Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
4ö6 Az orszaggyiiîês képviselőházának kérések teljesednek be és küzdelmek szűnnek meg ezzel a törvényjavaslattal s a titkosság megvalósításával. Magyarországon komoly és valóságos szavazati jogi reformtörvény utoljára 1848-ban hozatott. 1848 és 1938 között lényegében csak reakciós vagy elkészített, de soha életbe nem lépett választójogi törvények készültek. 1848 óta csak 1938-ban értünk el az első komoly reformhoz, ezért nevezhetjük tényleg nagy lépésnek a javaslatot. (Horváth Ferenc: Sok idő kellett hozzá!) Mindaz, amit a világháború előtti titkos szavazati jogról, vagy az általános szavazati jogról a jelen vita folyamán ebben a Házban elmondtak, lényegében a mai Magyarország szempontjából nem fontos, sőt hamis, mert hiszen a háború előtt rengeteg más, ma nem létező elgondolás foglalkoztatta a magyar politikusokat, amikor a titkos szavazati jogról vagy az általános szavazati jogról elmondták a véleményüket. Bécs és különösen a nemzetiségek kérdése volt az, ami minden magyar hiazafi előtt teljesen más perspektívába állította be ezt a kérdést. A mi saját szempontunkból fontosabb választójogról, csak Friedrich Istvánnak a titkos választójogra vonatkozó, bizonyos mértékig kívülről gyengéden támogatott rendeletéről és a Bethlen-féle törvényről beszélhetünk. Antal István i. képviselőtársam azt mondotta volt beszédében, hogy Magyarország 1867 óta tulajdonképpen nem parlamentáris, hanem guvernamentális állam, amelyben a kormányzat guvernamentális • rendszerrel vezeti az országot, ami lényegében azt jelenti, hogy a kormány hatalma mindig nagyobb volt, mint iá saját többségéé. Ez a guvernamentális államvezetés volt tulajdonképpen Magyarország tragédiája 1867 óta. Ügy mondják, hogy a tiszta népképviseleti rendszerre valójában csaik ezzel az új titkos szavazati joggal térünk reá. (Tauf fer Gábor: Friedrich Istvánéval! Az volt az első!) Megmondtam, hogy Friedrich István rendeletileg hozta be azt a választójogot, legjobb tudomásom szerint gyenge külföldi nyomásra. (Tauffer Gábor: Nem kellett ahhoz nyomás!) Sajnos azonban, ebben a pillanatban sem az országos, sem a parlamenti légkört nem uralja a titkos választójog problémája; a külföldi és belföldi események valahogy elviharzottak a titkos szavazati jog tárgyalása felett, egészen más és nagyobb problémák érdeklik ezt az országot s ezenkívül a titkos szavazati jogról szóló törvény mai formája kétségtelenül igen sok embernek, igen sok értelmes embernek is súlyos csalódásokat okoz. Ügy mondjáki, hogy ez a törvényjavaslat körülbelül egymillió embert kizár az eddigi szavazók sorából. Nehéz a kizártak számának a megállapítása, kétségtelen azonban, hogy az egymilliónak a fele is sok, sőt a negyede is, ha ma kizárjuk őket a régi szavazati jogból. Kétségtelenül súlyos hiba az is, hogy ennek a választójognak az inaugurálása a választást nagyon drágává teszi. Akárhogyan számolunk is, az egyénnek, a pártnak és — amiről nem beszéltünk — .az országnak is nagyon drága ez az új választójog, márpedig amikor a választásoknál a pénz játssza a döntő szerepet, akkor nem igen beszélhetünk Magyarországon &gy egészségesebb rendszer kialakulásáról. Nem beszélhetünk pedig azért, mert Magyar országon a kormányzásra jelenleg nem a tömegek gyakorolnak súlyos és döntő hatást, hanem a tőke. Ha tehát a választás drága, akkor 292. ülése 1938 április 1-én, pénieken. nem a jogait követelő tömegeket s a magyar népet, hanem a jogokat és monopóliumokat élvező tőikét erősítjük meg még jobbami, mint ahogyan a reakciós törvények a múltban megerősítették. Kétségtelen, — amit különben ma a miniszterelnök úr is megállapított — hogy a választójogról szóló törvényjavaslat elképesztően bonyolult és bizonyos gyanút kelthet, — okkal, vagy ok nélkül — hogy tulaj dómképpen miért is ilyen bonyolult a törvény. A belügyminiszter úr jogköre jogtalanul és határtalanul széles, különösen a kerületi beosztások tekintetében, mert titok marad az utolsó percig, hogy hogyan és miként osztják be a kerületeket és ennek igen nagy hasznát veszi majd annakidején az, akinek érdekében titokban tartják a terveket. Lelkiismeretem szerint a törvényjavaslat ellen kellett feliratkoznom azért, mert két kategória kizárása ellen felszólalni egy évtizedes politikai multam alapján saját szempontomból feltétlenül erkölcsi kötelességemnek tartom. Az utóbbi évtized alatt mindig hirdettük a magyar fiatalságnak a politikai életben való részvételi jogát. A fiatalsággal indultunk el a politikai küzdelmekbe és ezért árulás lenne a parlamentben meg nem mondani, hogy szörtnyü tévedés eredménye lehet esupán az, hogy a 24 éves magyar férfiakat, akik a törvény szerint nagykorúak, a választójogból kizárjuk és a korhatárt a 26. életévre srófoljuk fel. Lehetetlen dolog a 24, 26, 28 és 30 éves korhatárok felállítása és összebonyolítása. Magyarországon a fiatalság tényleg minden rétegében hatalmas vágyat, bizakodást és reményt érez, s azt várja a fiatal nemzedék, hogy tényleg megalakul egy új magyar világ. Tiszta és erkölcsös erővel követelnek és vágyakoznak egy új Magyarországért és ezt a vágyat, ezt a törekvést, ezt az új erkölcsiséget a politikai életből ebben a formában kizárni már csak azért is végtelenül oktalan dolog, mert ennek meglesz a természetes reakciója, s ezek a százezrek, ezek a fiatalok, akiket jogtalanul zártak ki a magyar választók sorából, igenis a szélsőségek felé fognak tolódni. Nem azok felé a szélsőségek felé, amelyekről Magyarországon a zsidó sajtó el akarja hitetni, hogy szélsőségek, hanem olyan szélsőségek felé, amelyek Magyarország létét veszélyeztethetik. A leghatározottabban (kijelentem azt is, hogy a nők választójogának mindenféle megszorítását helytelennek és rossznak tartom. Az őszes európai államokban szerzett tapasztalatok, amelyeket a női szavazati joggal kapcsolatban az utóbbi időkben a háború óta és a háború előtt szereztek, mind azt bizonyítják, »hogy a női szavazati jog megadása igenis az erkölcsi, a nacionalista szempont érvényesülését jelentette a választók tömegében. Sehol, egyetlenegy országban nem állapították meg azt, hogy a nők szavazati joga radikalizálta a politikát. Sőt a szociáldemokrácia, amely Európában először követelte a nők szavazati jogát, a választások eredménye alapján lassította le és hagyta részben abba a nők szavazati jogának a követelését. Ebből a szempontból tehát tisztára lehetetlenségnek tartom, hogy Magyarország jobboldali kormánya bármiféle különbséget tegyen női és férfi szavazati jog között. (Csoór Lajos: Semilyen oldali kormány! Ha jobboldali volna, nem volna semmi baj!)
