Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

460 Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. seben résztvehessen, vagy legalább mint ellenőrző szerepelhessen, lássa, hogy mit tesznek az úriak, amikor az ő sorsáról van szó. (Mojzes János: Gerincsorvadás! — Meizler Károly: A Tébe.-nek és Gyosz.-nak majd lesz szerepe! — Zaj és felkiáltások a bálközépen: Hol van a kormánypárti — Meizler Károly: Nem kapunk ebédszünetet! — Br. Berg Miksa: Ök ehetnek, mi nem! — Meizler Károly: Ha mi nem kapunk ebédszünetet, akkor tessék iderendelni a kormánypártot is!) T. Ház! A történelem azt mutatja, hogy a felső osztályok, az uralkodó osztályok az idők folyamán degenerálódnak s a vérifelfrissítés, a megújhodás mindig alulról, a nép soraiból, a parasztságból történik. A paraszt adta a nyelvi kultúránkat, adta a katonát, a paraszt volt jó mindig katonának és adófizetőnek. Ha tehát így van, akkor nem szabad és nemzet ellen való bűn elzárni annak a lehetőségét, hogy tényleg kisgazda és földmunkás is ülhessen itt ebben a parlamentben. Ha a demokráciát akarják védeni, ha a nemzet egyes társadalmi osztályait igazán közel akarják hozni egymáshoz, akkor nem megakadályozni, hanem elősegíteni kellene, hogy a nép kiváló, tehetséges, a politikai életre és országvezetésre alkalmas fiai oda kerülhessenek, ahol szerepük betöltésére lehetőségük van. Mindnyájan nagyon jól ismerünk sok olyan derék parasztembert, jó észjárású, jó beszédű, világlátott és mindenhez értő embert, aki dísze volna nemcsak ennek a parlamentnekj hanem minden parlamentnek és kormánynak. Nem akarok hivatkozni volt vezérünkre, nagyatádi Szabó Istvánra, de vannak utána még sokan, akik ugyanolyan tehetségesek és értékesek volnának. Ezek az emberek ma mind ki vannak zárva a parlamentből és olyan akadály van eléjük állítva, amelyet soha áthágni nem tudnak. Figyelmeztetem a t. képviselőházat és a t. kormányt, hogy ennek azután meglesz az a súlyos következménye, hogy ez a parasztság majd azt fogja mondani: ha az urak így bántak velünk, akkor mi majd magunkra fogunk gondolni. Nem egy országos összefogás, hanem az osztályok széttagoz ódás a fog tehát bekövetkezni, a parasztság az urak ellen fog indulni, azért, mert ilyen szűkmarkúan, lehetetlenül és kegyetlenül bántak vele s megakadályozták az érvényesülésben. Én ettől féltem az országot. Mi parasztok alkarunk az urakkal és az intelligenciával együtt dolgozni és őket akarjuk, .mint vezetőket elismerni, de ők nem akarnak velünk lenni, nem akarnak minket magukhoz fogadni, hanem kitaszítanak bennünket az alkotmány sáncaiból. Ez nem. fog megnyugvást és nemzeti ragaszkodást kelteni a mi népünkben. Az ötödik, végtelenül elkeserítő és szomorú dolog ebben a javaslatban, hogy semmi néven nevezendő komoly gondoskodás nincs a viszszaéléseik megakadályozására. Egy paragrafus, egy mondat intézkedik az etetésről és az itatásról. Ezek a rendelkezések benne voltak az elozŐ törvényben is és tudjuk, hogy mik történtek ennek ellenére. (Meizler Károly: Jött az amnesztia!) Egy sor nincs arról, hogy a választókat ne lehessen különféle irányban befolyásolni, megvesztegetni, szállítási és más előnyökkel befolyásolni és politikai érdekek céljából felhasználni. Most lenn voltam a lovasberényi választókerületben. Elképzelhetetlen állapot volt ott. 140—150 autó szállította az embereket lakásukból a szavazóhelyiséghez. nak