Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

464 Az országgyűlés képviselöházdnaTc feladata, hogy megvalósítsa ezt a rendszerváltozást. De az összes alkotmányjogi javaslatok már eleve lehetetlen, és általiunk, helytelenített formában ós tartalommal születtek, meg. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az elsőre, amely az áltbaimfő jogaira vonatkozik, nem kívánok »eimlmi megjegyzést tenni, de iá második aJllkotimányjogi javaslatra, amelynek tárgyalásakor nem szólalhattam fel, most (kijelentem, hogy teljes egészében ^helytelennek és rossznak tartom, (Ügy van! Ügy vem! a baloldalon. — Meizler Károly: Veszedelmes!) mert a felsőház

1 jogkörének kiterjesztése nem fejlődés abban az irányban, hogy a nép .akarata és jogos követelései tényleg erőre jussanak, hanem egyenesen lefékezése és cmegakadiállyozása annak. (Ügy van! bal felől. — Meizler Károly: Az az egyik főkautéla!) Az pedig, hogy laz előbb emiitett javaslat mar törvényerőire emelkedett és előbb tárgyaltatott le, imint ez, otniég azt a helytelen kezelési rendszert w visszatükrözi, hogy efljőbb alkalmazott az országgyűlési olyan féke-' ket, ^amelyek ellen osak egy rendkívül erős motor ttudíná ezt a gépezetet megindítani. A motor azonban egy alulméretezett, gyönge és a fiatalság erejét nélkülöző (motor: az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk. (Ügy van! Ügy <üan! a baloldalon') — Rakovszky Tibor: Egy kerék és tíz fék! — Meizler Károly: Két szenátust akarnak!) Ez a véleményem a felsőházi jogkörre vonatkozó törvényről. A választójogra vonatkozó törvényjaivaslatnak (Rakovszky Tibor: Az sem jobb!) osak fo kritériumaira térek ki, mert Ihiszen a részletes tárgyaláson mód kínálkozik a részleteikbe ímenő észrevételekre. Mindenekelőtt azonban hangsúlyozzuk, hogy ia törvényjavaslljatnak az a szelleme, amely az indokolásban mutatkozik... (Rakovszky Tibor: Van szelleme?) Van, súlyos reakciós szelleme. — ... ezekben jut klfejezésire (olvassa): »A javaslat főcéljának kidomborítása mellett, amint már említettük, kétségtelenül másodrendű kérdéssé válik az, hogy a szavazóknak száma a múlttal szemben emelkedést vagy csökkenést jellent-e.« (Meizler Károly: Úgyis a pénz dömt, tehát mindegy!) »A tárgyalás során kifejezésre jutott, hogy a választók számát emelni semmi esetre sémi szükséges.« Ha a választók számát emelni nem is kívánják, az nem közömbös, hogy itt a fiatal generációk kizárása megtörténjék. Miért? Miért kívánható, vagy milyen alapon indokolható az, hogy ezt a generációt, a 24 és 25 éves generációt jogainak gyakorlásából kizárják? (Rakovszky Tibor: A lövészárokba jó! — Zaj half elől.) Amikor a választói jognak megtervezésénél, illetőleg az eredményeknél azt tapasztaljuk, — amire ma a miniszterelnök úr is utalt — hogy minden társadalmi rétegre kiterjed a választói jog, ezt mi elismerjük, de már nem ismerhetjük el, hogy minden társadalmi rétegnek egyformán jut ki ez a, választójog, mert éppen az

