Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

374 Az országgyűlés képviselőházának írni-olvasni,, le később bankigazgató lett és amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan lett bankár, azt felelte: nem fogadtak el Szolnokon samesznak, mert nem tudtam írni-olvasni, hát lett belőlem bankár. (Rajniss Ferenc: Beteljesült!) Ez csak egy zsidóvice, de ilyen zsidóvicc nagyon sok van az életben. Vannak sokan, akik az iskolában kitűnő biflázónak bizonyulnak, akik kitűnően be tudják magolni a leckét és felelnek, mint egy automata, de amikor kikerülnek az életbe* ahol hiányzik az a légkör, amelyet addig az iskola megadott nekik és önállóan kell valamit csinálniuk, akkor egyszerre kitűnik, hogy tehetségtelenek és alkalmatlanok valamilyen helynek a betöltésére. Nemcsak nálam, hanem bizonyára a képviselőtársaimnál is jártak már olyan emberek, akiknek három diploma volt a zsebükben és mégsem tudtak sehol elhelyezkedni,, pedig valószínűleg tehetséges emberek voltak, viszont láttam a gazdasági és politikai életben elhelyezkedni olyan embereket, akiknek semmiféle képzettségük nem . volt, vagy talán

; csak négy elemi iskolájuk volt, avagy ennél valamivel több képzettségük volt és mégis nagyszerűen boldogultak. Az élet.kitermeli a tehetséget és az különböző módon nyilvánul meg. Van,, akiben már fiatal korában jelentkezik és van, akiben csak későbbi időben jelentkezik a tehetség. Méltóztassék elolvasni Krausz Simon könyvét, hogy mit. ír benne a magyar gazdasági élet egyik kiválóságáról, aki vele együtt járt iskolába. Méltóztassék elolvasni, hogy mit ír az illetőről abból az időből,, amikor iskolába jártaik és az illető ma mégis olyan pozíciót tölt be, hogy a jövedelme — szerényen számítva is — körülbelül annyit tesz ki, mint 300 nála dolgozó munkásnak a jövedelme együttvéve. Azt hiszem, nem mentem túlzásba, amikor ezt az összeget mondtam. Ha ezeket az eseteket látjuk, akkor kérdeznem kell, miért méltóztatik követelni a hat elemi iskola elvégzését? Tisza István bizonyára volt olyan konzervatív érzésű és volt olyan jó hazafi, mint önök közül bárki, vagy ennek a Háznak bármely tagja, s ha Tisza István annakidején a háború előtt egy törvényjavaslatot készíttetett el és abban az ipari munkásságnak külön jogot kívánt 'biztosítani,, hogy a választásban .résztvehessen, akkor érthetetlen az, hogy amikor a háború, a forradalom és egyéb események után a magyar kormány most tényleg törvénybe kívánja iktatni a titkos választójogot, most felállítunk olyan rendelkezéseket, amelyek alapján ki lehet a magyar ipari munkásságot rekeszteni a választójogból. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem, mi jogon lehet a magyar ipari 'munkásságot, az ország lakosságának egyik mégis csak intelligens, képzett és önkormányzati életet élő rétegét, kizárni ebből a jogból? A magyar muinkásságinak vannak létesítményei, amelyeiket nemi állami támogatással létesített, (Malasits Géza: Sőt!) nem létesített anyagi ós nem tudóim, amilyen 'egyéb támogatással, hanem üldözés közben, a maga erejéből létesített egyesületeket, amielyek több, niint 75 éves működésire tekinthetnek vissza és olyan feladatot végeznek, melyet az államinak kelletne elvégeznie. