Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának E törvényjavaslat alapján az aktív és passzív választójogból való kizárásra rengeteg olyan lehetőség van; rengeteg olyan lehetőségi, amely meglátásom es meggyőződésem szerint elsősorban a jobboldalt fenyegeti. Elég volna például, ha az aljas indokból, nyereségvágyból elkövetett cselekményekért, hűtlenségért és lázításért zárnák ki a jelölteket és a képviselőket a parlamentből. Azok a szakaszok, amelyek e javaslat alapján ráhúzhatok a képviselőjelöltre, vagy a képviselőre, soha egyetlen országban sem voltak a képviselőházba való bekerülés akadályai. Az egész törvényjavaslat szellemét megellenzem annak alapján, amiért annakidején a másik reformot, a felsőházi reformot nem szavaztam meg. A felsőházi törvény véleményem szerint rekaciót jelentett és pedig abban, hogy a régi reakciót szentesítve, 180 család számára közel egymillió ember szavazati jogát adta meg. Nem élünk ma már a régi feudális világban és amikor 180 főúri család 900.000 magyar szavazati jogával rendelkezik, tekintetbe kell vennünk, hogy ugyanezeknek az arisztokrata családoknak a tagjai, akik lehetnek igen tiszteletreméltó emberek, nemcsak a felsőházban, hanem egy más szelekcióval, a képviselőházban is benn ülhetnek. Az ilyen külön jogok biztosítása, az ilyen politikai monopólium igen nagy elhamarkodottságot jelent 1938-ban, a megújhodást váró Magyarország számára. A pótképviselői intézményt még sokan el fogják siratni azok közül, akik jelenleg megszavazzák. (Mezey Lajos: Igaz!) A választójogi [korhatárnak az aktív választójognál a 24-, a passzív választójognál a 26. életévben való megszabása tökéletesen elegendő lenne. A hat évi egyhelybenlakás szintén lehetetlen követelmény, egy vagy két esztendei egyhelybenlakás teljesen elegendő lenne. (Buchinger Manó: Ebben igaza van!) Végtelenül furcsának tartom a kis pártok elindulásának oly mértékű megnehezítését, amint ebben a törvényjavaslatban le van fektetve. Ez a törvényjavaslat nem mutat mást az ország felé, mint azt, hogy az itt ülő pártok egymás között megegyeztek, lepaktáltak és körülbelül azzal a gondolattal szavazzák meg a törvényjavaslatot, hogy: ha sikerül a dolgunk, majd mi kerülünk újra vissza a Házba. (Csoór Lajos : A székek foglalva vannak !) A leghatározottabban állást foglalok a jelenlegi képviselők indokolatlan előnyeivel szemben. Aki egyszer kimondotta azt a szót, (hogy itt rendszerváltozásra van szükség, hogy fel kell frissíteni azt az emberanyagot, amely a magyar politikát vezeti, annak be kell látnia, hogy nem adhat túlságosan nagy előnyöket azok számára, akik ma bent ülnek a képviselőházban. A választójog reformjára, a titkosság bevezetésére feltétlenül szükség volt,^ meg kell azonban állapítani, hogy ennek az új választójognak az egész ország életére, a választás módozataira s a választás eredményére is hatalmas és nagy sorsdöntő befolyása lesz. A választójog radikális reformjára tényleg csak olyan kormány vállalkozhatik Magyarországon, amely gyökeres reformmunkára szánta el magát, az új választójog gyakorlati kipróbálása előtt. Teljesen aláírom azt, amit Ulain t. képviselőtársam mondott, hogy senki sem tudja ebben a pillanatban az ország hangulata következtében megmondani, hogy egy jelenlegi választás milyen eredményeket hozna. Sokan kijelentették, hogy ennek az országKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 292. ülése 19

S8 április 1-én, pénteken. 467 gyűlésnek kötelessége lett volna a választás után megalkotni a titkos szavazati jogot és u{ána hazamenni. Mint a választás előzményei" nek ismerője a leghatározottabban állítom, hogy ilyen feltétel, ilyen elgondolás a választások élőit egyáltalában nem létezett. A választás előtt arról volt szó, hogy Gömbös Gvűla behoz egy új többséget, ez a többség elvégzi a reformmunkát a parlamentben és amikor elvégezte feladatait, megalkotja a titkos szavazati jogot és ennek alapján ül össze az új törvényhozás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a bal oldalon.) Ennek leszögezését azért tartom szükségesnek, mert a túlságosan sok propaganda az utóbbi időben igen nagy tömegekkel elhitette, hogy itt csalás történt, és csak azért ült össze ez az országgyűlés, hogy meghozza a titkos szavazati jogra vonatkozó törvényt. Annak, hogy a titkos szavazati jogról szóló törvényjavaslatot Magyarországon ilyen hűvösség veszi körül, természetes oka az, hogy tényleg sokkal fontosabb és nagyobb problémáik (kerültek előtérbe. A magam r mészéről azonban ezeket a problémáikat egyáltalában nem tudom olyan súlyosaknak, olyan nemzetet pusztító, nemzetet veszejtő problémáknak látni, mint ahogyan azt csodálatos módon, elsősorban a parlamenti demokrácia hívei hirdetik. Mert hiszen miről hallunk állandóan, naprólnapra? Arról hallunk, hogy ez a nemzet belepusztul a jelenlegi helyzetbe is sírjába hull, mondja egy nagy politikusa Magyaorrszágnak. Arról hallunk, hogy drótsövénnyel és géppuskával kell rendet teremteni., Azt írja ma az egyik pár napra betiltott lap, hogy »elhallgattathatja a kormány a, mi hangunkat, de nem tudjuk, hogy ami elnémított hangunkat nem a csőcselék rikácsolása fogja-e felváltani, vagy a pusztulás végzetes csendje! (vitéz Csicsery-Rónay István: A nyolcóresz álmai!) Ezzel a defetizmussal iszemben — bárki mondja — kötelességemnek tartom ma is leszögezni azt a tényt, hogy Európában még ma is egyik belülről legerősebb nemzet vagyunk, különösen azok közül a nemzetek közül, amelyek ezt a kényes parlamentig demokráciát magukénak vallják. Azt mondják^ ma Magyarországról, hogy az a sír szélén tántorog. Nézzék meg Franciaországot, (Ügy van! jobbfelől.) ahol abban a pillanatban, amikor a németek bemasiroztajs Ausztriába, nem tudtak egy (kormányt összeállítani s azok, akik a magyar jobboldali sajtó hangja ellen tiltakoznak, oldassák el, hogy mit ír a francia jobboldali sajtó. Akik pedig azt mondják, hogy ez a nemzet bajban van, menjenek el Csehországba, az imádott demokratikus Csehországba (vitéz Csicsery-Rónay István: TJgy van! Menj ének!) és tanulják meg, hogy mit jelent az, ha egy nemzet, egy ország, vagy egy állam tényleg bajban van. Aki azt mondja, hogy Magyarország a sír szélén tántorog, nézze meg, hogy mi történik Romániában, nézzen körül és állapítsa meg azt a tagadhatatlan valóságos és becsületes tényt, hogy egyetlen ország sem él ma a világon békében és paradicsomiban, ha csak nem esett a történelmi országút szélére» mint Dánia, vagy Hollandia. Igenis, súlyos belső válságok vannak mindenfelé, de azokhoz a válságokhoz képest, amelyek világszerte dühöngeoiek, semmi néven nevezendő komoly válság Magyarországon nincs. Mi nem tehetünk 68