Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának í Mózes Sándor: Földet adni a magyar parasztnak !) De nézzük meg, hogy az a rendszer, amelyben vagyunk, mit eredményez számokban. Azt eredményezi, hogy ebben a rendszerben, amelyben ma élünk, amelyben a feudális és a gazdasági liberalizmus teljes szabadsága fennáll a magántulajdon sérthetetlenségének a jegyében, a termelő tényezők, a föld, a gyár, a bánya és mindeme létfontosságú termelési javaik felelőssége nem lehet többé önfelelősség, hanem mindenki felelős az egész nemzetnek azért, hogy mi történik azzal a jószággal, amely a kezére bízatott. Mert hangsúlyozom, bűnösebb és nagyobb vétket követ el az, aki 8000 vagy 6000 holdjából csak 100 holdat műveltet és ezáltal községeket és ezrekre menő magyarságot taszít lehetetlen, nyomorult életszínvonalra, mint az, aki talán utolsó lehetőségként, gyermekei fenntartása érdekében, idegen kenyér után kénytelen nyúlni. Nagyon jól tudom, hogy a rend az alapja a társadalomnak és a termelésnek és mi ezért a legerősebben, erős kézzel, rendet követelünk, (Rakovszky Tibor: De mindenkivel szemben! — Meizler Károly: A kartelekkel szemben is!) De viszont a vagyonnak és a termelési jószágoknak a felelőssége felett a nemzet ítélkezik és ez már nem önfelelősség többé. Ha valaki elöregedett és nem érdekli a 8—10.000 holdja, érdekli az egész nemzetet és az ott élő magyarságot, (Ügy van! Ügy van! á baloldalon.) hogy mi lesz azzal a jószággal, amely bitangságban hever éveken keresztül. (Rakovszky Tibor: így van a kisíbolt tőkével is!) Ez az a fogalmazás, amelyet mi az új rendszer alapjául fektetünk le, hogy abban, igenis, a termelés alapját képező nagy termelési vagyonok a nemzetnek is felelősséggel tartoznak. Mert ha ez nem történik meg, — mint ahogyan nem történik meg jelenleg a feudális és gazdasági liberalizmus korszakában — akkor a mezőgazdasági termelés .nem éri el azt a szintet, amelyet elérhetnénk, ha itt intenzívebb termelés volna, s a statisztikák szerint az ipar is kapacitásának csak 65%-áig van foglalkoztatva. Ez megint azt mutatja, hogy az egész nemzeti termelés forrása csak háromnegyedrészig van kihasználva, a többi haszontalanul hever és nem szolgálja a széles néprétegek életszínvonalát. Ennek szükségszerű következménye az, hogy ebben az országban egy lélekre csak ötödannyi jószág jut, amit elfogyaszthat, mint Amerikában és harmadannyi, mint Németországban, és ehhez járul a jövedelmeknek az a szörnyű egyenlőtlen elosztása, amelyet itt Magyarországon látunk s amely a fejenkénti 200 pengős és sok millió pengős jövedelmek között húzódik meg. (Rakovszky Tibor: Ez is szélsőség! Ez az igazi szélsőség!) Magyarországon hárommillió ember életszínvonala az orvosi tudomány és a szociológusok megállapítása szerint a biológiai létminimumot sem éri el és ha kalóriaszámításokat végzünk, kiadódik, hogy mindegyik ezek közül gyengén táplált. (Meiz1er Károly: És főzni tanítják őket! — Rakovszky Tibor: Hogy lesz abból katona? — Zaj.) Nemcsak ezen vizsgálatoik, hanem más oldalról történt vizsgálatok után is rá kell ébrednünk ennek a rendszernek arra a szörnyű hibájára, hogy ebben az országban a nemzetnek ezt az elproletárosodásáfc eltűrték. Nem az én adataimat, hanem a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatait említem fel, amelyek bármely francia kiadványban kontrollálja, ülése Í938 április l-én, pénteken. 