Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-290
400 Az országgyűlés képviselőházának 29 ban tárolta és imost «méregdrága áron vásárolja a fogyasztó. (Felkiáltások: 1'80 az alma ára!) T. Képviselőház! Itt körülbelül 1,400.000 pengős adóalapnak kell lennie, amelyet ugyan még mindig nem látok a pénzügyi vizsgálat ellenére kimunkálva, is ezéirt a mérleg mindösisze 94.000 , pengő tiszta nyereségről regél, amint azt tavaly is szerencsém volt már iszóvátenni. Az említett vizsgálatinak a következő eredmienyeit volt szíves a pénzügyi koiruiányzat rendelkezésemre bocsátani. A nagyobb gyárnál, a Gschwindt-gyárnál, amely aránylag igen nagy tökével & aránylag igen tisztes 1 (mérlegeredménnyel dolgozik:, — aránylag, mondom — 185.000 pengő differenciát találtak 1936-ban és 180.000 pengő differenciát találtak 1935-ben. T. Ház! Ha figyelembe vesszük a íkerületeinklhen 'kimunkált adóalapokat és látjuk azt, hogy ©gyes gyárak következetesen minden évben milyen adómérleggel dolgoznak, iákkor valóban csodálkoznunk kell, de hiszem, hogy ennek a konjunktúrának is vége lesz végrevalahára. Súlyos megállapításokat tartalmaz még a pénzügyi vizsgálat — amelyet iismétleiml az én interpellációm: nyomán folytattak le — a Krausz és Moskovits céggel kapcsolatban, amely az 1935/36. évre, amint bátor voltam említeni, 94.000 pengő tiszta nyereséget mutatott ki, holott a vizsgálat szerint ez a nyereség 244.000 pengő. 150.000 pengőt vontak el tehát — tegyük fel jóhiszeműleg — az adózás alól. Ebből 126.000 pengőt már a Krausz-cég is elismer, 87.000 pengőről azonban azt állítja, hogy az reprezentációs és bizalmi kiadás. (Mozgás balfelől, — Br. Berg Miksa: Mikor szavazták azt meg?) En azonban azt (hiszem, hogy például az olyan kiadás, amelynek címén 7720 pengő életbiztosítási díjakat fizetnek az igazgatók helyett, nem bizalmas, még kevésbbé reprezentációs kiadás, annál kevésbbé, mert — amint' tavalyi interpellációmiban jeleztem — Moskovits Miklós úr, aki, mint mondottam, nem is magyar állampolgár, tavaly 18.000^ pengőről 35.000 pengőre emeltette fel a vezérigazgatói; remuneráoiót. (vitéz Bánsághy György: Krausz megelőzi Moskovitsot!) Ebiből a 35.000 pengőiből valóban kellene, hogy jusson a saját életbiztosításának a fizetésére. Az 1934/35. évi mérleg 86.000 pengő eredményre mutat, a vizsgálat szerint azonban ez nem 86.000, t hanem 142.000 pengő. Égy másik mérleg pedig 133.354 pengő nyereségről regél. Ezt a vizsgálat még 150.000 pengővel emelte fel, mondván, hogy itt a tiszta nyereség nem 133.000, hanem 284.000 pengő. Ezek azok a tarthatatlan állapotok, amelyeken okvetlenül és a^ legsürgősebben segíteni kell. Az csak a segítés egyik módja, amit Bassay t. képviselőtársam elmondott, hogy ezt a túlságos étvágyat irányítsuk s zökkentsük a megfelelő, helyes kerékvágásba, (vitéz Bánsághy György: Kevesebb profitot!) Itt nem védem az államot sem, mert ha az egész gyártási költség 38 fillért tesz ki, az állam odamegv és még 75 fillért, tehát 200%-ot vág az élesztőhöz, mondván: nekem is jusson és a gyáriparnak is engedélyez 77 fillért, mert a tiszta haszon legalább is ennyi, ha 1*90 pengős alapárat veszünk az élesztő nagybani eladási ára gyanánt. T. Ház! Ezek azok a szembeszökő momentumok, amelyekre kiterjeszkedni kívántam. De