Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 461 Méltóztassanak elgondolni* mi fog akkor be­következni ebben az országban, ha annak a lehetősége 'biztosítva van, hogy a választásnál minden egyes választót autón szállítsanak a szavazóhelyiségbe, ; oda- és visszakoesikáztassanak és vacsoráztassamak. Nincs semmi komoly büntetés, semmi komoly szankció a megvesztegetések megakadályozá­sára. Mélyen t. Ház! Olyan tágak a lehetőségek ezen a téren és olyan súlyos sérelmek követ­kezhetnek be a népakartat, vagy a nemzeti aka­rat szabad megnyilvánulása tekintetében, hogy ezt a javaslatot ilyen formában mi nem fogad­hatjuk el. Bennünket, parasztokat akarnak szállítani. Nekünk nem kell az, hogy szállítsa­nak, etessenek, nekünk nem kell az, hogy jöj­jenek erkölcstelen és meggondolatlan jelöltek és minden eszközt felhasználjanak arra, hogy bennünket megtévesszenek. Méltóztassanak bennünket megvédeni. Ha már kizárnák ben­nünket a választójogból, a parlamentből, akkor legalább ne szabadítsák ránk a korrupciót, ne szabadítsák ránk azokat, akik erkölcseinket, hazafias meggyőződésünket és hitünket ebben a parlamentben tönkreteszik viselkedésükkel. (Mojzes János: Ha már nem szavazhatnak, legalább igyanak!) A választójogi javaslatnak különféle hiá­nyait' és pontjait előttem felszólalt t. képviselő­társaim részletesen ismertették. Hogy meny­nyire toldozott-foldozott ez a javaslat, azt mu­tatják azok a módosítások, amelyek a javas­lattal kapcsolatban elő fognak kerülni. Nem akarok ezekkel a kérdésekkel hosszasabban foglalkozni, azt az öt elvi szempontot, amelyek miatt ez a választójogi javaslat a magyar nép számára elfogadhatatlan, kifejtettem. Befejezésül bátor vagyok még kijelenteni, hogy ezzel a választójogi javaslattal ez a kér­dés nem jutott nyugvópontra. Ez a választó­jogi törvény nem kerül alkalmazásra az élet­ben, mert, mondhatnám, elfogadhatatlanul és jellemezhetetlenül súlyos hibái olyan ellen­érzést, ellenagitációt és gyűlölködést fognak kelteni a faluban, hogy — amint azt a minisz­terelnök úr mondta — egy egyszakaszos tör; vényjavaslattal kell majd röviden módosítani a korhatárt. Azt hiszem, hogy egy egyszaka­szos törvényjavaslattal fogják az egészet ha­tályon kívül helyezni, mert nem fogják bírni az izgatást, amely e javaslat folytán ,az ország törvényhozása és az ország rendje ellen fel fog kerekedni. A küzdelem a tisztességes, a Göm­bös Gyula és Eckhardt Tibor és mindenki által hangoztatott becsületes titkos választójogért tovább fog folyni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ez a javaslat csak a népben elő törekvések lefojtása, nem a kérdések meg­oldása. A lefojtás folytán még nagyobb erő­vel fog kirobbanni az az ellenérzés, hogy ez a törvény nem kell és újabb választójogi harcok jönnek, ha nem most, a választás bekövetke­zése idején. Éppen ezért, bár én is titkos vá­lasztójogot akarok, de becsületes és tisztessé­ges választójogot, ezt a javaslatot^ mert ebben nem látok sem becsületességet, sem tisztessé­get, nem, fogadom el. Elnök: Szólásra következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Matolcsy Mátyás Matolcsy Mátyás: T. Ház! Kérem a tanács­kozóképessé<r megállapítását. Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni. (Rakovszky Tibor: Vagy ebédelünk, vagy tör­vényt hozunk! — Ügy van! Ügy van! a bal­középen. — Meizler Károly: Nem lehet, hogy csak mi tart sutok ki! Kérünk ebédszünetet!) Matolcsy Mátyás: A választójogi törvény­javaslat tárgyalásában a mai nap folyamán Darányi miniszterelnök úr felszólalásával for­dulópont következett be; ő ugyanis azt mon­dotta, hogy a tárgyalás során ne az általános politikai helyzettel, hanem lehetőleg kizárólag a törvényjavaslattal foglalkozzunk. Erre csak az a megjegyzésem, hogy maga a miniszter­elnök úr is vétett ez ellen, mert hiszen nem­csak a törvényjavaslattal foglalkozott válasza megadásában, hanem éppen azokra a problé­mákra mutatott rá, amelyek az egész ország társadalmát és így magátólértetődőleg annak idezsugorodott, eléggé ' ferde vetületét, az or­szággyűlést is élénken foglalkoztatják. Az a felfogásom, hogy ha az alkotmány­jogi javaslatoknak törvényerőre emelkedésük után az a hivatásuk, hogy ebben az országban teljes átalakulást, rendszerváltozást teremtse­nek, akkor az ilyen törvényjavaslatok tárgya­lásánál az a minimális kötelességünk, hogy arról a rendszerről, amelyet lebontani kívá­nunk, amelyet eltüntetni kötelességünk, mér­leget készítsünk és a mérleg felállítása után a cél eléréséhez igazítsuk hozzá a választó­jogi, illetőleg az alkotmányjogi törvényeket. Hiszen az alkotmányjogi törvény s így a tit­kos választójogi törvény sem öncél, csak esz­köz ahhoz, hogy a teljes rendszerváltozást tényleg megvalósíthassuk és ha nem ismerjük a jelenlegi rendszernek azokat a szörnyű ki­növéseit, amelyek a dolgozó magyar társada­lomból pusztuló, sorvadó, öregedő nemzetet teremtettek ezen a földön, akkor hogyan tud­juk helyesen megjelölni a választójogi tör­vény irányát és célkitűzéseit 1 ? T. Ház! Ilyen előzmények után egészen röviden foglalkozni kívánok azzal a rendszer­rel, amelyben ma élünk és amelynek megvál­toztatását, lebontását követeljük- Éppen Ulain képviselőtársam mai beszédéből győződhet­tünk meg arról, hogy ebben az országban már évtizedek óta olyan rendszert konszolidál­tak, stabilizáltak, amely a legnehezebb problé­mák elé állította ezt az országot s ő azt hangsúlyozta, hogy ennek a politikai életnek két nagy férfia már 1934 áprilisában hadat üzent ennek a rendszernek. Azt hiszem, hogy négy évvel később, amikor az a rendszer nem­hogy egy hajszálnyit javult volna, hanem még sokkal inkább elmélyült minden hibájá­ban és tévedésében, kötelességünk ezt a had­üzenetet most már valódi harccá fokozni és a rendszerváltozást követelni. (Mozgás, zaj és felkiáltások a jobbközépen: Még ebédelni sem hagyják az embert! — Meizler Károly: Hát miért nem adnak ebédszünetet?! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a jegyző urat, méltóztassék meg­számlálni a jelenlévő képviselő urakat. Csikvándi Ernő jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket. — Zaj a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Nem mi szavaztuk meg a 8 órás ülést! Ki szavazta megí — Meizler Ká­roly: Vagy van ebédszünet, vagy nincs! Ez a parlamentiairizmus lejáratása!): Negyvenhét! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A jegyző úr összeszámlálása szerint 47 képvi­selő úr van jelen és így a Ház tanáeskozóké­pes. A házszabályok 128. §-a által a tanács­kozóképességhez megkívánt 40 képviselő jelen van. Méltóztassék folytatni beszédéi 67*

Next

/
Oldalképek
Tartalom