Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-290
402 Az országgyűlés képviselőházának 2Í amelynek nagyszerű hites szakértői vannak, akik tudják, hogyan kell könyvelni. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Sajuoii, vannak ilyenek!) A másik kérdés pedig az,, hogy mi történt Moskovitséknál. Hiszen e részvénytársaság közgyűlésén egy kis részvényes felállt és azt kérdezte az igazgatósági jelentéssel kapcsolatban, hogy a vállalat a veszteség- és nyereség-számla rovataiban miért nem mutatja ki azt az adóleletet, amely szeri n. a könyvizsgálók megállapították, hogy a gyár vezetősége alkalmazotti kereseti adóban 959ó pengő 80 fillérrel, társulati adóban pedig 256.066 pengő 58 fillérrel károsította meg a kincstárt. Legyen szabad ezzel kapcsolatban itt a következőket megemlítenem. Egy gyönyörű szép gondolata van a főméltóságú asz»szonynak, hogy az eucharisztikus kongresszu alkalmával ne legyen éhező ebben az ország ban. A feljelentőt illeti 25% az ilyen adó elől eltitkolt összegből. Méltóztassék a pénzügyim niszter úrnak ezt a 25%-ot e nagyszerű gondolat 'megvalósítására fordítani és ha következeteseik méltóztatnak lenni az adók kivizsgálása terén, akkor nem fog ez az abszurd helyzet előállani. Hiszen éppen amiatt van itt GÍSŐSOT ban zsidókérdés, mert vannak olyan vállalatok és zsidóvezetők, akik kényszerülnek 265.00b pengő összegű adókat a vizsgálat után befizetni, holott tudniok kellene, hogy mi a tisztesi könyvelés és a tisztes adózás. A mustra vonatkozó miniszteri válasz, pedig éppen azért nem vehetem tudomásul, mert a közérdek, különösen pedig ennek a sze gény országnak a közérdeke kívánja, hogy ahol csak lehet, a bortermelésen könnyítsünk, lévén a bortermelés a legszegényebb rétegek foglalkozása. (Helyeslés.) Hiszem, hogy a legközelebb több szerencsém lesz a miniszteri válasszal. (Egy hang a baloldalon: Mi lesz a szesztörvénnyel?) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úrnak az iparügyi miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni ? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásulveszi. Egyben pedig a miniszter úr előterjesztett kérelmének megfelelően az elődjéhez intézett függőben levő interpellációkat törli. Következnék Payr Hugó képviselő úr három interpellációja, a képviselő úr azonban ezeket törölte. Keisinger Ferenc képviselő úr interpellációjára halasztást kér. Méltóztatik a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Matolesy Mátyás képviselő úrnak a kormányhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kormányhoz a nyugalomba vonuló miniszterek és közhivatalnokoknak a gazdasági életben való elhelyezkedése tárgyában. 1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a társadalomnak nincs bizalma az olyan kormány országvezetése iránt, ahol a miniszterek és politikusok magas közhivatalokból egyenesen nagyjövedelmű állásokba mennek s ezzel az összeférhetetlenség igazi példáit állítják a nemzet elé 1 ? 2. Hajlandó-e a kormány a képviselők és közhivatalnokok szigorú összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszÙ. ülése 1938 március 3Ö~án, szerdán. teni és a közéleti erkölcsöt, valamint a nép megrendült bizalmát helyreállítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolesy Mátyás: T. Képviselőház! Amikor világszerte azt látjuk, hogy a nemzetek emelkedésének alappillére az erkölcsi tisztaság és^ a közéleti tisztaság, amely egyedül vonhatja maga után a népek megerősödését, akkor ezzel szemben Magyarországon azt látjuk, hogy nem mindenekfelett a magyar nemzet emelésének és jogainak juttatása a vezérelv, hanem az, hogy a felelős kormányzatokban, vagy pedig a politikai életben küzdő emberek minél megfelelőbb, nyugalmasabb és biztosítottabb elhelyezkedést nyerjenek. Meggyőződésem, hogy ennek a népnek nincs bizalma az olyan ikormányvezetésben, amely az egyéni t érdekeket, a nagy, magas nemzeti és népi célok fölé helyezi, (ügy van! Úgy van! a balközépen. — Gr. Festetics Domonkos: Ebben sok igaz van!) Kérdem: egy megbukott és a politikai élet továbbvitelére alkalmatlan miniszternek és államtitkárnak egyedül csak »puhára« szabad esnie és egyedül csak óriási módon jövedelmező állasokban és pozíciókban szabad elhelyezkednie? Felfogásom az, hogy lia kevés az a miniszteri nyugdíj, inkább legálisan tessék azt rendezni, de ne engedtessék meg az, hogy a legkülönbözőbb közgazdasági kapcsolatokat és szövődményeket és ezeken keresztül az összeférhetetlenségnek iskolapéldáit állítsák a nemzet elé. Hogyan lehet bizalma egy nemzetnek egy ilyen országvezetés és azzal a miniszterrel szemben, aki a bársonyszékben ül és nem tudom már most is más helyre néz, vagy másik pozícióba, a gazdasági életnek jól megalapozott pozíciójába helyezte a lábát. Az a meggyőződésünk, hogy ilyen országvezetés teremti meg azt a teljes zavart, azt a teljes fejetlenséget, amely jelenleg Magyarországon is uralkodik. Ne csodálja tehát senki, hogy a tömegek ködös elképzelések után vágyakoznak, mert nem tudnak többé bízni olyan rendszerben, ahol ilyen összeférhetetlenségeket és az országvezetésnek i]yen másodrendűvé minősítését látják. (Mózes Sándor: A nemzetnek egy helyben topogását!) Kérdezem én a kormányt, vájjon mi az akadálya annak, hogy az 1932-ben 'beterjesztett összeférhetlenségi javaslatot a Ház elé hozzák, (Ügy van! half elől.) törvényerőre emeljék és vas szigorral keresztülhajtsák? Ennek a javaslatnak 12. §-a ugyanis azt mondja, hogy mliniisater a működésének megszűnése után öt éven belül nem nyerhet a 11. § ailá eső meg!bízást vajgy javadalmazással összekötött más alkalmazást. (Egy hang a balközépen: Nagyszerű! — Rajniss Ferenc: Nagyon helyes dolog! — Gr. Festetics Domonkos: Benne vagyunk! — Kajniss Ferenc: Tisztességes dolog! — Farkas István: Szavazzuk aneg! — Elnök csenget.) A 11. § pedig azt mondja, hogy öisszeféirhetlem helyzetibe jut az országgyűlésnek az a tagja, — és az utóbb említettek szerint a -távozó miniisizter is; — aki nyerészkedésire irányuló olyan vállalatnál, lairnelynél koiráibban merni működött, az orszá,í?gyűlósii tagság elnyerése után az Igazgatóságban, a koirimámyzótamáeshan v afelügyelőbiaottsiágibian vaigy vállalati elnökségiben vagy ügyvezetésiben stib." résiztvesz. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes! Erkölcsös!) Ez a törvényjavaslat helyesen van megfogva. (Mojzes János: Azért nem lett 'belőle tötrvény!) Szerintem ez helyes és: általunk elfogadihaító. Kérdem, imá az akadálya annak, hogy nem kerül ez a javas-
