg Miksa: Már bejött!) — nagyon örülök, hogy bejött — mert szinte elképzelhetetlen és hihetetlen, hogy Szent István vagy Rákóczi puszta emberi elmúlásukkal elsodródtak volna a magyar történelemből. (Rajniss Ferenc: Ezt ki mondta önnek, képviselő úri) Ezeknek a nagy embereknek, ezeknek az óriási szellemeknek nem szükséges a végtelenségig az élők sorában lenniök, (Rajniss KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIL Ferenc: Na ne mondja!) mert az ő puszta lényük, puszta megnyilatkozásuk, az ő annak idején való tanításuk és útmutatásuk évszázadok elmultával is sokkal lényegesebb, sokkal fontosabb és iránytadóbb a nemzet részére, mint a most élő, magukat esetleg nagynak gondoló kortársak, (Br. Berg Miksa: Ez biztos! — Rajniss Ferenc: Ki képviseli? Ön képviseli vagy a másik, vagy a harmadik? Minden magyar képviseli! Semmi kisajátításra nincs szükség!) Minden magyar képviseli,. mert ez az ideális, mert ez az a gyönyörűséges állapot, amelyet mindannyiunknak tiszta szívből óhajtanunk kell. Nem is ebben a vonatkozásban kapcsolódom bele Rajniss igen t. barátom fejtegetéseibe, hanem csak abban a vonatkozásban,hogy — talán a szónoklat lendülete folytán — olyasféle kijelentést méltóztatott tenni, hogy ne Szent Istvánra, Rákóczira, Kossuthra, vagy Széchenyire hivatkozzunk, mert azok már meghaltak. (Rajniss Ferenc: Velünk szemben ne hivatkozzanak rájuk! Ez más dolog!) Méltóztassék hát tudomásul venni, hogy azok nem haltak meg, (Rajniss Ferenc: Ugyan kérem!) azok nem is fognak megbjalni és nem hiszem, hogy akadjon olyan magyar ember, aki azt merné mondani, hogy ezek a mi nemzeti nagyságaink ia mi részünkre meghaltak, magyarán mondva, elpusztultak, mert ezek igenis állandó, örök mécsesei a magyar történelem útjának. (Br. Berg Miksa: Nagyon helyes! Éljen! — Rajniss Ferenc: En azt mondtam, hogy veliMk szemben ne használja ki ezt ia, baloldal! — Br. Berg Miksa: Ki használta ki? — Rajniss Ferenc: Ugyan ne mondja a képviselő úr! Hát nem olvas újságot? — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Éppen az általam most kifejtettek szerint, azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy álomvilágban járnak azok, akik még most is, esetleg' mint balga álmodozók, nem látván a világ* új fordulatait, új áramlatait, divatjait, a nemzet halott nagyjai után igazodva megelégednek azzal, ihogy hébehóba egy-egy nemzeti ünnepély alkalmával körülállják a piros-fehér-zöld lobogót és megihatottan 'meghallgatják a:z ünnepi szónokot. Szerlény véleményem szerint ugyanis ez önmagában méig nem elég megbecsülése nemzeti nagyjainknak és sokkal helyesebben tesznek azok, akik a nemzeti nagyjaink működéséből, tanításából, írásaikból, alkotásaiból kiáradó szellemet, mint útmutatást a maguk részére elfogadják. Azt hiszem, hogy miként egy irdatlan erdőben, vagy a tenger végtelenségében könnyen eltéved valaki, ha iránytű nélkül bolyong és igyekszik a célt elérni, ugyanúgy a mai fejetetejére állított világban, amikor tényleg mindenféle hisztérikus érzések és gondolatok viharzanak át az embereken, nagyon sokan eltévesztik a helyes irányt és el tudom képzelni, hogy nagyon sokan csak akkor veszik már észre, hogy nem egyenes irányban mentek, hogy körbe forogtak, mikor már elszédültek. Feltétlenül kell tehát egy biztos iránytű, amely minket ezeken a nehéz, súlyos és kétségtelenül történelmi időkben helyes irányban és helyes úton tart. (Br. Berg Miksa: Ebben igaza van! — Rajniss Ferenc: Ezt nem lehet kisajátítani egy másik párttal szemben. — Br. Berg Miksa: Senki sem akarja kisajátítani!) T. képviselőtársam, azt az ideológiát, amelyet délelőtt Festetics Sándor igen t. barátom használt, amikor felszólította a kormány69