1 a réteg, amelyről Rakovszky t képviselőtársam említést tett, a magyar parasztság tisztességes, ibecsületes szándékú •munkástömegei, amelyek jók a háborúra a J-övészárokban és jók a közteherviselésnél, miért ne legyenek jók a joggyakorlásra is? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Igazság osak egyféle van és ez az egyedüli igazság. És ha a proletárnemzettől fél Bethlen István gróf és a vele együtt hullámzó politikai élettől és szövődménytől fél, (Meizler Ká" roly: A szövődmény most éppen ebédel!) ak292. illése 1938 április 1-en, pénteken. kor erre azt válaszolhatom, hogy nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a magyar parasztság dolgozó szegény tömegei mindenféle lehetetlen és nemkívánatos áramlatoknak, vagy embereknek szolgálatára állanak. Óriási tévedés! Aki ilyet állít, — még ha ezt Bethlen István gróf állítja is — az nem ismeri a magyar falu életét és a magyar parasztság éleiét, (Meüzler Károly: Bethlen nem is ismerte soha!) Mert én ennek ellenkezőjére a példák tömegeit tudom felsorolni azokból a megyéikből vagy községekből, ahol már nem tűrték tovább — valljuk be őszintén, csak így egyszerűen mondjuk — a nadrágos emberek képviselői tagságát, vagy megye bizottsági tagságát és helyükbe választottak a magyarság legkitűnőbb soraiból való exisztenciákat. Mindnyájan, akik lefolytattak ilyen kis helyi választásokat, jól tudjuk, milyen gonddal kell kijelölni azokat az embereket, akik ott posszibilis jelöléssel a győzelmet elvihetik. Ott nem a falualja, nem a szegény, kicsi ember, hanem a komoly polgár, a komoly exisztenciája a ' falunak az, aki mögé az egész falu, még a szegény rétege is sorakozik. Teljesen helytelen és ferde az a beállítás, hogy a mögé a falualja, szegény, nyomorult ember mögé, akinek nincs meg a műveltségi foka sem, oda tömörül a falu népe. Óriási tévedés! A tiszta életet élő, becsületes, komoly magyar exisztencia után fog sorakozni a falu egész társadalma. (Rakovszky Tibor: Így volt ez 1919-ben is!) Ez így van! És azok, akik a magyar nép tömegeit csak azon a szemüvegen át nézik, hogy van-e valamije, hogy proletár-e vagy vagyonos-et nem értékelik azt a hallatlan értéket, amelyet éppen a magyar falu dolgozó tömegeinek morális nagy súlya jelent ebben az országban. (Ügy van! half elől.) Mert ha ez a népréteg nem rendelkeznék ezekkel a morális értékekkel, akkor ebben az országban már régen nem volna rend és termelés. (Ügy van! half elől.) De ehhez a néphez nem gyanakvással, nem rosszindulattal, (Rakovszky Tibor: És nem jogfosztással!) hanem igazsággal és bizalommal kell közeledni és abban a pillanatban ez a széles népréteg fanatikusan követi azokat, (Rakovszky Tibor: Akárcsak a harctéren!) akik az ő érdekében komoly javaslatokat hoznak. Az olyan viszony nem lehet tartós és szolid, amely az egyik oldalon a legna gyobb bizalmatlanságot, a másik oldalon pedig szerelmet lát; ilyen különösen a közéletben és a poltikában nincs és ez ugyanez a szellem, amely Bethlen István gróf működéséből a választójogi tárgyalások során kisugárzott. Hogy én Bethlen István gróffal polemizálok? Nehogy ez félrevezető legyen, — Neki ma nagyon sok híve van, az^ egész sajtó mögötte áll, és gépfegyvereket és mindent mozgósítani akarnak a drótsövény mellé. De hangsúlyozom, hogy hiába itt ez a hangulat ; ez a drótsövény el fog szakadni és a gépfegyverek nem fognak megszólalni, mert igenis teljes rendszerváltozás után áhítoznak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a magyar parasztság milliós tömegei, az intellektuális társadalom és az egész munkásság. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezeket tessék figyelembe venni és így ítélni a magyar élet jövő fejlődéséről és arról a jogról, amelyen keresztül mi bizalommal akartuk megszervezni és megvalósítani ezt az átalakulást és nem ködös, szörnyű veszélyekkel járó irányba vinni ezt a népet. (Rakovszky Tibor: Kinek érdekét szolgálják