463 hatók: Magyarországon ugyanabban a szakmában egy munkásnak egyheti nyers élelmiszerszükségletéért 15 órát kell dolgoznia, is egy londoni társa csak hat órát dolgozik ugyanazért az élelemért. De nehogy azt higyjék, hogy csak London és Budapest között van ez a differencia. Ahogy jövünk erre, láthatjuk, hogy még Bécsben is egészen más a helyzet, még ott is csak hét órát kell dolgoznia a londoni hattal és a budapesti 15 órával szemben. (Meizler Károly: Uzsora!) Ha Magyarországon annak az embernek két-három családtagja van, akkor megszorozva ezzel a számmal a 15 órát, ez heti 45—48 órát jelent ós világosan beigazolódik, hogy ebben a rendszerben egy háromtagú munkáscsalád, ha összes munkaóráit kidolgozza is, csak a biológiai létminimumot érheti el. (Meizler Károly: Szégyen!) Egészen világos az, hogy ha a másik számot említem fel, ha londoni hat munkaórát szorzóm hárommal, akkor csak 18 munkaórát kapok, ott tehát az élet egyébb szükségleteire, a ruházkodásra, a lakásra és a kultúrigények kielégítésére mégegyszer akkora összeg juthat, mint a biológiai szükségletek kielégítésére. (Meizler Károly: Ez a szélsőség! — Buchinger Manó: Mi szociáldemokraták 50 -éve hangoztatjuk! — Rakovszky Tibor: De nem tudják megcsinálni! — Tauf fer Gábor: Az volt a baj, hogy mindezt nemzetközi alapon hirdették! — Buchinger Manó: Most ébredtek fel? Csak feküdjenek le újra! Elkéstek! — Tauf fer Gábor: Nemzeti alapon kellett volna követelni. — Meizler Károly közbeszól.) Elnök: Meizler képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Gr. Festetics Domonkos: A nemzetközi múzeumba velük!) Festetics képviselő urat is kérem, maradjon csendben! (Buchinger Manó: 50 éve tűrik ezeket az állapotokat!) Matolesy Mátyás: Nagyon örülök annak, ha Buchinger képviselő társunk is meg van elégedve velünk, mert ez azt j^enti, hogy mi, akik nemzeti és magyar faji alapon állunk, azt a szociális átalakulást követeljük a magyar nemzet és a magyar faj számára, amely egy új, nagy szociális átalakulásnak az útját jelenti. T. Ház! Amikor ilyen rendszert látunk és amikor arról van szó, hogy enneik a rendszernek teljes lebontását és átépítését adjuk meg és amikor mi úgy »látjuk, hogy erre igenis egy népi alapon álló parlament hivatott, (Ügy van! balfelől.) meg vagyunk győződve arról, hogy ha ez

1 a parlament ezzel a most tárgyalás alatt levő választójoggal sem fogja visszatükrözni a nép igazi akaratát, akkor ennek az országgyűlésnek ütött az órája. (Ügy van! balfelől. — Meizler Károly: Sajnos, így van!) Mert teljesen lehetetlen, hogy évtizedeken keresztül ez az országgyűlés ne a magyar nép kívánságait és jogos követeléseit tükrözze vissza, hanem egy egészen torz, egészen más érdekek után futó néprétegnek vagy itársadalmi osztálynak legyen a képviselete. (Meisler Károly: A Tébe. és a Gyosz.!) Ez ellen pedig ne tiltakozzék senki, mert éppen tegnapelőtt láttuk azokat a különbségeket, amelyek meghúzódnak az alsó- és felsőházban, s amelyek között bukdácsol már évtizedeken keresztül a kormányzás, úgyhogy soha előrejutni nem tud a magyar r nép érdekében. (Meizler Károly: A szesztörvényit nem tudják megalkotni! — Zaj.) T. Ház] Most, lamikor a rendszerváltozás fontosságát' hangsúlyoztam, ennek a törvényjavaslatnaik, mint esizköznek a