Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
448 Az országgyűlés képviselőházának (Zaj és mozgás.) Aki áttanulmányozta és figyelemmel kísérte a nemzeti szocialista vagy általában véve a neonacionalista mozgalmakat, (Sulyok Dezső: A kettő nem azonos!) az bizonyára észrevette, hogy akár az olasz fasizmust tekintjük, akár a német nemzeti szocializmust, ezeknek a mozgalmaiknak leglényegesebb ismertetőjele az, hogy elveikből soha egy hajszálnyit sem engedtek. (Buchinger Manó: Tekintve, hogy nincsenek elveik! — Sulyok Dezső: Vannak-e egyáltalában elveik? Ezt tisztázni kell! — Buehinger Manó: Ami nincs, abból hogy engedjenek?!) A neonacionalizanus egy világnézeti mozgalom, amelyet Ha győzelemre akarunk vinni, nyilt ós becsületes harcba kell bocsátkoznunk a régi világnézetekkel és akkor az, eredmény nem lehet más, mint totális győzelem vagy totális bukás. Mind a kettőt elkerüli egy arany középúton, ezt mindennek nevezhetjük: nevezhetjük liberális politikának, bethleni politika; nak, de semmiesetre sem nevezhetjük nemzeti szocialista vagy fasiszta politikának. (Zaj és mozgás. — Rassay Károly: Nem is akarjuk! — Dulin Jenő: Mi magyar politikát akarunk csinálni! Magyar nemzeti politikát!) Ennek nincs értelme, igen t. képviselő úr. (Élénk derültség és mozgás a Ház minden oldalán. — Dulin Jenő: A magyar nemzeti politikának? — vitéz Shvoy Kálmán: A magyar nemzeti politikának nincs értelme? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Ennek azért nincs értelme, mert lehet magyar nemzeti szocializmust is csinálni. (Rassay Károly: Ennek aztán van értelme! — Rajniss Ferenc: Ha parlamenti demokrácia van, akkor mindenkinek joga van beszélni! — Br. Berg Miksa: Okosat! — Zaj. — Rajniss Ferenc: Az ország ítéli meg, nem a képviselő úr!) Elnök: Kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni és lehetővé tenni, hogy akit a szó illet, elmondhassa beszédét. Gr. Festetics Sándor: Ügy vagyunk a neonacionalista világnézeti mozgalmakkal, mint ahogyan volt itt valamikor a kereszténység, amikor a keresztény hittérítők bejöttek ide és kiűzték innen a pogányságot, ők azzal seniilyen körülmények között nem köthettek kompromisszumot, mert ha csak egy jottányit is engedtek volna elveikből, elvesztettek volna mindent. Itt nem lehet'más eset, esalk teljes győzelem vagy teljes bukás, mint ahogyan a pogányoknak pusztulniuk kellett nyomtalanul és el kellett tünniök innen ebből az országból. (Zaj a jobb- és baloldalon. — Rupert Rezsó: Most pedig arról van szó, hogy a horogkereszt és a kereszt közül melyik győzedelmeskedik? Kit akar legyőzni? A keresztet? — Dulin Jenő: Na, melyiket? — Mojzes János: Eddig is nacionalisták voltunk! — Zaj. — Halljuk!Halljuk!) Éppen ezért ennek a választójognak ez a kompromisszumos oldala teszi számunkra lehetetlenné, hogy mi azt elfogadjuk. (Rassay Károly: Hát milyet kellene csinálni? — Kun Béla: Semilyet?) Ezzel tulajdonképpen már mindent elmondottam volna, amit el kell mondanom pártállásom következtében. Ha mégis kitérek ennek a javaslatnak egyik-másik tulajdonságára, ezt csak azért teszem, hogy a félreértések elkerültessenek. (Rupert Rezső: Pedig jó javaslat ez a negyvenezer holdasok szempontjából!) Sokkal jobb az önök szempontjából! Tudják önök nagyon jól, azért egyeztek meg zárt ajtók mögött. (Rupert Rezső: Én nem egyeztem meg!) A nyilvánosság előtt azután van ellen292. illése 1938 április 1-én, pénteken. zéki muri. (Élénk derültség a Ház minden oldalán. — Rupert Rezső: Engem meg sem hívtak arra r a kompromisszumos tárgyalásra!) Igen t. képviselő úr, ha ön akar beszélni, szívesen lemondok szólásjogomról. (Br. Berg Miksa: Kár volna! — Rajniss Ferenc: Rupert mögött áll az ország, de Festeticsé most a szó! — Derültség.) Ennek a választójogi javaslatnak egyik legnagyobb tévedése az az elgondolás, (Halljukí Halljuk!)