van még e mellett egy másik anomália is, 0. ülése 1938 március 30-án, szerdán. Ennek a két gyárnak szabadalma van Magyarországon az élesztőgyártásra, mert ha bárki jelentkezik hasonló kérelemmel, engedélyt egyszerűen nem kap. Ezt e pillanatban abból a ; szempontból kifogásolom, hogy mustból is kívántak élesztőt gyártani és igen sikerült eljárást vezettek be, illetőleg tettek tanulmány tárgyává. Az eljárási költség ugyanannyi volna, legfeljebb magának a mustnak az ára nem állana arányban a mai élesztő alapanyagának, a melasznak árával, azonban 9'80 pengős mustár mellett már erősen konkurrenciaképes volna a mai melaszárral. Tisztelettel kérnék 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Megadja a t. Ház? (Igen!) A Ház a beszédidőmeghosszabbítást megadja. Czirják Antal: 200.000 hl. must felvevését biztosítaná, ha a kormányzat megengedné, hogy élesztőt mustból is állíthassanak elő. Annak ellenére,^ hogy ezirányban a földmívelésügyi _ minisztérium a legnagyobb jóakaratot tanúsítja, ez a kérdés 1933 óta pihen, — nem is vitás, hogy milyen hatalmas befolyásokra — pedig tudnunk kellene, hogy mi a pénzügyminiszteri álláspont. Mindenesetre a mustból való élesztőgyártás a mezőgazdaság számára igen jelentős tényező volna, különösen a körösi és alacsonyabban fekvő, tehát nem a történelmi borvidékeken vásárlandó must szempontjából, amivel tekintélyes tételtől szabadulna meg a borpiac. Hiszen a gyártól nem kívánnak több bonifikációt, mint amit a kiviteli must élvez, de ezenkívül ennek a prémiumnak — amely, ismétlem, teljesen lehetetlen — végetvetne, végetvetne pedig különöskép az adózás tekintetében, ami interpellációm második része. Ezek után bátor vagyok felolvasni azokat az egyévi adóbüntetéseket, amelvek a múlt esztendőben folytak be az állampénztárba (Halljuk! Halljuk!) Egy bőrgyárat 50.000 pengővel, egy kártyaíkészítő gyárat 42.000 pengővel, egy budapesti szűcsgyárat 40.000 pengővel, egy Váciúti acélüzemet 24.000 pengővel, az ország legnagyobb haltenyésztőjét . 82.000 pengővel, egy nagy budapesti építési vállalkozót 47-000 pengővel, egy szegedi textilgyárat 46.000 pengővel, egy fővárosi építési részvény társaságot 331.000 pengővel, egy golyóscsapágy gyárat 58.000 pengővel, s az egyik előkelő textilgyárunkat 134.000 pengővel büntették meg, tehát több, mint 3 millió pengő folyt be azóta, mióta adiórazziálki, adórevíziók vannak, amihez én — őszintén bevallom — gyönyörűséggel ajánlom fel nemcsak a szolgálataimat, hanem, amint méltóztatnak látni, a kérdésnek állandóan a pulzusán is tartom a keaemet. De hogyan volt lehetséges az, hogy ilyen • anomáliák fejlődhettek ki 1 ? TJgy, hogy a imult; ban 100 pengős büntetéseiket élveztek a hasonló gyárak. Élveztek. (Derültség a baloldalon.) Nem volt nekik ugyanis mitől tartaniok. Már pedig, hogy nekem a Silberpfennig Judelek és Brenner-Kossoch Leihok 650.000 pengős adócsalásait 100 pengőikkel intézték el, remélem, ez már idejétmúlt dalog% amely soha többé visszatérni nem fog. (Gr. Festetics Domonkos: Reményi a pénzügyminiszter!) T. Ház! Éppen a napokban láttuk, hogy a legfontosabb állami üzemek egyikében f a lignitet a Salgótarjáni Kőszénbánya szállítja, holott Kolumbusz tojása volna, hogy egy gyáralapítást ne erre helyezzek, hanem mint állam,
