Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának Legyen szabad azt is elmondanom, talán nem veszik illetlenségnek, hogy amikor a miniszter­elnök úr ajánlása előtt véletlen folytán Göm­bös Gyulával beszélgettem és — bocsánatot ké­rek a miniszterelnök úrtól — azt a kérdést intéztem hozzá: nem lesz ehhez gyenge Dará­nyi? — ő azt mondta: nem is tudjátok» milyen kutyaerős ember. (Derültség. — Lelkes taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Bocsásson meg nekem ezért is a miniszterelnök úr, én ezt a kutya­erősséget eddig nem láttam. (Ellenmondások a jobboldalon.) De ha a miniszterelnök úr rea­lizálni fogja a nemzet érdekében azt a hagya­tékot, amelyet átvett, ha az úgynevezett^ jobb­oldali erőket összefogja, akkor a miniszter­elnök úr lesz a legerősebb emberek egyike, mert egy húszesztendős problémát fog meg­oldani, amelyhez nem tudott hozzányúlni senki sem. Oldja meg a miniszterelnök úr, történelmi missziót fog betölteni, s ha azt kérdezik tőlem, hogy mi a plattform, hát uraim, borzasztóan egyszerű: Győrött a miniszterelnök úr meg­mondotta, mi az ő plattformja, egy héttel ez­előtt a Vigadóban Eckhardt Tibor megmon­dotta, mi az ő plattformja. (Mozgás u jobbolda­lon.) jobboldali mindakettő. Miniszterelnök úr, az ön feladata az, hogy necsak miniszterelnök legyen, hanem állam­férfi is, az ön feladata az, hogy megvalósítsa azt a nagy munkát, amelyre vár a nemzet, amelyért mérhetetlen hála fog szállni ön felé és amely babérokat is fog jelenteni az ön szá­mára. T. Ház! A javaslatot elfogadom! (Helyeslés a balközépen. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: T. Ház! Amint azt a gyorsírói jegy­zetekből megállapítottam, gróf Festetics Sán­dor képviselő úr a felszólalását állandóan kí­sérő zajban a miniszterelnök úr személyére mélyen bántó és sértő magyarázatokra alkal­mas kifejezést használt, amiért őt utólag rendreutasítom, (Helyeslés a jobb- és a balolda­lon.) A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Hosszantartó lelkes taps a jobbóldalon és a középen.) ^ Méltóztassék meg­engedni, hogy ne kapcsolódjam bele TJlain Fe­renc t, képviselőtársamnak főként a reminisz­cenciákat összegyűjtő, viszont saját politikai felfogását pregnánsan kifejezésre juttató be­szédébe. Egészen röviden kívánok felszólalni. (Gr. Sigray Antal: De legyen velős! Halljuk! Hall­juk!) A választójogi kérdéssel kapcsolatban le­gyen szabad igazat adnom az előttem felszólalt t. képviselőtársaui'nak abban, hogy tényleg mint Gömbös Gyula boldogult nagynevű elő­dömnek a hagyatékát vettem át, — amint azt valamennyien tudni méltóztatnak — mind a három közjogi javaslatot, amelyek közül a törvényhozás már magáévá tette a kormány­zói jogkör kiterjesztéséről, a felsőház reform­járól szóló törvényjavaslatot és jelenleg tár­gyalja a választójog titkosságáról szóló tör­vényjavaslatot. Az eddig elhangzott felszólalásokban igen sok érvet hallottunk a törvényjavaslat mellett és sok érvet hallottunk a törvényjavaslat, ille­tőleg annak egyes tervbevett intézkedései ellen is. Méltóztassanak megengedni, hogy megálla­pítsam: a Ház minden oldalán egyöntetű he­lyesléssel találkozott magának a titkosságnak az egész vonalon való bevezetése, (Ügy van! 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 457 Űgy van!) Ebben a kérdésben sehol ellentétet nem tapasztaltam. Elismerés hallatszott a Ház minden oldaláról mindazon intézkedések iránt, amelyeket a törvényjavaslat a választások tisz­taságára vonatkozóan intézményesen kíván biztosítani. A kifogások, amelyeknek száma meglehetősen nagy volt, — ami természetes is ilyen fontos törvényjavaslatnál — két irány­ban tartalmaztak olyan kérdéseket, amelyeket nem kívánok szó nélkül hagyni. Az egyik az, hogy komplikált ez a javas­lat. Akik ezt a megállapítást hangoztatták, azoknak tökéletesen igazuk van: tényleg komplikált a javaslat. Az érdeme azonban en­nek a javaslatnak az, hogy nem hagy ki osz­tályokat a választójogosultak sorából és a ma­gyar nemzet egyetemes érdekeit óhajtja szem előtt tartani. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha komplikáltabb úton jutunk is el ehhez az eredményhez, nézetem szerint a komplikáltság nem kifogásolható jogosan. Másik kifogás az, hogy a korhatárok a ma­gasabb iskolákat nem végzetteknél nem elég alacsonyak. Ezt többen felvetették. A kormány és pártom azon a nézeten vagyunk, — és sokan az ellenzék soraiból is — hogy ki kell pró­bálni ezt a javaslatot és ha az átmeneti idő eltelt, akkor egyszakaszos novellával mindig le lehet a korhatárokat szállítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Már most kijelentem, hogy nagyon helyeslem, ha viszont a passzív választójog a törvényhatóságokban alacso­nyabb korhatárokhoz van kötve, mert ezáltal mintegy politikai előiskolát fog adni a tör­vényhatósági életben való részvéltei a törvény­hozásban való részvételre. (Ügy van! Űgy van! jobbfelől.) A választók számának aránya a svájci és a franciaországi között van, tehát egyáltalá­ban nem lehet azt mondani, hogy kevés. Festetics Sándor t. képviselőtársam felszó­lalásában egy olyan összehasonlítást merész­kedett tenni, amelyért az elnök úr rendre uta­sította őt. (Egy hang balfelől: Kabaré volt!) A (magáim neszéről teljesen szükségtelennek, sőt feleslegesnek tartom, hogy az ő beállítását visszautasítsam. (Elénk helyeslés a Ház min­den oldalán.) Nyugodtan a nemzet közvélemé­nyéneík ítéletére bízom ezt a kérdést. (Elénk helyeslés OÜ Ház minden oldalán. — Rupert Rezső : Csak a túloldalon ülő többség hallgatta áhítattal, ellenmondás nélkül! — Zaj. — Hall­juk! Halljuk! — Bárczay János: Ezt nem lehet mondiani! — Zaj. — Elnök csenget.) Arira a be­állításra, hogy az olyan alkotmány rendszerek­ben, amelyekben népszavazás van beiktatva, alacsonyabb korhoz van kötve a választójog, az a válaszom, hogy ez természetes. Egészen más ez a szempont ott, ahol az aliko'tmiányos­ság népképviseleti alapon áll. (Ügy van! jobb­felől.) Egészen más szempontok szerint kell eziefkíben az államokban elbírálni a kérdést és így ezek nem hasonlíthatók Össze. Aa, hogy az egyéni és lajstromos kerületben más ajog" cim, távolról sem okoz olyan különbséget, mint amilyent például az a pluralitás okoz, amelyet Angliában az egyetemek képviselete és a, választókerületek feltűnő aránytalansága idéz elő. T. Ház! En a választójogi javaslattal ezen túlmenően foglalkozni nem is kívánok. A vitá­ban elhangzottakra a belügyminiszter úr és az igazságügyminiszter úr fogják majd a szak­szerű válaszokat megadni. Ezeknek előrebocsátása után néhány más

Next

/
Oldalképek
Tartalom