Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 445 Ha a magyar nő-választójog 30 éves korhatárát nézzük, akkor egyre erősebbé válik bennünk az a bizonyosság, bogy ennek nincs egyéb célja, mint hogy a munkásnő politikai érettségét, a mukásnő szélesebb politikai tájékozottságát kapcsolják ki a politikai erők közül. Ennek bizonyítéka az is, hogy 1917-ben az akkor benyújtott választójogi törvényjavaslat a nőnek 24 éves korában megadta a választójogot. Miért? Akkor talán konszolidáltabb állapotok voltak, nagyobb volt talán a politikai bizonyosság, nagyobb volt a gazdasági rend, nagyobb volt a felfordulás elleni védekezésnek a lehetősége'? Mégis akkor, midőn a szociális nyugtalanság és a gazdasági bizonytalanság a legnagyobb volt, 24 éves korban állapították meg a nő-választójog korhatárát azért, mert a nő-választójognak a négy polgári elvégzéséhez való kötöttségével kikapcsolták a munkásnő politikai erejét és politikai befolyását. Ma, 1938-ban a négy polgári végzettség már többékevésbbé a munkásnők között is, elsősorban természetesen a városi munkásnők között is megtalálható, magasabbra kellett tehát emelni a korhatárt és magasabbra kellett emelni az iskolai végzettséget is azok felé, akiknek 24 éves, vagy ennél alacsonyabb korban is választójogot adnak. Az egyetemet, vagy főiskolát végzett nőknek korhatár nélkül választójogot adnak a javaslat szerint. A korhatár számszerű csökkentő hatása tehát csak a kisebb iskolai végzettségnél érvényesül. Mit jelent ez a proletár nőnél? Tegnap Kertész képviselőtársam egy statisztikát terjesztett itt a Ház elé arról, hogy a legutóbbi évtizedekben, mondhatjuk, a legutóbbi félévszázadban az emberi korhatár elég magais átlagban emelkedett. Az általános életkor emelkedése azonban a dolgozó proletárnőnél, a munkásnőnél nem jelentkezik. A munkásnő tehát a mostani választójog szerint, mondjuk, 30 éves korában belekerül a névjegyzékbe, de ha ugyanabban az évben, vagy az előtte lévő évben volt választás.^ akkor csak a ciklus lejárta után, tehát mondjuk, 34 éves korában kerül elsőízben abba a helyzetbe, hogy politikai jogával éljen. A 34 éves kortól kezdve a legjobb esetben egy hármas, vagy négyes országgyűlési ciklust számíthatunk, mert 50-ik évük után ezek a proletártasszonyok kezdenek elhalni. Egészen különös, egészen megrázó és egy szociológus vizsgálatára érdemes tény az, hogy a miunkásnő addig él, amíg a gyerekeknek, akiknek életet adott, kenyeret is tud adni, amíg a gyerekeket talpra tudja állítani; az életösztöne, az életereje addig tart, amíg gyermekeit a többi felnőtt közé tudja állítani s akkor. ÖÍ-Zszeesik, összeroskad és elpusztul. A 30 éves életkor tehát a munkásnőnél azt jelenti, hogy háromszor, vagy a legjobb esetben négyszer érvényesítheti a szavazatát az ország közállapotaira vonatkozólag, azután meghal. Tehát minden vonatkozásban kisebb súlya és kisebb értéke van az ő szavazatának, mint magasabb osztálybeli társnőjének, aki 24 éves korától 70—80 éves koráig a váltakozó ciklusokban mindig érvényesítheti a maga akaratát, a maga osztályérdekeit. Itt van az iskolai végzettség kérdése, amelyet elsősorban a korhatár szempontjából kell vizsgálnunk. Azt mondja az indokolás (olvassa): »Aki magasabb iskolát végzett, az ezzel járó fegyelmezett gondolkozás következéseképpen rendelkezik azzal a megfontolt ítélőképességgel, amely a választójogosultság elengedhetetlen feltétele.« Fegyelmezett gondolkozás és megfontolt ítélőképesség; és ezt állítják ebben a mai kórban, amikor a munkásra es a földmívelőre, a munkásnak és a földmíyelőnek fegyelmezettségére és megfontolt ítélőképességére van alapozva ennek az országnak egész rendje. A 4 és 6 elemis egyének fegyelmezetlensége, megfontolatlansága itt nem veszélyezteti sem a rendet, sem a békét, ellenben igenis a társadalomnak, az adófizetőknek áldozatkészségéből közép- és főiskolát és egyetemet végzettek hemzsegnek nálunk is a politikai fanatikusok és a politikai fantaszták táborában, rázzák az államrend oszlopait, nem erkölcsi okokból, nem magasabb eszmei okokból, (Farkas István: Nem bizony!) hanem abból a jól elgondolt, jól végiggondolt következtetésből, hogy ha az államrend összedől s a bentülők szörnyethalnak, ők maguk ülhetnek majd oda be és építhetnek olyan házat, amilyen nekik megfelel. ' De speciálisan a nőkre vonatkozólag mi az összefüggés a magasabb iskolai végzettség és a fegyelmezett gondolkozás és megfontolt ítélőképesség között? A magasabb iskolai végzettség jelent nagytömegű ismeretet, de nem jelent politikai ítélőképességet önmagában. A jómódú leánygyermek, aki elvégezhette a középiskolát, aki elvégezhette az egyetemet, az osztálylkiváltságokat jelentő iskolákat, a vagyoni, a gazdasági előnyt jelentő iskolákat, egy olyan apolitikus atmoszférában nőtt fel, amelyben politikai érettségre, politikai megfontolásra, politikai ítélőképességre valóban nem tehetett szert. Ha igaz az, amit állítanák, hogy a mi iskoláink — a középiskolák, főiskolák, egyetemek egyformán — teljesen mentesek a politikától, akkor hogyan áll meg ezzel az állítással szemben az az indok, amely a politikai ítélőképességet a magasabb iskolák elvégzésének napjától számítja? Miért volna politikailag érettebb ez, mint az a munkásnő, aki 12 éves korától kezdve a gazdasági életben, a politikai pártszervezetben^— hangsúlyozottan mondom — részt vesz az életben és ezeket a kérdéseket közvetlen közelségből, a gyakorlatból megtanulja. A 30 éves korhatár éppen a politikai szemléletre, a politikai jártasságra szert tett munkásnő számára jelenti azt, hogy későn jut a választójoghoz. S mialatt a politikától elzárt nőnek korhatár nélkül megadja a választójogot, a hat elemi követelése a 30 éven túlmaradottaikat kiselejtezi a választójogból, hogy azután ezzel teljesen befejezze azt a titkos, azt a rejtett pluralitást, amely egyedüli célja a női választójog ilyen megalkotásának. Ám, ha az igaz volna, — föltéve, de meg nem engedve, — hogy a hat .eleminél kevesebb végzettség valóban jogossá és indokolttá teszi a munkásnők kizárását a politikai jogokból, akkor miért nem teremtik meg legalább a lehetőségét annak, hogy elvégezhesse ezt a hat elemit? A kultúrdemokráciának és politikaidemokráciának sorrendi helyezéséről ebben a képviselőházban már éppen eleget vitatkoztunk. Én azt vallom, hogy mind a kettőre szükség van. Én nem vagyok a felelőtlenség álláspontján, nem vagyok az éretleneknek politikai jogokkal való felruházásának álláspontján, de azt mondom, hogy amíg ezek a rétegek a maguk politikai jogait meg nem kapják, azok a rétegek, amelyek a politikai jogok birtokában a kultúrdemokrácia fölött ítélkeznek, a kultúrdemoíkrácia mértékét megszabják, soha meg nem fogják nekik adni azokat a lehetőségeket, hogy ezeket a feltételeket teljesíteni tudják. Az iskolai végzettség megkövetelésénél két 05*