megállapítani egy 35%-os viszonylagos .többséget úgy, hogy az, aki a 35%-ot eléri, képviselő lehet, a többi 65% szavazat pedig nem ér semmit. Ha állandóan a diktatúra ellen beszélnek, akkor hogyan képzelik azt, hogy 35%-kai meg lelhessen választani egy képviselőt, a 65% szavazatot pedig nullifikálják, az nem érvényesül? A javaslat egyik legsúlyosabb és legkirívóbb igazságtalansága ez, mert biztosítja azt, hogy a kisebbség terrorja uralkodjék a nagy dolgozó többség tömegei felett. Ez még csak az egyéni kerületeknél van, a lajstromos kerületeknél még rosszabb a helyzet, mert ott felléphet 8—10 jelölt és azt a 3—4 jelöltet, akit megválasztanak, esetleg nem 35, hanem 25 vagy 30%-kal fogják megválasztani. Ez képtelenség, ez teljes visszafejlesztése a népképviseletnek; a népakarat érvényesülését abszurdummá teszif az által, hogy a 100%-ból elvész 65 vagy 75% és csak 35 vagy 25% érvényesül. Az a 35%, amely érvényesül, sajnos, nem mi parasztok és nem mi földmunkások leszünk, hanem a jobban szervezett más tömegek és más érdekképviseletek és mások olyanok, akiknek több idejük, több módjuk és lehetőségük van, hogy szervezkedhessenek és a maguk szavazatait érvényesíthessék. Mi, sajnos, szétforgácsolódunk, mert a mi népünk érdekeltsége ide-oda húz, különféle irányokba húz és a mi kisebbségi szavazataink el fognak veszni. Mi parasztok, akik 5 millióan vagyunk ebben az országban, kisebbség leszünk majd ebben az országban a választójogi törvény folytán. Elképzelhetetlenül súlyos sérelem ez, visszafejlesztése még annak a mai jogrendnek is, ahol, legalább az abszolút többséget megkívánták a választásnál a képviselőség elnyeréséhez. Hogy ennyire lehet visszamenni és ennyire lehet kimutatni azt, hogy mindig csak a kisebbség érdeke a fontos, azt elképzelni sem bírtuk volna a vidéken. Igazságos dolog lett volna, ha ezek a kisebbségi szavazatok ^ az egyes pártok között megfelelő arányban felosztatták volna, úgyhogy tényleg népképviselet lehetett volna, a népakarat tényleg érvényesült volna itt, hiszen a választásoknak éppen áz volna a céljuk, hogy megtudják, mi a nép, a nemzet kívánsága és akarata. De 35%-os többség sohasem r jelentheti egy százszázalékos nemzeti többség akaratát. A negyedik dolog, ami bennünket, parasztnépet lesújt, az, hogy teljesen ki van zárya, hogy ebbe a parlamentbe csizmás parasztképviselő bekerülhessen e választójogi törvény alapján. Először is azt a költséget, amellyel a választási eljárás fog járni, — nem tekintve a kauciót, a plakátokat, csak az óriási kerületeket és az óriási adminisztrációt — egy parasztember sem bírja el, másodszor pedig lehetetlenné van téve a mai technikai felkészültség mellett, amikor a^ nagy szervezetek autókkal és rádióval s minden más technikai eszközzel dolgoznak, hogy egy parasztember bárhol is fel tudja venni a küzdelmet. Valósággal felháborító reánk nézve, hogy míg az 1920-as titkos választásnál bejutott sok csizmás és parasztképviselő adta meg az alapját ennek az egész mai életnek, parlamentnek, most bennünket nemhogy visszasegítenének ebbe a parlamentbe, hanem ellenkezőleg, minden eszközzel megakadályozzák, hogy ide a csizmás paraszt betegye a lábát. (Meizler Károly: Független emberre nincs szükség!) Ha a paraszt a nemzetnek a termelője és gerince, akkor méltóztattak volna megtisztelni azzal is, hogy itt is lehessen s a maga sorsának intézé-