Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

456 Az országgyűlés képviselőházának van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ilyet nem lehet mondani! — Rassay Károly: Ez így van! — Zajos ellenmondásak a jobboldalon és a közé­pen.) Es unióst^ amikor itt vagyunk ennél a vi­tánál, azt 'halljuk, hogy íme a világ megireme­gett, s ki tud jia^ mit hoz a jövő. (Zaj.) Azt mondják, koncentrálni kell. Legyen szabad ehhez a koncentrációhoz nekem is né­hány szót szólnom. (Halljuk! Halljuk! a balol­dalon.) Vázoltam önök előtt a 14 éves kon­centrációt. (Rakovszky Tibor: Amiből a ma­gyar nép ki volt rekesztve! — (Felkiáltások a balközépen: Bizony! Bizony!) Ha önök azt hi­szik, hogy erre a koncentrációra önöknek és a nemzetnek szüksége van, akkor ám. koncentrál­janak, de én azt mondom, hogy ez a koncentrá­ció olyan, mint amikor a róka koncentrál a majorsági udvarofekal. (Derültség a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Keserves 14 esztendő bizonyította ezt; 14 esztendő mérhetetlen küz­delmei, szenvedései és veszteségei. Lehet-e tehát ezt a koncentrációt megcsinálni? Én azt hiszem, hogy erre a koncentrációra semmi szükség sincsen. Először is azért, mert hiszen önök egy nagy többségi pártot képviselnek, s tudnak kormányozni, ha akarnak. De nincs lehetőség sem erre a koncentrációra, mert az úgynevezett polgári koncentráció elvi akadá­lyokba ütközik. És kérdezem Bethlen Istvánt, mire akar ő koncentrálni? (Rajniss Ferenc*. Magára! — Derültség a baloldalon. — Farkas­falvi Farkas Géza: A legnagyobb magyar ma Bethlen István gróf! — Gr. Festetics Dómon­kos: Van még más magyar ember is! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Nem hiszem, hogy lenne valaki, aki kételked­nék abban, hogy Bethlen István gróf igen nagy magyar, igen nagyeszű, korrekt és tisz­tességes magyar férfiú. (Farkasfalvi Farkas Géza: Űgy van! — Rajniss Ferenc : Nem erről van szó!) De kérdezem én ettől a kifogástalan magyartól: mely nyulak ellen akar nyúlgáta­kat emelni? A hárommillió proletár elleni (Farkasfalvi Farkas Géza: A szélsőségek el­len!) Vagy az antiszemiták ellen? Avagy ki el­len akar nyúlgátakat emelni? (Meizler Károly közbeszól. — Farkasfalvi Farkas Géza: A nép nem szélsőség! — Zaj. — Elnök csenget. — Meizler Károly: Proletárrá tették a népet! — Zaj.) T. Ház! Nekem Bethlen István nyúlgátai­ról egy történelmi emlék jut eszembe. Köz­tudomású, hogy az utolsó száz esztendő egyik legnagyobb eszű és legbűvészibb képességű politikusa Metternich herceg volt. Mikor a francia forradalom elindította Pandora szelen­céjéből azokat a szeleket, amelyek egy évszá­zadon keresztül süvítettek végig Európán, — még ma is érezzük hatásukat — akkor ez a nagyeszű, nagytehetségű, briliáns ember meg­teremtette a nyúlgátakat, megcsinálta a bécsi kongresszust, s 1818-tól 1822-ig minden eszten­dőben összehívta Európa különböző városaiba az úgynevezett nagy szenátusi megbeszéléseket, kongresszusokat, amelyeken újból és újból, szinte évenként szögezték le a nyúlgátakat. Ez az ember nagy férfiú volt, úgy hívták Európá­ban, hogy Európa gondviselésszerű államférfia és 30 év múlva, 1848-ban futnia kellett Bécsből, futnia kellett s még Hollandiában sem mert megállani, mert a tengerre is szüksége volt, nehogy utóiérjék, tehát Angliába menekült nyúlgátak és kongresszusok ellenére. (Farkas­falvi Farkas Géza: Eákóczinak is futnia