^ amely végigvonul rajta, hogy a titkosság kiterjesztéséből veszély származhatok az állami és társadalmi rendre. A történelem tényei ennek homlokegyenest ellenkezőjét bizonyítják. 1789-ben Franciaországban kitört a forradalom, anélkül, hogy ott bárkinek akár nyilt, akár titkos választójoga lett volna. (Sulyok Dezső: Hát még Dózsa idejében! Akkor hogy volt? Akkor se volt! — Derültség.) Ugyanígy volt 1848-ban. Nem volt itt senkinek se titkos, se nyilt választójoga. (Sulyok Dezső: De volt!) 1918-ban ugyancsak (Rupert Rezső: Ott a gróf úr segített! — Derültség.) nem volt titkos választójog, hanem milyen választójog volt? Kautélás választójog volt, olyan, amilyet a t. képviselő urak akarnak. (Dulin Jenő: Ki akarja?) Kautélás volt a választójog; ott volt a további kautéla, vagyis biztosíték a főrendiház jogkörében, ott volt továbbá még egy biztosíték a teljes királyi hatalomban, mégis kitört a forradalom és az összes kautélákat elsöpörte- (Mojzes János: A legnagyobb baj az volt, hogy nem akartak többé katonát látni!) Ha viszont azokat az országokat nézzük, amelyekben a politikai jogok széles néprétegekre ki voltak terjesztve, nevezetesen a választójog és ahol annak szabad gyakorlása titkosság útján biztosítva volt, mint például Ausztriában, a német birodalomban és Olaszországban, akkor azt látjuk, hogy igaz ugyan, hogy ott is voltak a háború után forradalmi megmozdulások, (Mozgás és derültség), ezek az országok azonban sokkal jobban tudtak azoknak ellenállni, mint Magyarország és Oroszország, ahol a forradalom a legtovább haladt. (Sulyok Dezső: Azért, mert ön ellenállhatatlan volt! Önnek nem lehetett ellenállni!) Sőt megfordítom a dolgot és azt mondom, ha Németország példáját nézzük, éppen azáltal, hogy a weimari alkotmány széleskörű választójogot biztosított a német népnek, lehetővé tette, hogy Németországban a hazafias elemek [felsorakozzanak a nemzeti szocializmus zászlaja mögött, azt diadalra vigyék és megvalósítsák Németországnak soha nem gondolt tüneményes és csodálatos újjászületését. (Rupert Rezső: Segítette őket a nagykapitalizmus!) r A forradalmakat nem a titkos választójog idézte elő, azokat egészen más körülmények hozták létre a múltban is és hozzák létre a jelenben is. Legérdekesebb példája ennek Olaszország, ahol volt titkos választójog és ha ez lett volna a forradalmi megmozdulások oka, biztosra vehetjük, hogy Mussolini azonnal megszüntette volna; de nem szüntette meg és nem is mondotta soha, hogy az a legnagyobb baj az állam és a társadalom szempontjából, hanem igenis többször mondotta azt, hogy a fasizmusnak egy önző, tehetetlen, önmagát túlélt politikai osztályt kellett a nyeregből kiütnie, hogy megvalósíthassa Olaszországnak és az olasz népnek újjászületését. (Mojzes János: Itt kit ütne ki a nyeregből? Darányit?) Majdnem mindig és szinte kivétel nélkül ez a forradalom politikai oka: egy politikai osztály
