Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 2 gyermekük és mi lesz azokkal, akiknek az [ összeírás utáni napon fog meghalni a hárma- j dik gyermekük? Ez olyan különös játék a 1 három gyermekkel és a gyermekek életével, amelyre igazán szeretném, ha az előadó úr nekem kielégítő választ adna. (Lányi Márton előadó: Negyedik bekezdés! Tessék elolvasni!) A negyedik bekezdés csak a háborúban hősi halált halt gyermekekre vonatkozik, nem azokra, akik a háború után az összeírás nap­jáig életben voltak. (Ügy van! a szélsőbalol­dalon. — Farkas István: Ügy van szószerinti Tessék felolvasni!) T. Képviselőház! Egész sereg olyan do­log volna még, amelyre ki kellene térnem, így főként ki kellene térnem az ifjúság kérdésére; az ifjúsággal kapcsolatos sérelmekre, sajncs azonban beszédidőm nagyon a végére jár és így kénytelen vagyok összefoglalni az elmon­dottakat. Tegnap Farkas István képviselőtársam letette a Ház asztalára a szociáldemokrata ifjúságnak a választójogra vonatkozó beadvá­nyát. Én az előadó úrnak és az egész Ház­nak figyelmébe ajánlom azokat a kívánságo­kat, amelyek joggal, indokkal, igazságos alap­pal bírnak. Ne engedjék felülkerekedni azt a hitet, amely megvan a dolgozó tömegekben a parlament hatékonyságáról, a parlamenti esz­közök alkalmazhatóságáról. Abban a pilla­natban, amikor ilyen tömegben szorítják ki a munkásnőt, a munkásférfit, a munkásfiatalsá­got a jogokból, ezzel szinte erőszakkal, kény­szerrel lökik őket a parlamentellenes állás­pont felé. Ez a javaslat nem méltó a komoly idők­höz, nem méltó a közös feladatok tömegéhez, nem méltó azokhoz az eseményekhez, amelyek ellen valóban minden erőnek, minden értelem­nek, minden józanságnak összefogására volna szükség. Ez a javaslat teljesen és tökéletesen lebecsüli a munkásnők tömegeinek politikai érettségét, lebecsüli a munkásnők tömegeinek gazdasági teljesítőképességét. A munkásnő leg­alábbis a férfival egyenlő feltételű választójo­got követel ettől a parlamenttől, igaz, hogy kevesli azt, amit ebben a javaslatban a : férfi kap és bízik abban, hogy amit ebben a javas­latban a férfinak kimértek, az szintén nem maradhat örökké, még csak hosszú ideig sem maradhat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de legalább addig is, amíg ez a változás bekövet­kezik, igényt tart arra, hogy az ő politikai érettsége és az ő gazdasági teljesítőképessége ne legyen alábbra becsülve, mint amennyire becsülik a munkás, a dolgozó férfi politikai érettségét. Mi a magunk részéről valódi parla­mentarizmust, valódi népképviseletet akarunk, ennek megteremtésének feltételeit ez a javas­lat nem hozza elénk, éppen ezért magam és pártom nevében ezt a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következnék Takács Fe­renc képviselő úr, aki azonban nincs jelen, te­hát töröltetik. Következik Festetics Sándor gróf képvi­selő úr. Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Ha őszinte kívánok lenni, meg kell mondanom azt, hogy ez a választójogi javaslat életemnek legször­nyűbb élményei közé tartozik, méltán sorako­zik a világháború véres csataterei és a tria­noni békeparancs mellé (Br. Berg Miksa: A kormány mit szól ehhez?), különösen az én emlékezetemben, aki mint gyermek és fiatal­ít, ülése 1938 április 1-én, pénteken. 447 ember végigéltem ennek a hanyatló kornak hőskorát, úgyhogy csak annál jobban látom, hogy ennek a korszaknak és ennek a rendszer­nek most vége van és hogy egy új rendszer­nek és egy új világnak kell jönnie. (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Heil!). Ami ennek a javaslatnak a tárgyalásánál megmutatkozott, az nem volt egyéb, mint egy hanyatló, önmagát túlélt korszak és politikai rendszer haldoklása. Nem volt többé harc az el­vekért, nem volt többé küzdelem olyan politikai pártok között,, amelyek száz százalékig állják a maguk világnézetét és elveit, hanem egészen egyszerűen mindenki csak azon^ gondolkozott, üiogy kompromisszumos úton mielőbb 'túlessenek a javaslaton. (Rassay Károly: Nesze neked!) Ez nem lett volna baj abban az esetben, ha az összes politikai pártok ugyanazon a világnéze­ten, azonos elvi alapokon álltak volna,, (vitéz Makray Lajos: Például nyilasalapon?) mert ak­kor a kompromisszum azt jelentette volna, hogy elveik sértetlen fenntartása mellett megegyez­nek az elvek gyakorlati kivitelének részleteiben. Ezt legfeljebb abból a szempontból lehetett volna megtámadni,, hogy a választásnál meg­ígérték a választóknak, 'hogy elveiket száz szá­zalékig igyekeznek uralomra vinni és most meg­egyeztek, a politikai hatalom egy részéért le­mondtak a politikai hatalom teljéről, csak azért, hogy tovább megmaradjanak ezen résiz birtoká­ban. (Rassay Károly: Én átadom az én része­met a politikai hatalomból! — Derültség a jobb­és a baloldalon.) Nem reflektálok arra a poli­tikai részre. (Sulyok Dezső: ön az egészre tart igényt!) Igen, az egészre. (Rupert Rezső: Volt már egyszer hatalmon!) A .helyzet azonban egészen más. A parla­ment összes pártjai között elvi és világnézeti szempontból áthághatatlan akadályok vannak, amelyeket nem lehet olyan egyszerűen, kompro­misszumos úton legyőzni. (Sulyok Dezső: Fel­robbantani az egészet!) Ennek a javaslatnak a tárgyalása során úgyszólván minden fejezet­nél igen súlyos világnézeti problémák merültek fel. (Felkiáltások a baloldalon: Például?) Például az a kérdés, hogy kiterjesszük-e a választójogot mindenkire, vagy pedig szelektív választójog legyen ... (Sulyok Dezső: Ez miért világnézeti kérdés? Ez elvi kérdés!) Mi az az elvi kérdés? A világnézet elvekből áll. (Zaj a bál- és szélső­baloldalon.) Ugyan kérem! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Festetics Sándor: Ilyen volt például az a kérdés, t. Képviselőház,, hogy kiterjesszük-e a választójogot a nőkre is, vagy csak a férfiak­nak adjunk választójogot (Sulyok Dezső: Ez már világnézet!), hogy adjunk-e választójogot titkosság mellett a katonaságnak is, — mint ahogy kellene — vagy ne adjunk, (Mozgás a jobb- és a baloldalon. — Sulyok Dezső: Hát ez nem kérdés! —vitéz Shvoy Kálmán: Hagyjuk a katonaságot!) hogy kizárjuk-e a választójogból az ifjúság számos korosztályát, stb. Ezek mind világnézeti és elvi kérdések, amelyek tekinteté­ben esak akkor lehet kompromisszumot kötni» ha elveinket legalább részben feladjuk. Én nem értem, t. Ház, hogyan lehet ezt a mai politikai rendszert neonacionalistának ne­yezni, mint ahogy sokan teszik, akik végigjár­ják az országot és azt mondják: nincs szükség j nemzeti szocialista mozgalomra, hiszen mi is nemzeti szocialisták vagyunk, nincs szükség a nemzeti szocializmus vezéreire, hiszen mi is ép­: pen olyan jó nemzeti szocialisták vagyunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom