Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-292
446 Az országgyűlés képviselőházának fontos szempontra kell súlyt helyezni és lia ezt teljesítették, akikor lehet magasra emelni a föltételéket -.(Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az -egyik az, hogy legyen elegendő^ iskola mindenütt és mindenki járhasson .iskoláiba, a másik pedig az, hogy a szülőket olyan gazdasági ellátottsághoz juttassuk, hogy a leánygyermekeket ne legyenek kénytelenek nyolcéves korukban libapásztoroknak, tíz- vagy tizenikiétéves korukban pedig kifutónak elküldni virágüzletbe, cukorkábóltba, stb. Még meg sem várhatják a szülők, hogy a leánygyermekek szakmunkára megérjenek, el kell őket idő előtt küldeniök ikienyérikeresetre. Sokszor ez a fiatal gyermekleány az egyedüli keresője a családnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik oldalon tebát nincs iskola, a másik oldalon nincs jog és a; kölcsönhatás itt így mérlegelődik elintézés nélkül. En ezt olyan kétszínű játéknak tartom, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amilyent csak az csinálhat, aki szlégyenli azt, 'amit. tesz és ilyenformán óhajtja azt leplezni. S hozzájön még ezekhez a feltételekhez, hogy azt mondja a törvényjavaslat: saját vagyonának jövedelméből kell eltartania magát annak, akinek egyéb föltételei már megvannak. (Farkas István: Szegény középosztály! Ez az ő intelligenciája! így rent ja önmaga alatt a talajt!) Az indokolás szerint az érettségnek bizonyítéka az önállóság, és ez az önállóság 1 részben a vagyontól, részben a saját keresettől függ. A vagyonra! vonatkozólag azt kell mondanom, hogy egészen furcsa bizonyítéka az önállóságnak például az örökölt vagyon, amely igazán csak azt jelenti, hogy valaki nem szorul másra, de önállóságot semmiesetre sem jelent, sem a felfogásban, sem a gondolkodásban, sem a 'dolgok megítélésiében. Nem jelent politikai érettséget, sőt ellenkezőleg, azt^ jelenti, hogy az illető 'elrejtőzhet egy elefántcsont toronyban, ahol nem kell tudomásulvennie, hogy odakint hogyan véreznek, verejtékeznek az emberek. De rendiben van, hogyjuk meg a vagyonnak, ami a vagyoné, a magántulajdon társadalmában. Nem is tartozik ez rám, közülünk senkisem lesz ezen a címen választó, de ránk tartozik a saját keresetiből való eltartás mint jogcím. Ki az, aki vélelmezi az eltartásra alkalmas keresetet és hogyan fogja vélelmezni ezt? (Farkas István: Ez a korrupció fészke!) Itt olyan tág lehetőség nyílik az összeírásoknál a viszszaéilésekre, hogy ez az intézkedése a, javaslatnak a proletárcsaládokhói még megmaradottakat is ki fogja rekeszteni a választójogból. Mennyi az a kereset, amely eltartásra elegendő? A mosónő, aki három pengőt kap egy napra,* az elárusítónő, aki 40 pengőt keres egv hónapban, a mezőgazdasági félkéz-munkásnő, aki felét keresi annak, amit a férfi, vaijon eltartja önmagát? Ki az, aki hizonvítani fogja az Önállóságot, illetőleg az eltartásra alkalmas kereset megléteiét és ki az. aki elbírálja 1 ? Igenis, itt ezer kibúvó mutatkozik a néviegvzéik összeállításánál, amit csak a legnagyobb lelkiismeretesséergel lehet elkerülni, már pedig a névjegyzékek összeállításánál bizony lelkiismeretességről, mint a boszorkányokról, amelyek nincsenek, nem lehet beszélni. De ezenkívül miért kiskorú az otthon élő leány, akinek sem saját vagyona, sem saját önálló keresete nincsen? Szerencsés helyzet ez és igazán tisztelni kell annak belátását, aki 292. illése 1938 április 1-én, pénteken. a maga gazdasági ellátottságában nem veszi el más elől a munkahelyet. De ha ez látni fogja, hogy ez degradálást jelent az ő számára, akkor ez a szerencsés réteg is rákényszerül, hogy a munkapiacra tóduljon, munkát vállaljon és más elől a munkahelyet elfoglalja. Én nem ellenzem, hogy ezek is dolgozzanak, ha lehet, szerintem mindenki ott végezzen hasznos munkát, ahol képességei a legalkalmasabbak arra, hogy hasznos munkát végezzen, de ezzel a szakasszal ellentmondanak legszebb szónoklataiknak, amelyekben azt mondják, hogy a nő maradjon otthon, különösen, ha nincs rákényszerítve, különösen, ha gazdasági viszonyai olyanok, hogy nem kell a maga eltartásáról gondoskodnia. Alig egypár pillanatom marad a többi kérdés átfutására. Itt van a feleség- választójoga. Vele még rosszabbul, még szigorúbban bántak el, mint a hajadon nővel. A feleség is kiskorú; bár törvényeink azonnal nagykorúvá emelik őt, mihelyt férjhez megy, a javaslat szerint újra visszaesik a : kiskorúságba, mert csak akkor választó, ha férje is^ választó, és a nő választójoga a férj választójogának járuléka. Ezt nem tudom megérteni, ha" csak arra nem gondolok, hogy a jogtalan férfi asszonyát is ki kell a jogokból rekeszteni, hogy a jogtalan férfi asszonya se legyen választó, mert ezzel két legyet ütnek majd egy csapásra. Azt mondja Werbőczy a Hármaskönyvben. hogy azokat, akiknek anyjuk nemes, de apjuk nem nemes, valóságos nemeseknek nem mondhatjuk. Aki tehát a XX. században jogtalan férfihoz megy feleségül, éppen úgy elveszti jogait, mint Werbőczy idejében a nemes asszonv elvesztette ha paraszthoz ment feleségül. (Lányi Márton előadó: A 20. § 2. bekezdése!) Hiába felel meg a nő az összes kikötéseknek, ha férjének nincs választójoga, akkor a nő számára sincs választójog. Szerintünk a családi kötelék részben erkölcsi, részben gazdasági kapocs. Semmi köze sincs a közjogi jogosítványokhoz, és ha a nő fogadalmat, vagy esküt tesz az oltár előtt vagy az anyakönyvvezető előtt, hogy férjét mindenhová követni fogja és vele együtt lesz mindenütt, arról egyetlen^ egy esküformában sincs szó, hogy a választóurnáihoz a szavazóhelyiségbe is csak férjével együtt fog beléoni. Férjezett munkásnő még kisebb számban marad meg a választójogban, mint hajadon. Van ugyan egyhítés az írni-olva3ni tudó nőre nézve, akinek három gyermeke van; ennek adnak választójogot. Három fifvermek után számít az ő közjoga, az ő politikai joga! Mikor külföldi barátaink érdeklődnek dolgaink iránt, elsősorban azt kifogásolják, hogy mi köze van a gyermeknek ahhoz, hogy valakinek politikai joga legyen. Az indokolás azt mondja, hogy fokozottabb felelősségérzete van annak a,nőnek, akinek sok gyermeke van._ Ezt én kereken kétségbevonom. De ha ez igaz volna, ha ez valóban fennállana, akkor nem; volna szabad kirekeszteni a két-, vagy egygyermekes anyát sem, főleg akkor nem. amikor 8—10 gyermekből maradt meg csupán ez a kettő és a többit éppen azért nem tudta felnevelni, mert olyan szörnyű gazdasági helyzetben élt, hogy gyermekeit megfelelően táplálni és egészségesen felnőtté nevelni nem tudta. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De különben ezzel kapcsolatban egy más kérdés is felmerül. Mi lesz azokkal, akiknpk az, összeírás előtti napon hal meg a harmadik