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Segélyezik munkanélküli tagjaikat, alkik a békeszerződés következtében lettek munkanélkülivé, inert, imint ómagyar, nyomdászok nem mehetnek el Romániába vagy 'más országba dolgozni. Ezeket a sorsuk éppúgy ide289, ülése 1938 március, 29-én, kedden. köti, mimt ahogyan ideköt sok mindenki mást, aki azután ebből valami miagyoibb jogcímet vindikál magának. Méltóztassék gondolkozni azoin, helyes-e az, amit itt fel méltóztaltíniak venni ia 'biztosítékok közé. Statisztikát tudnék itt [bemutatni, bár a törvényjavaslat maga meglehetősen szegény a statisztikákban. Ezekből az adatokból azonban, ahogyan ellen őriztem ezeket, megbizonyosodtaim arról, hogy ia 26 éves férfiak 50 százalékának nincs szavazati joga Itt van a helybenlakás kritériuma. Mióta jelenti iá helybenlakás a politikai érettség alapját! Tessék nekem ezt megmondani. (Malasits Géza: Menynyivel megbízhatóbb?) Én az életben azt tanultam, hogy a tunya, tehetetlen, ahogyan magyarul mondani szokás, élhetetlen ember rendesen egy helyben marad, az nem 'megy, tnem kívánkozik sehová. Aki érez magában képességet, tehetséget, tudást, az igenis elmegy és keres magának alkalmat, hogy egyénileg, anyagilag és más módom valamiképpen érvényesülni tudjon. Ma az iparügyi imliiniísizter az ipart decentralizálni akarja, ami egyúttal azzal jár, hogy ha egy szakmunkás Budapestről elmegy, elveszti a választójogát. A családomból vett példával illusztrálhanám talán ezt a kérdést, felhozhatnék itt egy esetet, 'amely talán nagyon alkalmas a mai helyzet jellemzésére. Az illető kis-korától egészen 18 éves koráig, mint árva önmagát tartotta el. 18 éves korában tanulta, meg a mesterségét a porcellámszakmában. Az 1885. évi kiállításon már az ő munkájával nyert nagy aranyérmet a oêg. Elment Bécsibe, hogy ott szakmájában tökéletesítse imagát, de mivel gyerekei Magyarországom voltak, visszajött Budapestre. Budapesten egy nagy cégnél dolgozott négy évig. Mivel a viszonyok éppen nem voltak megfelelőik, elment Pécsre Zsolnayhoz és ott 'dolgozott öt évig. Majd visszajött és újból a régi budapesti cégnél foglalatoskodott. Köziben az idő is eljárt és azon gondolkozott, hogy öreg napjaira mit csináljon. Elkövette azt a végzetes hibát, hogy Rákospalotára költözött és ott épített magának egy kis családi házat, hogy abibam élete végéiig pihenhessem, ha a sors ezt neki lehetővé teszi. Ez. az ember, aki iskolákat nem végzett és aki saját képességeivel egy iparnak arany érmet nyert, soha nem jutott volna abba a helyzetbe, hogy Magyarországon választópolgár legyen, (Farkas István: Ügy van!) mert hatévi helybenlakást nem tudott volna igazolni, vagy legalább is olyan időben tudta volna igazolni, amikor hiába igazolta volna, mert nem volt választás . . . Az ehhez hasonló esetek ezreit tudnám felsorolni, amikor az emberek nem a maguk kénye-kedve szerint, hanem a viszonyok hatása alatt kénytelenek lakóhelyükről elmenni és máshol vállalni munkát. A képviselőház tagjaival egyetemben tegnap megnéztünk egy ipartelepet és örömünk telt abban, amit ott láttunk. Azoknak nagy része, akik ott dolgoznak, Budapestről ment le, mert sem Várpalota, sem Fűzfő nem termelt ki gépészeket, akik a turbinákat tudják kezelni, vagy akik egyéb ipari munkát szakszerűen el tudnak végezni. Ezeknek a munkásoknak tehát le kell oda menniök. Ezzel egyidejűleg jár az a következmény, hogy elvesztik választójogukat. Méltóztassanak nekem megmondani, hol van a józanság abban a rendelkezésben, amely hatévi helybenlakást követel? Sok mindent el tudok képzelni mint biztosítékot, ezt már az előbb mondottam. El lehet fogadni még a vagyont is, el lehet fogadni az értelmiséget, ha precízen megállapít-