kel­292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. kellett!) Azt hiszik tehát, hogy amikor ezek a lelki megindulások veszik hatalmúba a társa­dalmat, akikor ilyen nyúlgátakkal vagy még nagyobb gátakkal is meg lehet ". akadályozni azt, hogy ezek az eszmék érvényesüljenek? Nem! T. Képviselőház! Beszédidőm lejárt, be kell fejeznem felszólalásomat. A következők­kel fejezem be. Én azt hiszem, hogy csakugyan szükség van egy koncentrációra, mert ez a parlament már a választójogi rendszer miatt is születésétől kezdve beteg. Sértő szándék nél­kül mondom ezt. Nézzenek körül, itt három Noé bárkája fut. Az önöké is, igen t. túloldal, ahol nincs egy világnézeti felfogás, a függet­len kisgazdapárt is és a keresztény párté nem­különben. Világnézeti felfogások szempontjá­ból differenciák vannak ezek között a pártok között. Ez beteg parlamenti helyzet, ennek a beteg állapotnak pedig véget kell vetnünk. Azt hiszik önök, hogy a társadalom elé, a vá­lasztók elé ezekkel a parlamenti berendezkedé­sekkel ki lehet menni? Próbáljanak ma meg­csinálni egy választást, akkor látni fognak valamit, amit még nem látott itt ebben a Ház­ban senki. (Egy hang jobbfelöl: Na mit?) Koncentrációt kell csinálni, de világnézeti alapon! (Rajniss Ferenc: Helyes!) Méltóztas­sék a választóvizet ráönteni erre a politikai ötvözetre és tessék megteremteni a világnézeti alapon való koncentrációt. Tessék a parla­menti kormányt megtartani. Ne méltóztassa­nak azt hinni, hogy nem lesz érdekes politikai harc az, amely itt kifejlődik. Az úgynevezett baloldalnak igen tehetséges vezetői, nagy anyagi erői és nem jelentéktelen tömegei van­nak. (Zaj. — Peyer Károly: Erről lehetne be szelni, de hol van ez?) Ne méltóztassanak ezen mosolyogni, nem arról van szó, hogy a parla­menti pártoknak vannak anyagi erői, — ezt semmi esetre sem mondom — de van azoknak a tényezőknek, amelyek a baloldali gondolat erőtartalékai. (Rassay Károly: A jobboldali lapok kapják a pénzt! — Peyer Károly: Egye­lőre a Gyosz., meg a Tébe. csak a jobboldalnak ad. — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: A zsidó tőke nem lebecsülendő!) Én azt hiszem, hogy egy világnézeti alánon megkonstruált új koncentráció elő fogja idézni azt, hogy az el­vek tisztulni fognak, hogy az egyik oldal, mondjuk a jobboldal, azoknak az érveknek r a hatása alatt, amelyeket majd amonnan, a túl­oldalról fog kapni és azoknak az erőknek a hatása alatt, amelyek majd jelentkezni fog­nak, meg fogja találni azt a helyes utat, ame­lyen túl talán a nemzet érdekében nem szabad menni, de nem addig, amíg ilyen vegyesen ülünk itt össze-vissza, amit az egyik kéz elő­retol- azt a másik visszatolja. Ez nem parla­menti, ez kaszinói felfogás! (Ügy van!) Nen> zetet előrevinni, nemzetet építeni csak elvi alapon lehet. Kérem tehát, t. Képviselőház, méltóztas­sanak konszideráció tárgyává tenni egy min­den párton kívül álló egyénnek a szavait, azokat a szavaimat, amelyeket itt most el­mondottam és ahhoz a miniszterelnök úrhoz fordulok ezzel a kéréssel, aki Gömbös Gyula örökségét és hagyatékát vette át, a leg­nagyobb felelősségek egyikét, mert Gömbös Gyula képviselte az elmúlt 20 esztendőben a keresztény, nemzeti agrárpolitikai irányzatot. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps a jobb­oldalon.) Ezt a nagy felelősséget a miniszter­elnök úr vállára tette és ő önként elvállalta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom