Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. felvásároljam a szállító üzemiét magát. Erre terjed ki az* az Eckhardt-programin, amelyet állandóan hirdetünk, hogy az energiagazdálkodást állami kezelésbe kell venni, de különösképpen és azonnal a hadiszergyártást. Semmi igazságtalanság nem érné az urakat, ha különösen az általuk megszabott mérlegben szereplő vagyoni értékelés alapján vennék át ezeket az igen fontos gyárakat (Gr. Festetics Domonkos: Ez volna^ a zsidókérdés, igazi megoldása!) E-z a mi kívánságunk és amikor ez a mi kívánságunk,^ tiltakozom az ellen, hogy éppen ezeket a hibás mérlegeket védjék' képviselőtársaim a Házban, vagy máshol. Azt, amit Fellner igen t. képviselőtársunk az élesztő kart el érdekében a lapokban megírt, nagyon »ajánlatosnak tartom, mert az ilyen ügyeket nem védeni kell és ha már el nem ítélem; legalább hallgatok ebiben a tárgyban. Különösen nem kell akkor védeni olyannak, akinek a mérlegeit magától is bekérték a pénzügyi' hatóságok felülvizsgálás céljából, gyanítván ott is igen sok eltitkolható adótételt,, T. Ház! Befejezésül legyen szabad hivatkoznom Fabinyi volt pénzügyminiszter úrnak lavaly június 2-án elmondott, szerintem igen szerencsétlen beszédére, amikor! a költségvetés befejező vitájánál felszólalt s az én ismételt beszédeimre azt mondotta először is, hogy »legálisan csökkentik az adóalapot, mert a törvények erre lehetőséget adnalk«. T. Ház! Azért van nekünk 33-as bizottságunk, hogy ha látunk ilyen nagy szakadékot, akkor járuljon közre ez a 33-as bizottság abban, hogy a hiha sürgősen reparáltassék. Nem fogadhatom el semmiféle pénzügyi politikánaik az olyan kijelent esek at sem, hogy »a társulatok a legkitűnőbb szakértőket alkalmazzák az adókérdésekben, ezzel ezemben a gyérszámú adóközegeknek idejük sincs arra, hogy ezzel az adónemmel megfelelően foglalkozzanak«. Remélem, hogy ilyen kijelentéseket többé nem fogunk a pénzügyminiszteri székből hallani. Azt mondja továbbá a volt pénzügyminiszter úr, hogy »nem szabad, hogy az. adóeltitkolás súlyos vádja érje azokat az adózókat, akik nem tesznek egybet, mint ügyesen és okosan élnek a törvényadta lehetőségekkel, mert ez nem adócsalás«. Lehet, hogy ez nem adócsalás itt, de ha szegény ember követi el, okvetlenül ennek minősül. Itt azt ígéri a pénzügyminiszter úr, hogy bár a társulati adónál az adókulcs már nagyon magas, mégis emelni fogja a rendkívüli pótlékát. Nézete szerint a vállalatok ezt még elbírják. Kérdem, hát hol van ez az egy éve beígért társulati adótörvény? Kérem Reményi-Schneller pénzügyminiszter uriat, hozza ezt minél előbb ide, annál is inkább, mert elődje, Fabinyi Tihamér volt pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy teljesen készen van, csak az érdekeltségekkel letárgyalja. (Egy hang a baloldalon: Reméljük, Reményi »schneller« hozza. — Derültség.) Azt mondta annakidején Fabinyi pénzügyminiszter úr: »Ha szükség lesz rá, bizonyos módosításokat is eszközlünk. Azt szeretném, ha július 1-én már életbe is léptethetnénk.« Közeledünk az újabb július 1-éhezés közel egy éve lesz, hogy a miniszter úr ezt mondta, de a törvény még mindig nincs a Ház előtt. Elnök: A t. képviselő úr megígérte, hogy beszédét befejezi. Czirják Antal: 10 perc alatt! Lejárt már? Elnök: Lejárt! (Derültség. — vitéz CsehSzombathy László: Azt is mondta, hogy »bevetése 1938 március 30-án, szerdán. 401 zetésül« akar valamit elmondani. — Élénk derültség.) Czirják Antal: Befejezem azzal, hogy ezeknek a kormányzat legsürgősebb teendői között kell szerepelnie. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a kérdésekre megnyugtató választ adni szíveskedjék. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Beményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr beszédében említett két vállalat könyveit még hivatali elődöm megvizsgáltatta. Ennek a vizsgálatnak tényleg közel olyan eredménye volt, mint amilyet a képviselő úr megemlített, azonban azok a tételek, mint rezsitételek, amelyeknél vitássá tehető, hogy azok levonható tételek-e, vagy sem. Annak megítélése, hogy ezek a rezsitételek tényleg levonható tételek-e, az adóhatóságra tartozik. Ez ellen az illető adózónak joga van felszólalással élni. Ez az eljárás folyamatban van, következésképpen érről tovább nem nyilatkozhatom, mert folyamatban lévő ügyről nem tájékoztathatom az igen t. Házat. Valószínűleg azonban ennek a vizsgálatnak az. lesz az eredménye, hogy az illető vállalatok adóját fel kell emelni. Már most,, ami az adócsalás kérdését illeti, a vizsgálat megállapította, hogy rendes könyvvezetés van, amely az adókivetésére alkalma» adatokat szolgál, így tehát a fennálló jogszabályok szerint — hangsúlyozom, a fennálló jogszabályok szerint — adócsalás címén ebben az esetben eljárást indítani nem lehet. Ami pedig a jövedéki kihágást illeti, a helyzet az, hogy csak jogerős kivetés után lehet eljárást indítani, már pedig ez a jogerős kivetés eddig még nem történt meg. Legyen szabad még arra is utalnom, amit a képviselő úr a mustból készített élesztőkérdésről mondott, hogy tudniillik ennek a kérdésnek megoldását igen hatalmas befolyások akadályozták meg a péinzügyminisztérlumbait. Tényleg igen hatalmas befolyások akadályozták meg, de nem olyanok, amilyeneket a képviselő úr említ, hanem a közérdek akadályozta meg. Egyelőre csak azt mondhatom, hogy ha a közérdek szempontjából megoldhatónak tartjuk ezt a kérdést, meg is fogjuk oldani. Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. Egyben kérem azt is, hogy a hivatali elődömhöz intézett és még válaszolatlan interpellációkat törölni méltóztassanak. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Czirják Antal: T. Ház! Sajnálatomra a miniszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. Az a körülmény, hogy egyes tételek vitássá tehetők és még egyévi vizsgálat után sem fejezték be az ezzel foglalkozó eljárást, egyenesei* szomorú. Egy adóeltitkolási ügyet napok aiat, el lehet intézni. A miniszter úr már ki is fejezte azt a nézetét, hogy a fennálló jogszabályok értelmében nem tud eljárni. Tudtommal van arra mégis rendelet, hogy az ilyen esetek ne ismétlődhessenek rendszeresen. Háromévi adómérlegeket hoztam fel példaképpen, amelyekben mindig visszatérnek ugyanazok a tételek, vagyis az, amit mondani méltóztatik, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy mit szabad és mit nem szabad levonni, abszurdum! Hiszen itt valóságos adómérlegkészítő vállalat van,