Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. képviselőséggel, hogyan tud a választók elé álkú és hogyan tudja kimondani azt, hogy a törvényeket lelkiisnierete és meggyőződése szerint alkotja, ugyaniakkor, amikor jobbra és balra egyaránt elkötelezi magát a vállalatokban. Az a véleményem, bogy (ha a kormány idehozná az összeférhetlenségi törvényt, akkor megszűnnének azok a gyanús suttogások, amelyeket mindig hallunk, amikor a Ház minden oldalán követelik ennek a kérdésnek a megoldását. A kormánynak ez nem'kerülne pénzébe. Kérdem' tehát, miért nem teszi meg? De van még ezen kívül is néhány ilyen kérdés. Ha a kormány ezeket elintézné, akkor kihúzná a méregfogát annak a szélsőséges agitációnak, amelyről már többen beszéltek itt a Házban. Mentesítsük tehát a képviselőt minden gyanú alól. Hibája ennek a törvényjavaslatnak az is, hogy a választási eljárást drágábbá tette. Ilyenformán szerényebb anyagi körülmények között lévő emberek nem is igen gondolhatnak arra, hogy bekerülhessenek a parlamentbe, hacsak nem tartoznak olyan párthoz vagy érdekcsoporthoz, aimiely leteszi helyettük a biztosítékot és a drága választási költségeket megfizeti helyettük. Ismét a kapitalizmus, a pénzhatalmasságok fognak tudni jelölteket állítani, ami pedig a nemzet szempontjaiból nem kívánatos. Szerettem volna, ha a törvényjavaslatban az

; érdekképviseleti rendszer is érvényesült volna. Évekig foglalkoztak ezzel a kérdéssel az előző kormányok is. Mindig említették, hogy az érdekképviseletet iparkodnak a képviselőházban is legalább olyan mértékben érvényesíteni, mint a felsőházban. Sajnos, ez a régi terv a törvényjavaslatból teljesen kimaradt, pedig nemzeti érdek, hogy a törvényhozásban az ország minden társadalmi rétege képviselve legyen. Kérdem: hogyan remélheti például a magyar kisiparosiság, hogy a jövőben a képviselőházban képviselethez jut, amikor csupán a pártok jóindulatára van bízva? (Ügy van! Ügy van! bcäfelöl.) Ha lesznek olyan pártok, amelyek felfogják ezt a magasztos eszmét és képviselőik soraiban a lehetőség szerint a társadalom minden rétegéből jelölnek képviselőt, akkor ezek bejuthatnak a képviselőházba. Ez tehát csak a pártok kegyétől és állásfoglalásától függ. Kérdés azonban, hogy megteszik-e? Ügy tudom, hogy sajnos, a mai parlamentben is egyedül magam képviselem a kézműiparosságot a Keresztény Gazdasági Párt programmjával. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elismerem a földbirtok és a jogászvilág képviseletének jelentőségét és elismerem, hogy szükség van arra, hogy ahol törvényeket alkotnak, oda nagyobb számban bekerülhessenek ők is, de véleményem szerint a gazdasági élet embereit is be kell juttatni a törvényhozásba Az egyetemes^ nemzeti 'harmóniát is szolgálja, ha a törvényhozásban minden réteg képviseletet kap. (Reibel Mihály: Távol a napi politikától!) Sokan kifejtették már előttem, hogy a választójog nem idézi elő közvetlenül a nemzet boldogulását, csak eszköz a nemzet boldogulásához, ezért kell, hogy a titkos választójogot egyidőben olyan gazdasági intézkedések, törvények kövessék, amelyek életbeléptetésével a nemzet tömegei, vagyis a lakosság nagyobb részié jobb megélhetéshez jut. Gazdasági és ülése 1938 március 30-án, szerdán. 397 szociális törvényekkel kell tehát a nemzet boldogulását előmozdítani. E törvényjavslat tárgyalásánál többen megemlítették, így a kormánypárt részéről Mezey Lajos képviselőtársam is, hogy a kisiparosság részére is törvénybe kellene iktatni a kötelező öregségi biztosítást. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Erre vonatkozólag még a múlt év elején egy önálló indítványt terjesztettem be. Ha a kormányban is megvan az errevaló hajlandóság, (Reibel Mihály: Meg kell, hog> legyen!) mint ahogy az ellenzéki pártokban tudomásom szerint megvan, — s követelik és megoldhatónak tartják a kisiparosság részére is a kötelező öregségi biztosítást — ha ezt minden párt egyformán szükségesnek tartja, kérdem: miért nem jön ezzel ide a kormány? Hiszen néhai Vass József tíz esztendővel ezelőtt erre vonatkozólag már országos statisztikát készíttetett. Ennek alapján elkészítette a törvényjavaslatot, úgy, hogy semmi sem állja útját annak, hogy a kormány az erre vonatkozó törvényjavaslatot ide beterjessze, azt letárgyaljuk s, annak révén is 100.000 vagy 200.000 szegény, a mai időben nyomorgó kisiparosnak tudnánk nyugodtabb öregséget biztosítani. Nem akarok kitérni a gazdasági kérdésekre, de mégis felmelítem például a kartelek megszüntetésének kérdéséit. En figyelemmel kísérem a korlmiánypárti beszámolókat is és látom, hogy nincs olyan gyűlés,, amelyen ne követelnék kormánypárti képviselőtársaim is a kartelek azonnali megszüntetését. Kérdezem a miniszter elnök urat, aki jelenleg, sajnos, távol van, mi oka van annak, hogy még most is mintegy 500 kartel működik az Oirszágban, pedig a kartelek nem közérdeket szolgálnak, hanem mind az árak felhajtására alakultak. Éppen a mai ülésen fog elhangzani több interpelláció, egy-két ilyen kartel garázdálkodásáról. Ezekben az interpellációkban bemutatják majd, hogy mennyire drágítják a fcartelek a. magyar életet, a szomorú magyar jelent. Kérdem, miiért nem szüntetik meg a kar teleket? Ez nem kerülne pénzébe a kormánynak, meg lehetne csinálni határozott erélyes intézkedéssel s állítom, hogy ezzel kivennék a szélsőséges agitáció méregfogát, legyen az akár jobb-, akár baloldali. Akkor nem mondhatnák azt. hogy a kormány vagy a kormánypártbeliek — úgylátszik — érdekelve vannak a kantelekben és azért nem osizlatják fel azokat. Ha a kormány erélyes intézkedést hozna és szigorú börtönbüntetéssel sújtaná azokat, akik ezek után is kantélbe .tömörülnek azért, íhogy az életet drágítsák, az árakat emeljék, —- mert ismételten hangsúlyozom, a hazai kartelek^ nem a termelés elosztásaira, típusok bevezetésére vagy az értékesítés (megszervezésére alakultak % hanecrn egytől egyig mind az árak emelésére — akkor meg Lehetne rendszabályozni a karteleket. Ugyanilyen kérdés a részvénytársaságok j és vállalatok igazságosabb adóztatása. Nem kívánok mást, mint igazságosabb adóztatást. De amikor azt látom, hogy vannak itt 'bankok, részvénytársaságok, amelyeknek a biirtokában lévő belvárosi palotáik, fényes, nagy márványpaloták egypengős! vagyonként állíttatnak be a mérlegbe, amikor azt látjuk, hogy mindenféle titkos, rejtett tartalékokat mutatnak ki anérlegeikben és még így is; milliós eredménnyel tudják lezárni az évüket, akkor kérdezem, miért 57*